Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1917-12-12 / 52. szám

XXXIII. évfolyam. Nagykároly. 1917. december I2. 52. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ !,A R S A DAL M [HETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Nlegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak : Egécz évrn..............................8-— kor. Fél évre ..................................4-— . Ne gyedévre..........................2 • — , Egyes szám . . . . . . —’20 . Tanítóknak egész évre . . 6'— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdono! é« kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság”. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérrnentetlen leveleket előttünk ismeretlentö nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyiláéi sora 50 all. Kéziratok: nem adatnak »Issza. •V Miért kell hadikölcsönt jegyezni? mert katonáinknak sziiksé- gük van fegyverre, ruhára és élelemre; mert az állam a 6°u-os köt­vényeket 1922-ig, az övvóso- kat 1925-ig lel nem mond­hatja és igy addig élvezzük a magas kamatot; _mert a hadikülesön kama­tozását az állam összes bevé­teleivel biztosítja;, mert ha bármikor szüksé­günk van pénzre, a hadiköl­Fehérneműt esönkötvényttnket eladhatjuk vagy kölcsönt kaphatunk rájuk; mert busz koronával száz korona kötvényt jegyezhe­tünk s igy a legszegényebb ember is támogathatja a ha­zát; 'r mert egy, Juség* s hadi- kölcsön-eredmény ellensége­ink pénzügyi összeomlásunk­ba vetett reményét összetöri. W katonáknak! továbbá Cs. Tattay Irén úrnő, Madarassy Ist­ván főszolgabíró, bchönfeld Lázár főrabbi és Rédei Károly ev. lelkész hozzászólása után az értekezlet abban állapodott meg, hogy a város néhány utcából álló több, kb. 20 körzet­re osztatik s minden körzetbe egy-egy felké­rendő nagykárolyi urinő s# „ a katonaság részé­ről egy-egy tiszt megy házról-házra, kik a ka­tonaság reszere elismervény elleneben a fe­hérneműt átveszik, s azonnal, el is szállít­tatják ! Hogy mit kér a hadsereg, tájékozásul [közöljük a honvédelmi miniszter felhívásának ! ide vonatkozó részét: „alsóruhaként viselhető, ; vagy alsóruha készítésére vagy javítására al- i kalmas tárgyakat, és pedig: oármily férfi- és' | női fehérnemű, harisnya, ing, lábbeli, szoknya, törülköző, zsebkendő, ágynemű (lepedő éspár- nahuzat) asztalkendő, bármilyen teher, színes, i tarka darabokat.“ Bizton hisszük, hogy7 az értünk küzdő, j szenvedő katonaság fehérneművel való ellátá­sát célzó hazafias akcióban Nagykároly varo­sának nagy közönsége is méltóképpen részt ’ vesz. Szatmáron igen rövid idő alált százezer í koronát jóval meghaladó értékű fehérneműt j ajándékozott a lakosság, — a mi közönségünk is bizonyára ismeri és tudja e téren is nemes kötelességet 1 Hozzánk is eljutott az az ország­szerte gyönyörűen bontakozó mozgalom, mely a fehérnemű szükséglete fedezésé- sében akar a hadseregnek segítségére lenni. Szinte félünk Írni erről a dologról, mely mögött keményebb valami rejtőzik, mirt a gyüretlen plastron becsülete, mé­lyebb titok, mint amit rőzsasziif pántlikás női ruhák illata föd és nélkülözhetetle­nebb szükséglet, mint ami nekünk robo- tos mindennapi törődésünk után a puha párna. Kit takar, minő titkot, minő való­ságot? azt mi nem próbáljuk elmondani, arról csak az elhagyott harctér véres ingcafatai, a lelombtalanodott fákra em­bertagokkal vegyest fölhajigált rongydara­bok, a kórházak jodoform illatú szobái­ban szomorkodő kis kemény, vánkosok tudnának mesélni. De azt hisszük, nem is kell erről beszélnünk. Anyákat látunk itt, akik fénytelen szemmel siratják elveszett vagy most is a halállal játszó gyermeküket — ők ne adnák oda gyermekeik egy-egy ruhadarabját talán éppen a fiók legoda- adóbb bajtársa részére? Asszonyokkal beszélünk naponkint, akik hősi lélekkel viselnek itthon egy másik háborút — ők ne küldenének üdvözletét az értük szen­vedő, vérező baj társaiknak? Leányokat köszöntünk reggelenkint, amint üdén, rózsás arccal végigszaladnak a városon — ök ne tennék lehetővé, hogy sáppadt, halódó katonák lehanyatlő feje hófehér párnán nyugodjék a lövészárok sáros köve után ? Fehérneműt a katonáknak\ Adjuk reájuk szeretetünk, hálánk, áldozatkész­ségünk tiszta, hószin köntösét, küldjük el nekik álmaink, megbecsülésünk min­den tanúját, hogy födhesse gyötört tes­tüket is olyan puha, a tisztaság mély illatával átitatott ruha, amilyen makulát­lan a négyéves szenvedésben megszen- telödött lelkűk becsülete, tisztasága. * A katonák részére gyűjtendő fehérnemű ügyében múlt csütörtökön értekezlet volt Jé- key Sándor főispán elnökletével a várme­gyeháza alispáni termében. Az értekezletet a j főispán nyitotta meg, ékes szavakban mutatva rá az akció nagyfontosságára. Ezután Debre- czeni István kir. tan. polgármester részletes | javaslaton terjesztett elő a siker biztosítása érdekében. A katonaság két képviselőjének, A hadiözvegyek pasz- sziv választójoga. A választójogi javaslat már elkészült. Néhány nap múlva teljesen be lesz fe­jezve az indokolás is. Különösen figye­lemre tarthat számot a hadiözvegyek választhatóságára vonatkozó rendelkezés. E szerint: minden hadiözvegy, aki huszone­gyedik életévét betöltötte és Írni olvasni tud, választható. Hadiözvegy a javaslat szerint nemcsak az, akinek a férje a harctéren halt meg, hanem az is, a kinek a férjét árháborúban szerzett betegség, vagy fáradalom ölte meg. A javaslat in­tenciója az indokolás szerint „elhunyt hőseink megbecsülése, akiknek özvegye nemcsak kötelességeit örökli, de közjo­gainak is örökébe lép.“ A magyar javaslat ebben úttörő Surópában és sokkal tovább megy általában és a nők választójoga tekinte­tében, mint az angliai, a mely például a nők választójogát a harmincadik évhez köti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom