Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-11-14 / 48. szám
XXX!íL évfolyam. Nagykároly. 1317. november 14. N a f j k á r o ! y város hivatalos hirdetéseinek k . ' ■ y\ v-o. S^e-ijjaüemk minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8‘— kor. Főszerkesztő : felelős szerkesztő: Szerkesztőség: Kossut’ — Kiadóhivatal: Széchenyi-. : ;?. Telefon 7 • elefon 78 Eél évre ..................................4-— . Br . Adler Adolf Réáei Károly. Bérmentetlen leveleket "Mtűink is íteretléntó Negyedévre..........................2- — . Eg yes szám..........................—-20 Tanítóknak egész évre . . &•— Laptulajdonos es kiadó: .. a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. nem fogad n'. cl. Hirdetések jutányos swi közüli Nyijttér sora 50 811. Kézirat ..-hm ítnek. 1 v yjssía, Oh, D’Anunzió hozzád szólunk igy, a levegőn kérésziül. Te, aki nápolyi paloták fényes termeiben remegve szorítod két tenyeredet éles füledre, mert fantáziád már a mi ágyúink bömbölését véli hallani, fogalmad sincs róla, hogy mi létezünk. De mi ismerünk tégedet, óh D’Anunzió, én nagyon is jól ismerlek. Könyvek fölé borult ifjúságomban sokat elmélkedtem te rólad, a földi rendetlenség közepetle sohasem tudtam megpihenni a te könyveid mellett, nem tartottalak téged nagynak, D’Anunzió! Mosolyogtam, mikor a világ téged lázzal ünnepelt. Rongynak tartottalak, a kéj undorító, veresfejü szörnyetegének, ki csak azért hivattál e világba, hogy bűnt kövessél el és bűnre csábítsd az embereket. Elmenekültél a hazádból, mert topzódó lelked megunta honi földed gyermekeinek megszokott arcát. Páris éjjeli lányainak karjaiba dobtad magadat, friss örömök ismeretlen titkát kutattad és azt hitted magadról, hogy te vagy az Isten! Pedig te csak egy gonosz költő voltál óh D’Anunzió! A lelked sohasem találta meg azt a lelki jóság titkos gyöngyeit, sohasem tudtál felemelkedni a kék levegőn keresztül oda, hol a jóság lakozik. Soha sem tudtad megérteni, hogy milyen magasztos, szent érzés az, jónak lenni! Hiszen a világon mindent a jóság hozott a világra. A nagy* mesterek fenséges alkotásait és mindent, mindent. Az Isten jóságból teremtette a világot, a csillagokat, az asszonyt. Egy Phidias- szobrot, egy Michel Angellói festményt, szintén a jóság hozott a világra. A művészet, a szeretet, a szerelem — mind a jóságnak ismert titkai. Ha egyszer eljönnél egy erdőbe vélem és kézenfogva haladnánk a keskeny ösvényen, mellettünk rigók fütyülnének, szelíd özek meresztenék reánk kiváncsi szemeiket s a fenséges természet bün- telen világa, a földnek büntelen, szűzi párája térdre kényszerítene engem, te egy pillanatra megdöbbennél, óh D’Anunzió, de oda hullanál mellém és sikoltva1 átkoznád önmagadat, hogy a jóságos természet puha pázsitja helyett csak a bűnös város forró közeit tapostad lábod- dal. Nem élnéd te túl ezt a pillanatot, óh D’Anunzió, mert a hirtelen érkezett; jóság meghasitaná szivedet. Te hoztad ellenünk Itáliát, költők; leggonoszabbika! A láng, a vértengerben vélted eljönni a te napodat. Hazamentéi és ‘ajkad gonosz szavaival fellázítottad népedet. Harci sisakot tettél a fejedre, felmásztál a Karszt szikláira és csontos karoddal Trieszt felé ölelted a levegőt !| Róma fia vagy, de bűnben fogam- zott, sárban született, pocsolyában meg- fürdött késői unoka ! Te sohasem voltál hasonló a te nagy őseidhez. A te verseid csak a könnyelmű asszonyok szivét nyitotta meg számodra s csak arra voltak jók, hogy emberi lelkek forradalmát idézze elé, becstelenségbe kergesse Itáliát és millió lelket küldjön az elmúlás boldog karámja felé. Viharmadárra ültél és robbanó bombáiddal ártatlan emberek testét tépted szét, Te, aki költő vagy és gyógyítani kellett volna a sebeket. Megölted azokat, kiket fel akartál szabadítani, mert észre vetted, hogy azok nem sziveinek téged! Óh D’Anunzió, nem vagy költő, nem a jóság szült tégedet. A fekete halál gyermeke vagy és millió édes anyának tartozol számadással. Bűnös vat: , gonosz vagy és én utállak féged!! Ébredj most fel, óh D’Anunzió! Róma inog és Olasz honból i-ic. úszik a velencei síkság. Ezt mind-mind le tét ed. A te lelked szenvedjen, a te ki • i haljon meg. Nem, ne haljon meg. az nagyon magasztos dolog lenne sz un odra. A halál megnyugvást ad, szelíd, boldog pihenést. Ez igen fenséges dolog lenini számodra. Neked élni kell és látni. Behúzódni iényes paloták legbelső szobájába és mikor az ellen diadalénekét meghallod, roskadozó térdekkel kell fő l ire hullanod, mint azok a nők, kik gyalázatos nagyságod előtt meghajtották térdeiket. Margitay Imre. A hetedik magyar hadikölcsön. A hosszan elhúzódó háború további nagy pénzügyi követelményeket támasztván az államhatalommal szemben, a hadi szükségletek zavartalan ellátása céljából uj hadikölcsön kibocsátása vált szükségessé. A hadviselés költségeinek fedezésére a pénzügyminiszter ezúttal 6°/#-kal kamatozó adómentes járadék- kölcsön kötvényeket, valamint 5A,0'„-kai kamatozó adómentes járadékkölcsön kötvényeket bocsát nyilvános aláírásra. A pénzügyminiszter tehát ez alkalommal is közvetlen fordul a közönséghez. Az aláírás tartama és aláírási helyek. Az aláirás időtartama 1917 november 15-től december 14-ig bezárólag terjed. Aláírási helyekül fognak szerepelni az összes állami pénztárak és adóhivatalok, a postaI velour, nyúlszőr, bársony, gyász- és gyermekkalapok, úgyszintén kalapdiszek ÜT- átköltözés miatt "‘tfe; J mélyen leszállított áron kapható Grósz női kalap-üzletében. E hó végétől kezdve az Eigner-féte könyvüzlet melleit levő helyiségben.
