Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-08-21 / 35. szám
XXXVI. évfolyam. Nagykároly. 1318. augusztus 2I, Nagy károly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 12-— kor Félévre ............................6'— , negyedévre ....... 3'— „ Egyes szám .................—'30 „ Ta nítóknak egész évre . . 10'— , üegjdleRik minden sszerdán. F#»erkes;tö: Feleös szerkesztő: ! Dr. Adler Adolf Bódéi Károly. ; LnjrtuiajíUnjps ■ .*, feiaűó : „Nagykároly! Petőfj-nyomda Részvénytársaság". Szerkesztőség: Kossath-utcza 3. — Telefon 7. Kiadóhivatal: Széeheevi-utea 37. — Telefon 76. Bérraentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron kőzlittetaek. HfiKtér so; i 90 Üli. Kéziratok nem adatnak vissza Kalaposán, de mezítláb ment ki egy úri asszony a minap egy vidéki városban a piacra, hogy éhes gyermekeinek valami ennivalót vásárolhasson. Á négy küzdelmes, nehéz évben számtalan nélkülözés közepette nagyne- hezen kiküzdötte a megélhetéshéz szükséges mindennapi kenyeret s teste fedéséhez szükséges ruházatot. A véget nem érő háború azonban kifosztotta már mindenéből úgy annyira, hogy sok álmatlan éjszakás töprengés után a minap felülemelkedett a köznapi feífogáson, túltette magát minden etiketten és mezítláb indult neki a piacnak, mert háboms nincs- telenségén nem változtatott sem állandó töprengése, sem kérő, esdeklő szava, mellyel embertársait könyörületre akarta bírni. Bizonyosan ízléstelennek mondották egyesek, mások feltűnést hajhászónak, a gyermekek bizonnyal körülvették és bámulták, többen állandó kísérői lettek, de ő sem jobbra, sem balra nem tekintett, csak haladt a maga utján. Tegnap még csak egyedül volt s talán egy városban, de úgy lehet, hogy holnap már többen, már sokan lesznek sok városban, kik szomorú példáját követni fogják, mert kénytelenek vele, mert nyomorúságuk igy parancsolja. S ha büszkélkedhetett egy magyar miniszter azzal, hogy egy törvényszéki biró cipőt talpal, úgy most nem tudjuk melyik szakminiszter jogosult arraa.büsz- kgségre, hogy egy uriasszony mezítláb jár a piacra. S ha ez igy megy még ftgy ideig, kormányaink a büszkeségtől, snem — akkora — már a gőgtől kipi- ! rulva paskolhatják egymás paroláját. De ne vicceljünk. Szomorú idők, j szomorú szociálpolitikájának jelei ezek. A magyar társadalom elite-je, gerince, jesze, erkölcse: a latájner-osztály pusz- ! tulásának, teljes leromlásának kétségbeejtő dokumentumai ezek a ma talán még csak szporadikus esetek. Tessék csak or- ; szággondozó urak elképzelni, hogy micsoda lelki állapotban ül az a tanult fejű, becsületes szivü, vasszorgalmu magyar tisztviselő hivatalában, a közönség érdekeinek vitelében, ha asszonya, gyermekeinek szülője mezítláb kénytelen menni a 'piacra. Ma még meleg van, ma még j mezítláb elmehet gyermekei eledeléért, | de mit csinál majd télen. Vagy rongyokba 'csavarja egykor pedikürözött lábait? 1 Csakhogy ahhoz rongyok is kellenek! TRRLÓZÁS. Szalmái- városáról zeng az ének, szó! a nóía a fővárosi lapok hasábjain, elaunvira, hogy több újság vezetőcikkezik róia. És ugyan minek köszönheti a nemes város e magas kitüntetést? A- kórházának. Csodálatos, hogy Szatmár városának e nagy nevezetességét nem- csak mi nem ismertük, hanem magának a va- ! ros képviselötestületenek a nagy többsége j sem, mert hiszen a városatyák a foiyó hó 12-én tartott ,érdekes“ városi közgyűlésen .elképedve* és „elrémülve“ hallgatták a szatmári kórház főorvosának : Dr. Kölcsey Ferencnek a kórház állapotát lefestő beszédét. Az illetékes igazgató-főorvos ur kijelentése szerint a szatmári kórházba „nem meggyógyulni, hanem meghalni mennek az emberek. Sem lelkem, sem szivem nem birja már ezeket az állapotokat. Nem lehet tovább nézni e szerencsétlen betegek szenvedéseit, akik tudják, hogy olyan helyre jutottak, ahol el kell pusztuiniok és sírva könyörögnek, hogy szabadítsam meg őket a ragályos betegekről* . . . E fotográfia szerint — enyhe szóval élve —• förtelmes egy hely lehet, akit a gyógyulási végy szerencsétlenségére oda visz, hogy meghaljon. — De szálljon el képzeletünk e sötéten gyászos helyről s nézzük csak nyitott szemmel a mi „Városi Közkórházunkat“. A nagykárolyi kórház bizonyára jóval — sokkal kisebb amannál, de de ha kicsi is, példaképül szolgálhat a nagynak. Ha a külsőből lehet — és mily sokszor lehet — következtetni a belsőre is, a külső tisztaság jelképezi nálunk a belső tisztaságot, gondosságot, kényelmet és figyelmet. De hadd szóljon itt is a legílletékesebb ajk, Dr. Sternberg Géza igazgató-főorvos ur. „E kórház az én büszkeségem és szemerrfénye." Nagykárolyi városatyák „ne képedjetek és ne rémüljetek el" az igazgató főorvos kijelentésére, de sőt ujjongva tapsoljatok, mert — Isten bizony — a két igazgató-főorvos ur kijelentése között igazán égbekiáltó nagy a különbség, amit most az egyszer elismer és beismer Szattnár városa ie ! * * * De hires ne\ezetes a mi „nagy falunk“, — nekünk kedves városunk — másról is s ha kisebb „kiadásban“ is, ismét csak versenyez a nagy Szatmárral. Erre a felfedezésre a „hústalan rendelet“ és „hústalan nap“ vezetett bennünket. A „Sz. U.“ szombati számának : „Nézzük csak azt a hústalan napot 1 Mit adnak a vendéglők pénteken ?“ c. cikkében közli a szatmári Pannónia éttermének péntek esti következő étlapját: „Teríték : Savanyu tüdő, májas vagy véres hurka. Mocca crémszeiet. Főzelék: Zöld bab, hadivagdalt, tökkáposzta, kemény tojás, kalarábé, tükörtojás.-Kész ételek: Véres hurka, májas hurka, tejfeles gomba, gomba tojásos, velő rántva, hadi pörkölt, rántott libamáj, savanyu tüdő, szalonpacal, rakott burgonya. Tészták: Túrós gombóc, aranygaluska, inocea crémszeiet.“ Nekünk nagykárolyiaknak is van egy jó vendéglőnk, ahol hústalan és nem hústalan napon jól és aránylag olcsón lehet étkezni — s ez a Legényegylet. Itt nincs ugyan olyan hosszú menü, csak nagyfalusiakhoz illő szerény étlap, de aztán maga a magyaros étel, az versenyez a Pannónia francia szakácsának a remekével. Nem mi mondjuk és állapítjuk ezt meg, tudják és vallják ezt megyeszerte. Különösen a vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésre jövő tagok szólnak a teljes elismerés hangján a mi Legényegyletünk kitűnő konyhájáról. (No de lót-fut is a gazdája reggeltől-estig és estétől-reggelig, hogy beszerezze a konyhára és terítékre valót!) lm igy kerül egymás mellé a két név: Pannónia és Legényegylet. — De úgy véljük másban is kőFÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM! ——— «II i i MIIBB—BB— Készítek mindennemű FÉNYKÉPEKET rósz fényképész. egyszerűtől a legelegánsabb kivitelig. _______ (Nagykároly, Deák-tér 4. ($pii*-háabcm)
