Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-04-18 / 16. szám

I XXXitl. évfolyam. Nagykároly, 1917. április 26. s-\ ^ , 17. Szállt. r NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILA P. __ _ . „ . * v ;1’ ■ ' ' i ti*. Na gykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye ^ef3Íe?eíiik roi9?,«!eim szerdán. Előfisetéci árak: %ész évre..............................8‘— kor. Fél évre Negyedévre ... . Egyes szám................. Ta nitéknak egész évre 4-— 2' - — •20 6-— Fcs/erkesztö : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Lap tulajdonos és kiadó : a „Nagykarclyi Petöfi-nyomüa Részvénytársaság’1. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. NvÁttér sora 50 511. Kéziratok nem adatnak vissza tP \> // ki égbolt keleti fele mintha derülne. Mintha a béke hajnal- pirkadását látnók — ámbár hiszen ez a háború bőven megtanított a csalódásokra s csak az lenne igazi csalódás, ha nem csalódnánk! És mégis — mintha a pir- kadás első, könnyedén borzongató, zson-; gitó és üditő szelének hullámzását érez- . nők. Ezzel szemben — geográfiaiig is — a nyugati égbolt égre (vagy tán inkább pokolra?) törő lángokkal ég, a pokol leg­tüzesebb kohója ott izzik. De azok a pokolbeli lángok is végső eredményük­ben a béke ügyét szolgálják. Ha még ma ott, nyugaton, a pokol minden ördöge táncra perdül is, a vége annak a halál­orgiának sem lehet egyéb, mint a kime­rülés. A hadi anyagokkal — főképpen pedig az emberi testekkel valé eme té­kozlás, az őrületes hekatombák, amelyek­nek gúlái ott, a nyugaton emelkednek, ' nem fogják egyik küzdő fél erejét sem emelni és a további háborúra még in-1 kább fölfokozni. Sőt! A viharnak ez a túlfokozása nem eredményezhet egyebet, mint az erők rohamos felörlödését. És ha nem lehetett bizni az emberi-1 ség józan eszében, csalódtunk a sokat hangoztatott humanitásban, csalódtunk mindazokban a szép elvekben, amelyek- j kel főkép az entente frázis-gépei a há­ború előtt behintették alattomos terveiket, — mint mikor valaki a gödör felé meg­tévesztésül virágot szó, de nem csalódha­tunk a tehetetlenségben. Az érző, a be­hütetes emberi érzés szemszögéből te­kintve a hullahegyeknek e lavinaszerű áradatát, elszorult és megdöbbent szívvel nézzük a gigantikus küzdelmet; vérpata­kok ömlése, a kultúra szent földjeinek vágőhiddá aljasitása a sziveket kínosan szorítja össze. De mégis csak azt lát­juk e küzdelmek homályos gőzköre mé­lyén, mintha az emberiség e megveszéke- dett ellensége, az a rémitő szörnyeteg, amit „háborús szelleminek neveznek, a saját fejét igyekeznék leharapni. Amit nem hozott meg az emberiség jobbjainak legjobb, legnemesebo érzése, legbecsületesebb indulata, törekvése : a békét megfogja hozni a gonoszság szelleme. Mi ennek a küzdelemnek — sajnos — nemcsak egyszerű nézői vagyunk, akik szenvtelen, hideg szívvel szemlélőd­hetnénk a jól védett magas gallériáról, de mi itthon maradottak, bizonyos mér­tékig résztvevői is és éppen nem csekély mértékben szenvedői is. Nem csak jobb érzéseink, nem csak érzékeink szenvednek, de egész létünk belesajdul e küzdelembe. Az apokalipti­kus viaskodásba belecsendülnek fájdal­maink, amelyek éles hangon sivitanak a szörnyű zajba, de megrendülnek szerény kis ekszisztenciák létalapjai is, a világ­rengés a szerény kis lakásokat százezer számra döntögeti össze. Amott, künn, hősökre van szükség, idebenn pedig okos emberekre. A frontmögötti területeken undorító polipok nyújtogatják fojtogató, szívó kar­jaikat a kis emberek felé, akiknek csont* jaiból az életerőt, a velőt akarják ki­szívni. Résen kell állani. Vigyázat! Ez az öldöklés nem fog még hosszú ideig tar­tani. De addig is, ha nem is vagyunk erősek, ha már nem tudjuk leütni az áru és minden egyéb uzsora hidrájának ezernyi fejeit: okosnak kell tennünk, vá­rakozzunk szükségleteink kielégítésével, amig csak azok elodázhatók; nem vásá­rolni egyebet az okvetlen szükségesnél s igy óvjuk meg magunkat a legyöngü- léstöl. A béke, amely után sovárgunk, halála tesz az uzsorák egész nagy sere­geinek s talán „tesz még egyszer ünnep a világon“ ! Polgármesteri jelentés az 1916-ik évről. Ügyforgalom. Az ügyforgalom a kővetkező volt: Képviselőtestületi közgyűlés volt négy rendes és tizenhárom rendkívüli, melye­ken 179 határozat hozatott. Tanácsülés volt 106, árvasaéki ülés pedig 57. Közigazgatási ügydarabok száma 11,950, az árvaszéki darabok száma: 2243. Az adóhivatalnál 3105, zálogolás 3236, árverés tartatott 23. A községi bíróságnál 163 keresetet adtak be. Árverés nem volt. Iparigazolvány és engedély kiadatott 75. Kereskedőtanonc nyilvántartásba vétetett 39. Kiadatott 13 munkakönyv. Jelentke­zett 55 ipari alkalmazott. A gyámhatóságnál nyilvántartatik 1343 gyámolt, 28 gondnokolt. ■ esgl&g fSáSíg f^ü ISSS1 ggagg gSösg Sülif I ü§§§ ü&H SilÜi iiÉül Hűli H HSUst §1ÉÍ|§ fü£ü Hl SWÍtfá GZ&Zs ■■ eíVÍS ■■ II I 1 I I Tisztelettel szives figyelmébe ajánlom » nv mortirlrÄfTXriciArt«nlr ViAcrrr tvimr IrtóT»r\rv»Kori ívn’rr Q IríSa'ylaf fart • a az érdeklődő nagyközönségnek, hogy nagy raktáromban, mig a késztet tart: szines leányka kabátokat és fiugallérokat, továbbá fiuruhának alkalmas jó anyagot olcsón árusítom. Tisztelettel Szabó Kálmán. S 1 I co = ™ i i 1 i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom