Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-03-07 / 10. szám
XXXI ti. ©vie ty aw. Nagykároly, t£tf. március 7. 10. szám. W a g y károly v á r o s h 1 v a t a I o s fc 1 rdetéseine k. k 5 s 1 #$e§§je$emÍK mmsies? ©»«rtSásí. önye. Előfizetési árak: Egész évre ..............................8-— kor, Fél évre..................................4*— , Ne gyedévre..........................2- — , Eg ye« szám..........................—'20 , Tanítóknak egész érre . . 61— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf FeJeSäs szerkesztő: Eéöei Károly. L&ytuli'jdonos t-s kiadó . a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-mteza S. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza ST. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismoreWentflt nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetaek. Syilttér sora 80 all. Kéziratok nem adatnak tImzi Az emlékezés színe* koszorújába kívánunk egy szál virágot tűzni, mai ünnepségünk rendezésével. Egy szálat, melyet azon mezőségről szakasztottunk, hol a hála szinpompás virágai tarkáinak. E szál virágon ott csillog, mint csillag az égen, örömünknek könnye; ott lángol, mint napsugár csókja az alföldi szép nagy rónaságon, büszkeségünk heve; ott rezeg, mint megpendített hegedűnek húrja, nemzeti önérzetünk sxentelt hagyománya. Ami láng lelkűnkben, ami érzés szivünkben, ami vigasz bánatunk borújában, mind ünnepel. S én ez ünnephez szeretnék meleget kérni a nap sugarából; színeket a szivárvány íveléséből; zeng- zetet a fülemile dalából; méltóságot a diadémok káprázatáből; vigaszt megbünhödött múltúnk biztatásiból; szépséget sokszínű nyelvünk lappangó bájaiból! Bölcsőt állunk ma lélekben körül s benne glóriától övezett, múzsa-csókolta gyermeket. Balja mellett múltak árnya, jobbja körül szép remények. Azokat megjeleníti, ezeket valóra váltja. Édes gyermek, kinek nemcsak a neve lesz Arany, hfftiem a szó is, mely ajkáról elhangzik. S ki hitte volna még akkor, hogy a sza- lontai nádkötésü kis ház nevesebb lesz királyok palotájánál, gazdagok kincsénél, keresett gyémántoknál ?! Ki hitte volna, hogy egykor virágerdö borítja be, hála szava emlegeti s vérző nemzet zarándokúba lesz?!? Nyelvünkben a mi erő, szépség, sokszínű báj, általa uj világot nyernek. Ben- i sönkben a mi érzés, vágy, remény, benne az eszme fönségéig emelkedik. Nemzeti hagyományainknak ércnél maradandóbb emléket állít; tépett nemzetét tárogató fájdalmával siró lantjával vigasztalja. És a magyar ránéz bámulva csodáltán s ihletet meritni Ő tőle tanul! És boldog, hogy magáénak mondhatja, hogy emlékét áldhatja, hogy könytől ázott szemét rászegezheti! Amig lesz szív, mely a dalra visszhangot ád; lélek, mely ihletetten magasba szárnyal; virág, mely tavaszról beszél; madár, mely szebb hazába száll; bánat, mely könnysugárban megtörik: élni, óh élni fogsz, Arany Jánosunk! Kürthy Károly. Akinek nemcsak a neve, hanem jelleme is arany. Irta: Szily Kálmán. 1879-ben negyedízben kérte Arany János az Akadémia főtitkári hivatalától való felmentését. A lemondást — oly határozott és visszavonhatatlan volt az — az Akadémia nagygyűlése most már kénytelen volt elfogadni. Elfogadta tehát s az alapszabályok 58. §-a értelmében, mely szerint „azon tisztviselők, kik az alapszabályok 1870-ben történt megváltoztatásakor fizetésben állottak, fizetésüket holtig megtartják“, elhatározta, hogy Arany János élethossziglan élvezze a főtitkári fizetést. Mialat ez ügyet a nagygyűlésen tárgyalták, Arany a mellékteremben időzött. Egy kijövő barátjától meghallva a határoA „Protestáns Társaskör“ Arany-Emlékünnepélye. Városunkban s talán az ogész környékben is a nagykárolyi .Protestáns Társaskör“ volt az első s mondhatni egyedüli, mely a legnagyobb magyar költő Arany János születésének 100-ik évfordulóját nyilvános ünnepély keretében ülte meg s tűzött egy szál virágot annak a halhatatlan férfiúnak babérkoszorújába, ki a magyar lélek minden szépségének, nagyságának, férfiasságának csodálatos megtestesítője, nyelvünk alig ismert bájainak tolmácso- lója volt, kinek költészetét minden magyar ember szivében hordozza, reményteljes vigasztaló, megnyugtató szavát még e megrendítő világítóiét pokoli zűrzavarában is hallja. Szokatlanul hatványozott mértékben nyilvánult meg az érdeklődés a komoly ünnepség iránt. A város közönségének minden rétege igyekezett jó előre helyet biztosítani magának, hogy a koszorús alak bölcsőjét hódoló emlékezése kifejezésével állja körül s mély megilletődéssel forduljon a nagy költő emléke felé s fohászkodjék e megtépett dicsőséges szép égig magasztosult fiához. Á gimnáziumi önképzőköri ifjú aág, a polg. leányisk. növendékei Kürthy Károly vallástanárral élükön fáradságot nem ismerő j buzgósággal, a nagy szellem iránt érzett rajon- j gás, lelkesedés tudatával állították össze az ünnepély fenségéhez méltó műsort. A zsufolá-! sig megtelt terem hallgatósága várakozásá- ban nem is csalódott. Gondolatokban gazdag, sziliekben ragyogó, előadásban lelkesítő, poetikus szárnyalásu beszéddel nyitotta meg Kürthy Károly elnök az ünnepélyt, mely felemelő áhitatos érzést varázsolt minden jelenlevő arcára. A műsor túlnyomó számait leginkább a nagy költö szavalásra alkalmas költeményeinek előadása alkotta. Megragadó hatást keltett a lelkes és megértő közönségünkben, Lóvay József .Arany bölcsője“ cimü csodaszép költeményének él- szavalása. Majd a harmadik szára alatt a leá- j nyok alkalmi énekkarának melodikus lágy hangja szárnyalt a magasba egy magyar moti- vumu vallásos szövegű ének-darab akkordjaival. Erősítette a közönség megelégedését a .Tetemre hívás* elszavalása, hol szinte magunk elé képzeltük a szavaló daliás alakjában, s erőteljes ódái zengzésü hangjában a tetemre hivó zordon főúrat. Ezután meglepő értelmes előadással, bátor magatartással, érthető tiszta hangsúlyozással „A fülemile“- füttyről szóló per ujittatott fel. Középpontját az ünnepélynek egy alkalmi felolvasás képezte, mely történeti életrajzi adatokban bővelkedő gördüló kény stilusu ismertetést nyújtott Arany János pályafutásáról. A felvidító humor sem hiányzott. Ezt „Á bajusz “-tálán Szűcs György uram érdekes históriája szolgáltatta, mely mindvégig lebilincselő alakítással, talpraesett gesztusokkal s természetes keresetlen mimikával adatott elő. Nem csekély figyelemmel és élvezettel hallgatta a közönség Karinthy Frigyes ,Az óriási jó ember“-cimü tréfájának előadását, ahol is a szereplők számlájára ugyancsak dicséret Írandó. Ezeken kívül előadattak még a „Koldus ének“ és „A szivárvány“ cimü költemények szintén nagy költőnk szerzeményeiből. Változatosságot nyújtott a mSgyar dalokból álló énekszám. Lágyan csengő, fülbemászó kellemes hangú énekesünk Sikolya Ferenc hangja percekig gyönyörködtette a jelenlevőket. A minden izében sikerült ünnepélyt Kürthy Károly elnök fejezte be a„Walesi bár- dok“ cimü hatalmas lüktetésű költemény elszavalásával, melyben a közönség bámulatára ismét példáját adta a szavalási művészet legfinomabb árnyalatainak. Az anyagi siker pénzértéke 150 korona volt, melynek legnagyobb része jótókonycólra forditatott. A ielülfizetésekért hálás köszönet. (O. Z>.)
