Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-05-16 / 20. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE Dr. Szilárd Sándor huszár főhadnagynak megküldötte Gorkij „Az anya“ című regényét, melyet összes munkái közül a legjobban kedvelt, amelyre névaláírását követöleg a következőket irta: „Az én szegény, sebesült magyar testvéremnek, a harmadik szoba ötödik ágyában fekvő huszárfőhadnagynak.“ Ha a regényt és annak szellemét tekintjük, nem tagadhatjuk, hogy Gorkij szociálista. A háború ideje alatt a békének volt mindig hangoztatója, most a békepártnak erős oszlopa, a forradalmi kormánynál pedig nagy befolyása van. A rokkant főhadnaggyal folytatott beszélgetéséből az emberszeretetnek kristálytiszta hangja csendül ki. ügy látja, hogy a mai nagy mérkőzések nyomán az emberiség megfogja egymást szeretni. — „A testvériség beköszöntő korszakában úgy hiszek, mint magában az Istenben,“ mondja Gorkij, a szociálista. „Ezekben az időkben, amikor már senki nem félt az Istentől, egyszerre feltűnt a feledésből a háború öreg istene,“ De vájjon most, a megpróbáltatások nagy idejében, vájjon kezdünk-é már az emberszeretet krisztusi ideáljai felé közeledni? Nem-é a pénznek, a mammonnak molochja hajtja tz emberiséget utjain? Hol van ott az emberszeretet, ahol az uzsora ütötte fel fejét? Hol van az igazság? „A szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pótolja semmi.“ Nagyon, nagyon eltávolodtunk a szeretetnek nemcsak átérzésétől, annak vallásától, hanem még annak tanításaitól is. És amig vallásos érzelmeket képzelünk magunkban élni, amig azt hisszük, hogy követjük a szeretet ezép tanításait, azalatt materiális téreken a legkíméletlenebb — gyakorlatot folytatjuk. Nem látjuk mások szenvedését, csak a mammon ördöge hajtja az „ész“ munkáját. A „szív“ szavát lehurrogja, elfojtja a nyereség hajszolása. A betegeknek, a szenvedőknek jajjait tulharsogja az „adom ▼eszem“ nagy licitálása. Vájjon tanultunk-é a sok szenvedésből, vájjon kikél-é a szeretetnek szép virága a sok-sok kiomlott vér nyomán? Gorkij úgy hisz ebben, mint az Istenben. „A legközelebbi internacionalizmus — mondja Gorkij, — nem a szociálizmus lesz, hanem az emberszeretet. Ezt egészen határozottan tudom.“ Vájjon igy lesz-é ? Annak a könyvnek, amelyet a sebesült magyar katonának adott, a végére Gorkij a Miatyánkból ezt a sort irta: „És jöjjön el a Te országod.“ A szoci- álista forradalmár irta ezt, aki tehát nem Istentagadó, aki a krisztusi szeretetet vallja. Mintha az idők jele intene azokból, amiket Gorkij mondott, amiket annak a szegény, szerencsétlen magyar katonának irt. Nem árt ezt feljegyezni. Talán mégis visszatér a ravaszság, az „ész“ kultusza után, t szívnek, a szeretetnek kultusza. Higyjünk benne! P. J. Gyöngyös szép magyar város teljesen leégett. A gazdag város helyébe a nyomor tanyája lépett. Ezer meg ezer család maradt hajléktalanul, koldusbotra jutva. A biztosító társaságok csak részben téríthetik meg a kárt, mert az elégett épületeknek nagy része nem a mai értéknek megfelelően volt biztosítva. Okuljon e szörnyű katasztrófán városunk közönsége és jusson eszébe, hogy vagyona e kritikus világban az elemi csapásnak is foko- zotabb mértékben van kitéve, mint a béke áldásos napjaiban. Védekezni kell tehát e csapás ellen és mindenki tartsa köteleségének vagyonát úgy biztosítani, hogy tűzkár esetén teljes kára megtérüljön. Városunkban sokan vannak olyanok, kik ósdi felfogásuk miatt nem biztosítanak, vagy a már meglevő biztosításaikon, melyeket évekkel ezelőtt kötöttek nem változtatnak, mert sajnálják a nehány korona dijat mit fizetniök kellene, vagy egész egyszerűen hanyagságból a biztosításaikkal nem is törődnek. Ezen feleinkhez is fordulunk ismételten jó akaratulag és kérjük, hogy tartsa mindenki köteleségének tüzbiztositási kötvényét megnézni, hogy vájjon a mai értéknek megfelelően van-e ott minden biztositva és ha nem keressen fel bennünket és a változtatásokat sürgősen jelentse be nálunk az Első magyar általános bizt. társaság nagykárolyi föügynökségénél az önsegélyző népbanknál. Járásunk főszolgabirája. A mostani időszak nem alkalmas arra, hogy ünneplésekre gondoljunk, de ép ez a súlyos helyzet, amilyen alatt most a háborús közigazgatás nyög, alkalmas arra, hogy megfigyeljük és bírálat alá vegyük a közigazgatási tisztviselők működését. És ha igazságosak akarunk lenni, akkor épugy, mint észre szoktuk venni és korholni a hibákat és hiányokat, észre I kell vennünk a fárasztó, gondos és szakadatlan munkálkodást is, amit egyes tisztviselő végez. Ha ebből indulunk ki, akkor városunk közigazgatása mellett nem lehet figyelmünket legalább részben nem fordítani járásunknak közigazgatására, hiszen azt nagyon sok szál fftzi össze a mi közigazgatásunkkal. És lehetetlen észre nem venni a járás élén a járás fő tisztviselője: Mada- rassy István központi főszolgabíró működését, ki most töltötte be központi főszolgabiróságának tizedik évét. Mint fiatal vármegyei aljegyző választatott meg Madarassy István főszolgabíróvá ; nehéz viszonyok között foglalta el uj hivatalát és valóban sokan kételkedtek abban, hogy meg tud-e majd birkózni a nehéz feladattal. És ime mit tud produkálni a rátermettség, a munka és szorgalom? Az ambiciózus, rendkívül szorgalmas, fáradságot nem ismerő, puritán jellemű és nemes gondolkodású, jósává főszolgabíró működésével mintaszerűvé I tette járása közigazgatását, megszerezte működésével felsőbblégének elismerését, járása közönségének tiszteletét és nagyrabecsülését és a jegyzői kar szeretetét, mórt akár a jegyzők valamelyikének a község lakosaival, akár ezeknek egymás között van valami bajuk, ő azt mindig úgy tudja elintézni, hogy a felek kénytelenek elismerni az Ő álláspontja igazságos voltát. Hathatós pártfogásban részesít minden jótékony mozgalmat, de azért sá- goruan vigyáz arra, hogy járása közönsége a szükségesen túl meg ne terheltessék. Rendkívül nagy gonddal és körültekintéssel intézi a járás közélelmezése ügyeit, minek következtében járása közönsége élelmicikkekkel eléggé el van látva. Működése idejére esik a járásban több iparvállalat keletkezése, utak építése, artézi kutak létesítése, az egészségügy megjavulása s mindezek az ő munkálkodásával kapcsolatosak, mert benne megtalálja a támogatást minden jó eszme, minden szorgalom, ami a járás javát szolgálja. Természetes dolog tehát, hogy a járás közvéleménye és tiszttársai észrevették azt, amit ő maga szerénységével észrevenni sem mert, hogy tiz év s ezen időn belül nehány igen nehéz év zajlott le az ő kiváló munkálkodása mellett, mely munkálkodást bizonyára minden oldalon megfelelően méltatni tudnak és méltatni fognak is, mert azok is, kik megválasztatásakor kételkedtek is talán abban, hogy Madarassy István meg tud felelni a központi járás kormányzása nehéz feladatának, most meghajtják előtte az elismerés lobogóját. Dr. Adler Adolf. A nagykárolyi állomáson. A nagykárolyi állomáson Minden este és reggelen Barna kendős öreg anyóka Pont hét órakor megjelen. Faggatja, kérdi asszony és lány: Hova, merre, mi útja van ? És ó egyre ezt hajtogatja: Éd's lelkem, várom a fiam! Egyik vonat jó és a másik Nagy hirteleneben megyen, A jó anyó csak várk pedig már Túl van az völgyön és hegyen. Az érkezőket sorra kérdi — Ha volnának száz annyian : Vitéz ur! tisztelt kapitány ur! Nem tetszett látni a fiam? Vitéz urnák s a kapitánynak Van hozzá pár szives szava S megnyugtatják s a jó anyóka Mosolygó arccal megy haza. De este már megint csak ott vár S ha kérdezik: no hogy s mi van ? Örvendve mondja jobbra-balra: Holnapra megjön a fiam! Azóta eltelt sok idő már, Télrz tavasz következett S a jó anyó cipője talpát Egyre nyiivi a kövezet. És már nem is várva, hogy kérdjék; Hova megyen, mi útja van? Ezt hajtogatja jobbra-balra: Éd's lelkem, várom a fiam!! Kürthy Károly. Lapunk kedv«« munkatársainak, olvasóinak és jóbarátainak kellemes pünkösdi ünnepeket kívánunk.
