Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-05-30 / 22. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. állítsuk föl stb. A kezdet nehézségein túl vagyunk s egy kis kitartással a tervet néhány év alatt megvalósíthatjuk, úgy, hogy az emlék városunk díszére válik s egyszersmind hazafias kegyeletünk kife­jezője lesz. Ebben a vérzivataros időben sok más gond is kiséri álmainkat, sok min­denféle akcióban részt veszünk, amelyek az élőkért folynak, de ezen szorgoskodás mellett nem szabad megfeledkeznünk a megholtakról sem. A reájuk való emlé­kezés nemesitöleg hat a mindennapi, nehéz küzdelemben megfásult szivünkre és tartalmasabbá teszi szellemi életünket. Elismerés illeti úgy a szereplőket, egyenként és összesen, mint a rendező­ket élükön Braneezky József kegyesr. ta­nárral és Zoltán Benő főkönyvelővel. Buzgalmukban ne lankadjanak s akkor a megkezdett munkát teljes siker fogja koronázni. Előre, kitartás ! Az ünnep első pontját az alkalmi zene­karnak nyitánya képezte. Braneezky József toborozta össze városunk zenekedvelő és zene­értő ifjúságát. Kidolgozott előadásukat finom színezés és szép összhang jellemezte. Az utolsó akkordoknál felzugolt a taps. Brichla Irén szólóéneke volt az ünnep második száma. Lőwe: „Felismerés“ és „Csak titkon jó a csók“ . . . kezdetű dalát énekelte. Előadásá­ról a legnagyobb elismeréssel kell szólanunk. Biztos intonáció, kellemes moduláció és köny- nyed hajlékonyság jellemzi énosét. Éneket, alkalmazkodva annak szépségéihez, nővéré dr. Porgesz Árminné kisérte ügyesen. A harmadik számot Belle Ferenc hegedűművésznek játéka kéoezte Gáspár Nica művészi zongorakisérete mellett. Belle hadnagy kiforrott tehetség. Gyöngytiszták a hangjai s a legnehezebb rész­leteket precziz könnyűséggel, tele szívvel és lélekkel interpretálja. Nemcsak játszik, hanem j érzelmet is lest. Szűnni nem akaró taps volt I játékénak legszebb jutalma, úgy hogy ráadást kellett játszania. Játéka szépségét nagyban emelte Gáspár Nica aláfestő zongorakisérete. A következő számot Siposs Antal zongora művész, Liszt Ferenc tanítványa játszotta, j Tomboló tapssai fogadták a galambősz, de moz- gckony járású, tiszteletet parancsoló művész urat, akiben Liszt Ferenc lelke tovább él, mert legkitűnőbb, legkedvesebb tanítványai közé tartozott. Mesés könnyedséggel , és fürge­séggel szaladnak ujjai a billentyűkön majd lehelletszerü, majd viharos, tomboló akkordo dat vágva ki a zongorából, úgy hogy az ember lelke megremeg belé. „Komáromi emlék“ c. saját szerzeményét játszotta olyan művészi előadásban, úgy hogy mindenki lélegzetet visszafojtva hallgatta a nagy mester nagy ta­nítványát. Amikor az ulolso akkordok is el­haltak ujjai alatt, orkánszerü tapssal köszön­tötte a közönség a művészt, amig csak ráadást nem játszott. Gyönyörű babérkoszorúval lepte meg öt a figyelmes rendezőség. Forró kíván­ságunk, hogy színházunkban még egypárszor gyönyörködhessünk mesteri játékában. A ko­moly számok után egy aktuális, szellemes tréfa következett, Molnár Ferenc: Az adófel- szólamlási bizottság előtt című rövid dialógja. Sarkadi Sándor a polgár személyében sok-sok derültséget váltott ki a közönség soraiból rend kívül változatos alakításával, hasonlóképen dr. Kálmán Miklós az öreg biró szerepeben. Ki­váló alakitó tehetsegek. Ezután 10 perc szünet következett, amely alatt a zenekar egy magya­ros molivumu darabot játszott a orchegterben. A kellemes zene csak emelte a barátságos hangulatot. Zoltán Benőnek, a közgazdasági bank főkönyvelőjenek kedves darabja: Ha majd egyszer . . . cimü (t. i. ha majd egyszer az asszonyok lesznek az urak 1!) eleven szatí­rájának előadása következett ezután. A darab j 2100-ban játszik és szatirikus jellege abban j domborodik ki, hogy hiába ragadnak el a nők a férfitől minden jogot, mint női bíróság hiába! Ítélkeznek fölötte házasságszédelgés miatt, a I férfi egy ügyes fordulattal mind meghódítja őket, mert a nőnek természetadta kötelessége hanem a családi otthon boldogsága fölött ural­kodni. Lutz Böske mint szigorú elnöknő min­den tekintetben kifogástalan alakítást végzett. Nagyszerű műkedvelő. Kasza Mici mint szava- zóbirónő, Rokk Kati mint előadó bírónő szel- i femes megjegyzéseikkel s ügyes játékukkal nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez. Markovits Maci a jegyzőnő szerepében sok mosolyt váltott ki, Bródy Sári az ügyésznő szerepében, Kálmán Erzsi pedig mint védőnő tehetségük legjavát adták és méltán rászolgál­tak a tapsra. Riesenbach Rezsin nagyon ked­ves és ügyes masamód volt. Játéka fordulatos, élénk és bájos. Kasza Mari a leremőrnő sze­repét nagyszerűen játszotta. Grosz Adolf volt a vádlott fiatalember, aki végül meghódítja az összes bírákat. Nyugodtság, a helyzet ügyes kihasználása es játszi modor jellemezte alakí­tását. Preisz Károly a fiatalember szerepében méltó partnere volt Riesenbach Rezsinnek. A darab vegén többször kitapsolták a szereplő­ket, akiket virágcsokrokkal is elhalmoztak s végül pedig a szerzőt éltették. Erőss Béla dal­szerző saját dalaiból énekelt. Különösen a „Fehér rózsa . . .“ kezdetű dallal keltett szűnni nem akaró tapsot. Zongorán maga kisérte énekét, majd pedig Krizsán zenekara. Négy darabot énekelt, de a közönség addig tapsolt, amig gazdag műsorát meg nem toldotta. Csengő, érces, férfias hangja és éneke a kö­zönség szive mélyéig hatolt. Az ünnep utolsó számát Suppe : Boccacio operettjéből egy rész­iét képezte. Csanálosi József nagyszerű kadar­mester volt, úgy játéka mint éneke elsőrendű. Kasza Bubi Izabella szerepében kardos me­nyecskének bizonyult, aki nagyon is rendben tudja tartani házát. Éneke is tiszta, ruester- keletlen volt. A kádárlegények és inasok közül Medvey Béla volt a legügyesebb, pedig a töb­biek is: Fábián Sándor, Papp Géza es Audó István főgimn. tanulók preciz alakítást végez­tek. Az együttes ének, meg a kisérő zene csatlanós befejezése volt úgy a kedves szám­nak, mind pedig az e'ész műsornak. Vasárnap délután 4 ófai kezdettel az ünnepet megismé­telték újból telt ház előtt s a közönség mind­két ünnep.öl a legszebb, legnemesebb emlék­kel távozott. Nagykároly. mi Városi Színház. Csütörtökön, 7-én A hegyek ura (Rübezahl násza). Mesejáték 6 felv. Szombaton, 9-én Sárga kabát. Delekfivdráma 4 felv. Vasárnap, 10-én Homunkulus IV. Dráma 4 felv. A sorozat negyedik része. Szerdán, 13-án és csütörtökön, 14-én MUvész-est. Fellépnek Szalontay Ferike, Várady Elza, Pásztor Zoltán, Mály Gerő a budapesti Apolló Kaőaré művészei és Hetényi-Heidel­A gyermeknap. Folyó hő 4-én városunkban gyűjtés volt az Országos Gyermekvédő Liga ja­vára. Városunk forgalmasabb helyein voltak az urnák felállítva, amelyekbe örömmel dobtak egy-két fillért az áltál- menők. Városunk ügybuzgó asszonyai és leányai tűrve a nap tikkasztó melegét, kitartással gyűjtögették az adományokat s oly szép eredmény koronázta buzgó- ságukat, amilyen összeg városunkban eddig egy gyűjtés alkalmából sem jött össze. Múlt évben a gyermeknap 627 koronát jövedelmezett, most 1680 koro­nát. Érdekes jelenség! Múlt évben talán nem véreztünk annyi sebből, mint most, s mégis majdnem háromszorosára szö­kött fel az adomány összege. Elismerés­sel kell adóznunk a városunkban lévő tiszteknek is, akik a szebbnél-szebb asz- szonyok és leányok kérő szavára minden urnánál elővették erszényüket, hogy adóz­zanak a szegény gyermekek javára. A város lakossága sokfelé van igénybe véve, sok könnyet kell felszántania, amelyek városunk özvegyei és hadi árvái szemé­ből előtörnek, sok sóhajt kell elnémí­tania, de emellett az Országos Gyermek­védő Liga nemes feladatáról sem feled­kezik meg és segíti filléreivel nehéz munkájában. A sok elhagyatott gyermek nagy kincset képvisel, csak meg kell mentenünk az elpusztulástól. Az ország jövőjének zálogát képezik ők is. Ezen gyermekekből kerülnek ki a dolgos kezek, amelyek gondozás nélkül, magukra ha­gyatva sirt ásnának a nemzetnek, de be­csületesen felnevelvén őket, az ország hasznos munkásai lesznek. A gyermek- védelem kérdése talán sohasem volt ak­tuálisabb, mint most, amikor százezrével véreznek a legfiatalabb erők, a nemzet virága. Ki fogja ezek helyét csak némi­leg is betölteni, ha a szegény kicsinyek­ről nem gondoskodunk ? Testvéreink, fiaink becsületet szereznek a magyar névnek, lesz-e, aki e ragyogó becsületet a jövőbeli megoltalmazza? Lesz-e ele­gendő izmos kar, amely kitartással for­gassa a kalapácsot, amely bevesse a gazdagon termő földet, amely learassa és összegyűjtse az Isten legdrágább ajándé­kát, lesz-e elegendő izmos kar, amely, ha keli, történelmet kovácsoljon s min­den pörölyütésnél megrendüljön a föld? Lesz-e ? . . . Nemcsak azt a vérveszte­séget kell figyelembe venni, amely a frontokon öntözi a kemény földet, hanem azon százezrek halálát is kell siratnunk, akik — meg nem születtek. Látszólagos ellenmondás ez, pedig szomorú valóság. 250,000 lélekkel kevesebb született pl. a múlt évben. Vájjon nem csatavesztés-e ez, amely fölrázzon minket, hogy min­den eszközt fel kell használnunk az el­hagyott gyermekek megvédésére s a vér- veszteségnek, ennek a legnemesebb él­tető-mozgató erőnek kipótlására? Nem­zetmentő munka minden ilyen vállalko­zás. Ilyen munkát végeztek városunk hölgyei, amikor egész napon át reggel 8 órától esti 8 óráig gyűjtögették a fil­léreket, hogy szép összeggel segíthessük a Liga munkáját. Megértő szívvel, kész­séggel vettek részt a gyűjtésben s ezért, meg az elért szép eredményért a leg­nagyobb elismerés illeti meg őket min­sziv.e sugallatát követve nem a bírói székben, berg Albert zeneszerző. Jegyek már válthatók n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom