Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-03-14 / 11. szám
T A R S A DAL M I I I E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye" RSefgJelemífc sirsíraslen ©atesrsléni. Előfizetési árafe: Kpész évre ............................8-— lior, Fél évre..................................4-— T Ne gyedévre..................................— , Egyes szám..........................—"20 „ Ta núiknak egész évre . . 6'— „ FS&issrkesztö: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Bédei Károly. Lftptuiajdonos és kiadó : a „Kagykárolyi Petőfi-nyömda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-aíexa 8. —* Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 87. — Telefon 78 BernienUtlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. NytHtór sora 50 fill. Kesiralok nem adatnak vissza |SG§!3 ,. arc» IS 1 5. Légy üdvözölve nagy napok Királya! te égből földre suhanó tavasz! Sóhajtásos ajkak reménykedése epedve várt. Szunnyadó lelkek parazsa érted emésztődött. Nagy érzések utánad feszitették a reszkető szív idegszálait. Búsuló századok szaggató fájdalmának te lettél vigasza. Rablánctól visszhangos sötét börtönöknek nyitogató kulcsa. Búbánatos szivre gileádi balzsam. Sivatag mezőnek virágzó virága. Sürü sötét éjnek hajnal-hasadása. Porladó poroknak égre csapó lángja. Könnyesőből támadt fekete fellegnek színes szivárványa. Koszorúban temetőnek glóriás fényessége. Panaszos Adventünk derűs Karácsonya. Tövis koronával ékített Gol- gothánk mámoros Husvétja. Mennyből kicsapódó lelkek lángjának pünkösti kitöltetése. A szabadság, egyenlőség és testvériség dicső Szentháromságának meny- nyek sugarától megszentelt vasárnapja. Légy üdvözölve nagy napok királya, te égből földre suhanó tavasz!! S légy üdvözölve maroknyi magyar nép, örömben és búban osztályosom, hogy meggyujtva az emlékezés lobogó szövétnekét, ünnepet szentelsz szaggatott szived nemes hevületével, áradozó lelked perzselő lángolásával, imádságos ajkad sóhajtásával, könnyeket sirő szemed csillogó gyöngyeivel. Nézz, óh nézz szét magad körül! A természet is irigyli ünneped. Irigyli és mégis részt kér belőle. Kopár mezősége zöld pázsitos ruháját ölti fel. Lombtalan ága rügybe pattan. Völgye öle, bokra csendje, temetője dombja kéklő ibolyával díszeleg. A dalos madár kicsi lészkére visszaszáll és nótája bele csattog a mámortól ittas természet hymnuszos zengzetébe. Minden, de minden ünnepel. Ragyogó ünnepnap, ki vagy te, mi vagy te ? Hogy ezrek b milliók megváltója vagy te ? Mikor hegyen, völgyön nagy suhanón átszállsz, a járókelőknek óh, miről prédikálsz ? Haragos felhőről ? bús, fekete gyászról ? Könnyázott szemekről, sötét szempillákról ? A siró anyáról, aki gyászban járva, Harcba indult fiát egyre lesi, várja? Düledező várról, omladozó romról ? Jeltelen hantokról, besüppedt sírokról ? Nem ! biborosugaru, verőfényes égről! Égi szabadságról, örök dicsőségről! Deli leventékről, akiknek szavára kinyílt a börtönök rozsdamarta zára. S meg lett a magyarnak rég várt szabadsága! Fényeskedj csak előttünk, mint üstökös; melengess csak, mint aranyló napsugár ; lobogj csak, — mint pásztor- tüz „az alföldi szép nagy rónaságon* — emlékezésünk kegyeletében! Hiszen mi szeretünk, ragaszkodunk hozzád. Mint madár a fészkéhez, mint csillag az éghez, mint gyermek az édes anyjához. óh ha tudnánk hozzád méltó lenni! Vívmányaidat megszentelni törekvéseink készségével; alkotásaidat gyarapítani munkánk fáradalmaival, áldozatunk verejték- csöppjeivel; szegletkövedet építeni a honfi kar ördögön, poklon diadalmaskodó acélos erejével. Nagy nap, szent nap, március Idusa, adj erőt erős karjainkba, hogy egyenlőségben összefort, testvéri szeretetben összeölelkezett magyar néped, megtudhassa védeni a világot rengető titáni harcban tőled öröklött szentségét: a szabadságot. Szivét e szent érzemény dobogtassa; zászlaját csókos suhanása lobogtassa ; szemfedőként álmodó társául szegődjön. És te jövődet is megbünhödöt népem, ünnepeld e szent nap emlékét szived szerint. Ha gyászba járva, ha könnyezve is, de ünnepeld. Ennél úgy sincs szebb, ragyogóbb napod. Ezer évekből egyet ha juttat, Istened. Ismerd meg belőle, hogy kiválasztottja vagy s magasra méltónak határozott. Ne féld járni gyászos Golgo- thádat. Ne féld hordozni töviskoronád. Golgothád fája glóriától lesz ragyogó. Töviskoronád virágba borul. Nézz méltósággal a hadak útjára. Köny ne árnyaz- za szemed szögletét. Csaba vitézed száll elöl. Utána a Petőfi lelke jár. Hulló csillagban te neked üzen. Ég-villanásban tégedet köszönt. S velük a márciusi ifjúság. A szerelmes szív egymásra talál. Tova lebbenve e napon megállnak. S a hozzájuk szálltak szalutálnak. S cseng ajkukon a szabadság dala. Amint itt zengték valaha. A tejut szellője hordozza szárnyán. Már itt halszik a Duna-Tisza táján. Aztán visszhangozza a Kárpát alja. Adria partja. Balaton kékje, alföld mező sége. Isonzó völgye. Bukovina tölgye: Litván homokja, a tenger fodra: ne félj magyar népem, előre a vészben, Hadúr küzd veled, száll ez üzenet, a szent üzenet mindenhol a tájon: lesz még egyszer ünnep, lesz még a világon. Kürthy Károly. Mindnyájunknak el kell menni! — Minden alkalmas polgár tartozik fegyveres vagy hadiszolgálatot végezni, ez a célja báró Hazai Samu, volt honvédelmi miniszter bécsi missziójának, amely körül annyi legenda keringett eddig. Ka még egyszer azt üzeni . . . Ezért ment báró Hazai Samu Bécsbe, hogy még egyszer azt üzenje, hogy fegyverre magyar, fegyverre minden épkézláb ember, félre a formákkal, mindnyájunknak el kell menni! És ha jön a hivó szó, mindnyájan elmegyünk. Elmegyünk szívesen, elmegyünk lelkesen, elmegyünk büszkén, elmegyünk kevésbbé alkalmasok, alkalmatlanok, hogy szent hazánk hősi védelmében annyi részt vegyünk, amennyit képességeink megengednek. Elmegyünk mind, akik harmadíé. ér óta, mióta derék testvéreink életüket T
