Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-12-28 / 50. szám
Nagykároly, 1917. november 28. XXXIII. évfolyam. T A R S A D A L M I HETIL A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Nlegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..............................8-— Fél évre..................................4-— Ne gyedévre..................................— Egy es szám..........................—-20 Tanítóknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos ée kiadó: w a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlent® nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, Nyiiuér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza A tömegnyomor okairól. A megélhetés napi ól-napra nehezebb lesz. Igaz, hogy a munkabérek is emelkednek, a tisztviselők is kapnak drágasági pótlékot, de a bérek és fizetések emelkedése nem tud lépést tartani a drágaság emelkedésével ugv, hogy a mértékadó körök legjobb akarata sem képes a tömegnyomorral megküzdeni és az élelmiszerek és ruházati cikkek rohamos áremelkédésének nyilván még az államhatalom sem tud gátat szabni. Valahol hiba van, valahol nagy mulasztások történtek, ha az állam és a társadalom egymással karöltve sem elég erős a nyomor leküzdésére. De vájjon egyáltalában ne lehetne a tömegnyomor rémét visszaüzni piszkos odújába, ha mindnyájan összefogunk ellene? A drágaság leküzdésével kell a nyomor elleni offenzivát megkezdeni, mindenekelőtt azonban a drágaságnak két segitő társát kell leküzdeni, nevezeteden az áruhiányt és a pénzbőséget. Amilyen ártatlannak vélheínők első tekintetre e keltöt, oly veszedelmesek. Az áruhiány bizonyos mértékben természetes és indokolt is, hiszen háború van, a dologhoz szokott épkézláb emberek nagyrésze a harctéren van, ott pedig nem igen termelnek, inkább fogyasztják, pusztítják azt, amink van. A termelés azonban nem szűnt meg teljesen, a megélhetéshez szükséges élelmiszerek és ruházati cikkek pótlása állandóan folyamatban van. Egy kis nélkülözés révén a természetes áruhiány következményeit el tudnók viselni, de sokkal súlyosabb az a baj, amelyet a mesterségesen előidézett áruhiány okoz. A hirtelen meggazdagodás vágyától űzve egyesek nagy árukészleteket gyűjtenek és visszatartják az árukat) a forgalomtól, hogy ilyenképen az Ínséget mesterségesen fokozva, minél drá-1 ! gábban értékesíthessék az összehalmozott árut, Nagy baj, hogy az iparcikkek nincsenek makszimálva. Ezt a bajt központok létesítésével, továbbá az iparcikkek és főleg íuházati cikkek forgalmának korlátozásával és végül az árdrágítók ellen hozott drákói ítéletekkel kívánja a kormány ellensúlyozni; sajnos, kevés sikerrel. — Ár- drágitási esetek még ma is napirenden vannak, ép. úgy a ruházati cikkeknél, mint az élelmiszereknél. Az árak makszimálásáról szóló rendeleteket senki sem veszi komolyán. Próbáljon 'alaki Németországban makszimális áron felül kínálni árut, ott biztosan börtönbe jut. Nálunk mag« a fogyasztó közönség licitálja túl a makszimális árakat. A termelőt és kereskedőt ezek a körülmények ösztönzik arra, hogy minden törvényt és rendeletet lábbal tiporva, készleteket halmozzon fel és minél drágábban értékesítse áruját. Mi magunk támogatjuk őket az áruhiány mesterséges előidézésére irányuló átkos törekvésükben. Hiába csinálja hát az állam a legszigorúbb törvényeket az árdrágítók és a készletek elrejtöi ellen, ha mi ahelyett, hogy iildöznők ezeket a gazembereket, szolidárisak vagyunk velük. Itt van az egyik hiba, amely a drágaságot és az avval együtt járó tömegnyomort előidézte. A pénzbőség a második segítő társa a drágaságnak a tömegnyomor előidézésében. Első pillanatban paradokszonnak látszik, hogy a pénzbőség volna a nyomorúságnak oka, de ez az ellentmondás csak látszólagos és tüstént - megszűnik, ha meggondoljuk, hogy a pénzbőség folytán a pénzt nem becsülik meg úgy, mint azelőtt. A pénz elvesztette a bőséggel együtt a vásárló képességét. Aki már jóllakott kenyérrel, az nem. becsüli meg a kenyeret úgy, mint az éhes ember. Akinek már elég pénze van, az nem adja el oly olcsón a' jószágát, mint az, aki rászorult a pénzre. Ma már a termelő jól megszedte magát, minek adná el olcsón az árucikkeit? így lesz a pénzbőség a drágaság előidézője. De sajnos, a pénz ma sem egyforma mennyiségben oszlik meg. Egyesek milliókra tettek szert, a nagy tömeg azonban aránylag alacsony munkabérekből, vagy fixlizetésből tengeti nyomorúságos életét és folyton nagyobb és nagyobb nélkülözéseknek van kitéve a drágaság miatt. . Folyton nagyobb és nagyobb lesz azoknak száma, akik ebben a küzdelemben elfáradva és letörve a tömegnyomor áldozatává lesznek. Gondolkodjanak efelett a drágaság okozói, mert a'tömegnyomor áldozataiból lesznek rendszerint a társadalmi rend ellenségei. A pénzbőség megszüntetése tehát | legalább olyan fontos feladat, mint a .mesterséges áruhiány leküzdése. A pénzbőséget kéttégkivül a háború idézte elő, de annak megszüntetésére van mód és ez a mód a hadikölcsön jegyzése. A német nép 75 milliárd hadiköl- csönt jegyzett. Ausztriában 24 milliárd folyt be a hadikölcsön révén. És mi magyarok ez ideig összesen 8 milliárdot jegyeztünk a hadikölcsönökre. Hát a magyar nemzet vagyona és háborús jövedelme ennyire mögötte maradna Ausztria és Németország vagyonának és jövedelmének, hogy ilyen ekszor- bitáns különbség érthető volna? Minden pénzügyi politikus és szakember tudja, hogy ez a differencia nem indokolt és csak azzal magyarázható, hogy a magyar nép teljesen tájékozatlan a hadikölcsön jelentősége dolgában. Emberfölötti munkát végzett nálunk A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal érdekközösségben álló Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Rt. 6*°/o-os kamatra folyósít jelzálogkölcsönöket ingatlanokra és városi házakra az érték 50—65°/o-a erejéig. A lebonvolitás a lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetik. — Bővebb felvilágosítást nyújt A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparkank R.-i. Igazgatósága*