Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1918-01-30 / 5. szám

XXXVI évfolyam. Nagykároly, 1918. január 30. 5-ik szám. TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .................... . . 12— Fel évre ............................ . 6*— Negyedévre .................... . 3'­Egyes szám.................... . - 30 Tanitélínak egész évre . . 10— Füszerkesztö : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Lautulajdunos es kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyllttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissz a Johann Páricka a neve annak a magyarnak, akinek Rózsahegyen könyvkereskedése, könyv- kötészete és könyvnyomdája van. Ez magában még nem volna ok arra, hogy vele ezen a helyen foglal­kozzunk. Hiszen elvégre sok könyvnyom- datulajdonos van az országban és még­sem tisztelte meg egyiket sem a sajtó, hogy egy-egy lap vezető helyére biggyesz- sze a nevét. .Johann Páricka sem- azért került vezetőcikkünk élére, mintha kivált­ságos előzékenységgel, magasztalással akarnánk róla irni. Óh nem! Távolról sem! iNevével kapcsolatosan csak azt akarjuk leszögezni, hogy most éppen úgy, mint már hosszú évtizedeken át annakelőtte a külföld — a barátságos éppen úgy, mint az ellenséges — foly­tonosan a magyarságnak a nemzetisé­gekkel szemben tanúsított türelmetlensé­géről kiabált. Hogy igy, meg úgy, a nemzetiségek Magyarországon el vannak nyomva, nyelvüknek, kultúrájuknak (?) nem élhetnek, megfeledkezve még arról is, hogy a magyarországi nemzetiségek­nek, minthogy önálló életet soha sem is éltek, önálló kultúrájuk nem is lehet. Kos hát ezekre ugyan alaposan rácáfol Johann Páricka esete. A minap egy kereskedői világban szokásos cimjelzéses levelezőlap került a kezünkbe, s azon olvastuk a követke­ző cégjelzést: „Johann Páricka Rosen­berg Buchdruckerei, Buchbiyiäerei und Buchhandlung. Königl. ung Posttparkas- sen-Konto No. 24.207. Telegrammadresse : Páricka. Telefon No. 06.“ Ennyi és semmi több, egyetlen egy sző sem magyarul, még a törvényileg j megállapított helységnevét (Rózsahegyet) ! is Rosenbergnek használja. így fest a magyarországi nemzeti- j ségek elnyomása. Egy engesztelhetetlen tót, aki a magyar orthografiában isme­retlen jelekkel irja nevét, német firma- ijelzésü levelezőlapokat használhat. Hát mi ez, ha nem a legnagyobb- foku türelem, sőt bárgyuság a magyar-' ság részéről, amely módot nyújt minden] sehonnainak, hogy földjén még a házi­gazdának járó tiszteiétadr.TSt is mellőzve, szabadon csúfolja meg a magyarság ven­dégszeretetét. Vagyonosodjék is, hogy i ^ majd később az itt szerzett vagyonának közéleti befolyásával idegen eszmék ho- nositója legyen. S hány ilyen Páricka van az ország­ban a magyar türelmetlenség — sajnos — legékesebben szóló cáfolójaként! . . . (B.) Felhívás előfizetésre. Az évforduló alkalmából tisztelettel fel­kérjük mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, hogy előfizetésüket megújítani j szíveskedjenek. A háborús idők rendkívül nehéz viszonyai közepette is igyekezett la- 1 punk féltő és szerető gonddal a kedves célt, városunk javát, előmenetelét és a nagy- közönség igaz érdekét hiven és becsületesen szolgálni. Lelkesítettünk minden nemes, hu­mánus és hazafias célt szolgáló eszme és intézmény támogatására és pártolására, gyűj­töttünk tekintélyes összegeket sokféle hák borús jótékony célra, közöltük már éver sora óta Nagykároly városának fontosabb közérdekű hivatalos hirdetményeit teljesen díjtalanul, hírrovatunkban hoztuk a váo- sunkban történt s a nagyközönséget érdeklő minden megemlítésre és megörökítésre’méltó és érdemes eseményről szóló tudósítást stb. — s lapunk ára a háboruokozta drágaság dacára is mindeddig a régi, a 30 év előtti volt. Az újévtől kezdve azonban kénytelenek vagyunk a háborús viszonyok okozta nagy drágaság kényszerítő hatása alatt a lap- előfizetési árát felemelni azon reményben- hogy m. t. előfizetőink méltányló beleegye­zésével találkozand az igazán nagyon sze­rénynek mondható áremelés. Midőn továbbra is tisztelettel kérjük a nagyközönség szives jóindulatát és meleg érdeklődését lapunk iránt, jelezzük, hogy az előfizetési dij ez év­től kezdve: egész évre..................12 kor. félévre........................6 kor. negyedévre .... 3 kor. Gondok éjszakája­Irta: Léber János. Tudod-e te : mit jelent a Gond emésztő éjszakája? — Egy ijesztő vén madár a Karmait szivünkbe vájja. Felsikolt rá mind a vágyunk ; Enyhülés után kiáltunk . . De hiába, mindhiába . . ! Elborul az ég felettünk Ránkszakad a poklok éjjé Tapogatunk jobbra-balra S nincs kezünk a más kezébe . . Nem hiv senki — nem irányit Boldogságunk szép virányit Elhagytuk a sötétségbe. Mi van itten ? — megragadjuk. Társait piind futni hagyjuk. S amikorra ráeszmélünk, Vesszük észre tévedésünk: Szalmaszál van csak kezünkbe’ Azt szorítjuk görcsös ujjal . . . S bekacagunk a szivünkbe. Sikoltó a nevetésünk Keserűség sir belőle . . Eldobjuk a szalmaszállat S bandukolunk még előbbre . . Tövisekre hág a lábunk Fényt, napot sehol se látunk. Hajt a gond és vág a tőre. Kákóczi-utcai sarokházam. Gaál József- utcai házam, 500.000 fali tégla Szatmáron a Vulkán-téglagyárban, 2 darab csaknem egész uj hordókátéi, 70—100 szál 2 éves vá­gású akácfa (ipari munkára használható), Egy uj lovas kocsi és két egészen uj lószerszám s nagyobb mennyiségű reszegei kitűnő izü ujbor Szabó Kálmánnál Nagykároly, Deák-2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom