Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-27 / 49. szám

XXXVI. évfolyam. Nagykároly, 1918. november 27. 49-ik szám LY és VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP.----------»nca>- ♦ ^ 1l ------­Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre.......................12 Fé lévre .............................6 Negyedévre.........................3 Egyes szám kor. 30 Tanítóknak egész évre . . 10-— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : „Nagykárolyi Petöfi-nyamda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 37. — Telefon 76. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sói a 50 üli. Kéziratok nem adatnak vissza. Szégyenlapra velők, kik még e forradalmi nagy időkben sem teljesitik hazafias és embertársi, feleba­ráti kötelességeiket. Akik a helyett, hogy a forrongó helyzetet megértve, elöljárná- nak a szeretet fönséges munkájának gya­korlásában, mint a vakondok, odúikba bújnak, azt hiven, hogy ha ők nem lát­nak senkit, őket sem veszi észre az ördög sem. Jönnek haza apáink, fiaink, testvé­reink, véreink négy hosszú, keserves esz­tendőnek annyi átélt nyomora, annyi súlyos szenvedése után. Jönnek kifáradva, testileg — lelkileg megtörve, rongyosan, kifosztva,- talán mezítláb, vagy éppen meztelenül — jönnek a hazába, a szülő — és lakó városba s az édes otthonba. S mit találnak itthon? A legtöbbje hitet­len, hideg szobát, abban nyomorgó sá­padt, ruhátlan szülőt, nőt és gyermeket. Igen! mert a hősök hozzátartozóinak nincs mit enniök, nincs mivel ruházkod- niok és nincs mivel füteniök. Óh nem ilyen fogadtatást s nem ilyen sorsot érdemelnek a hazatérők s hozzátarto­zóik. Itt az idő, hogy gondoskodjunk róluk édes meleg testvéri szeretettel és feleba­ráti bőkezű áldozatkészséggel. Elő tehát gazdag polgár­társak. Most mutassátok meg és bi­zonyítsátok be, hogy nemcsak az anya­giakban, hanem nemesszivüségben is gazdagok vagytok! De mutassátok meg igazán. Ne koldusnak szánt adományok­kal, ne koldus fillérekkel. Az eddig kö­zölt névsor — néhány név kivételével amelynek tisztelet adassék — szégyen- lajstrom. Dúsgazdagok, árdrágításból tekintélyes födbirtokosok és miliomosok ezer koronás silány adományai, a háború egész folyama alatt itthon gseftelt hadsereg- szállitó milliomos marhakereskedök 50 mond ötven koronás csúf adománya stb. stb. nem szeretet ajándék, hanem szégyen adomány. Igen! Szégyent, le nem mosható és kaparható szégyent süt ez az adakozóra, s szégyent hoz mieránk is, a mi városunkra. Az ilyen sivár lelkeknek arcukba kell vágni sivár adományukat ! A p Nemzeti Tanácsnak“ egyik igen nehéz, de igen—igen fontos teendője az adományok elbírálása Ez elől immár — mint a szomorú névsor bizonyltja — kitérni nem lehet. Előttünk a hazatérők nyomora, nincstelensége, a tél dermesztő hidege, a visszatérők sajátos lelkiállapota, — sietni kell felsegitésökre szeretetteljes, testivéries érzülettel, — amíg nem késő. Igen, értsétek meg ti gazdagok, amig nem késő! Ép azért, aki nem a nagy és szent igy ügyhöz méltóan, s anyagi erejéhez méltó módon adományoz, tessék megbélyegezni. Szégyenlapra velők! Állítsák fel a Városháza előtt a hirdetési oszlopot — a szégyenoszlopot — s ragasszák ki rá a bűnös zsugoriak, e lelketlen embe­rek neveit, hogy megtudja mindenki, ki a rut önző még most, ez istenitéletes forradalmi nagy időben is, hogy aztán e nyomorúságos alakokat minden jóér- zésü ember lepézze, megvesse, messze— messze — mint dögvészes beteget elke­rülje, s az emberi társadalomnak ez ér­téktelen salakjait kényszerítsék az odújukba való térésre, hadd guggoljanak ott pén­zesládáik tetején, s pusztuljanak ott, mint ősapjuk, — a rut Harpagon. Igen 1 Szégyenlapra és szé­gyenoszlopra velők! (R) két, melyek őt nemes hivatalában lelkesí­teni s irányítani fogják. A hivek serege a legszebb reményekkel eltelve, s igy kedves emlékkel gazdagon távozott el a magasztos ünnepségről. Istentisztelet után, a presbytérium diszközgyülése folyamán Luby Géza fő­gondnok, s ezután Lukács Mihály egy­házi jegyző üdvözölték meleg szavakban az uj lelkészt, aki meghatottan köszönte meg az előlegezett bizalmat és szeretetet. Midőn mi a magunk részéről is minden jót kívánunk működéséhez, re­méljük, hogy nemcsak egyházi, de tár­sadalmi téren is ki fogja venni részét az őt megillető munkából. Gönczy Sándor ref. lelkész beiktatása. Végre, oly hosszú idő után, utódra talált az a hely is, mely b. e. nt. Aszta­los György halálával már több mint 10 hónap óla betöltésre vár! Élénk érdeklődéssel tekintettek nem­csak a reformátusok, hanem a más val- lásfelekezetüek is az e hó 24-én, vasár­nap a ref. templomban tartott ünnepély elé, amelyen Berey József esperes az egyház újonnan választott ifjú lelkészét, Gönczy Sándort hivatalába beiktatta. Amint az ifjú lelkész első szereplé­séből s a beiktatási ünnepség díszes kö­zönségének hangulatából láttuk, a „nagy­nevű Asztalos“ örökébe méltó utód ju­tott, aki kitűnő szónoki tehetségével, nyugodt, megkapó előadásával minden­kinek megnyerte tetszését és rokon- szenvét, A délelőtt 10 órakor kezdődött isteni­tisztelet keretében Berey József esperes magas szárnyalásu beszéddel iktatta be az uj lelkészt, átnyújtva neki a szent bibliát, mint az egyházmegye ajándékát. Ezután Gönczy Sándor tartotta meg esz­mékben gazdag beköszönő beszédét, kör- vonalozva azon magasztos és szép elve­Képviselötestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 24-én rendkívüli közgyűlést tartott a városháza ta­nácstermében, melynek lefolyása a következő volt. ' Néma Gusztáv, városunk főjegyzője, mint a közgyűlés összehívója, a megjelentek üdvöz­lése mellett d. e. 10 órakor a közgyűlést meg­nyitván, megállapítja, hogy jelen közgyűlés a tárgysorozat közlése mellett szabályszerűen hi­vatott egybe. Elnök felhívására jelen közgyűlés jegyző­könyvének hitelesítésére a képviselőtestület ál­tal Kun István, Orosz Lajos, Kirilla Adott, László József és Rósenberg Bernát képviselő­testületi tagok kérettek fel. Tárgyaltatott Debreczenj István polgár- mester beadványa, amelyben állásáról lemon­dását bejelenti és nyugdíjazását kéri. Elnök bejelenti, hogy ez ügyben f. hó 21-én a képviselőtestület összes tagjait érte­kezletre hívta egybe és a 81 jelenlévő kép­viselőtestületi taggal megtartott értekezlet egy­hangú megállapitása a következő : Kétségtelen, hogy Debreczeni István pol­gármester a képviselőtestület tagjainak a bi­zalmát ma is bírja, ezen bizalomra és elisme­résre 23 évi polgármesteri működése alatt teljes mértékben rá is szolgált. Elismerés és köszö­net illeti őt meg a város fejlesztése, különösen a városi villamosmü létesítése, a városi utak kibővítésé, a gyalogjárók létesítése és az is­kolák emelése körül kifejtett tevékenységért. Mindazonáltal azt is meg kell állapítani, hogy a változott viszonyok és rendkívüli kö­rülmények következtében Debreczeni István pol­gármesternek azon óhaja, hogy a tényleges szolgálat kötelékéből megváljon, teljesen érthető és indokolt s nyugdíjaztatása iránti kérelme tel­jesítésének törvényes előfeltételei meg vannak. Viszont az is kétségtelen, hogy most, amikor a választói jognak a legszélesebbkörü kiterjesz­tése és ennek következtében a képviselőtestület­nek gyökeres átszervezése igen rövid idő alatt várható, nem volna helyes és kívánatos, hogy a nyugdíjazás következtében végleg megüresedő polgármesteri állást a jelenlegi képviselőtestü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom