Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-11-24 / 45. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 1% it üt i* A r«I j i S&épeá. (Borongós, ősszi reggel. A nap ócska, rongyos felhőrojtokba burkolta magát. Fázik. 1917 év telt el már Krisztus születése óta. Jelenleg októbernek egy szomorú péntekjére virradtunk. A XX-ik század emberei összegyűlnek, hogy kiszívják egymás vérét. A korláton belül haragos arcú kofák helyezkednek el. Jobbra és balra venni szándékozók nagy csoportja. Hátul az éhpsek, elől a hadseregszállitók. A korlátra támaszkodva egy rendőr búsul, mint a bakó, a Kont cimü balladában). A kofák (a csoporthoz kitárt karokkal): Na mi lesz kedves gyermekeim ?! A vevők kara: Jó reggelt édes nénike! (Többen kézcsókra rohannak). A kofák: Na-na-na, csak sorba gyerünk, Nincsen nekünk itt száz kezünk. Egy vevő (egy kólához): Valamit súgni akarok, Kérek szépen egy szem babot! A kofák'. Csitt! Egy kis elintézni valónk van először. Itt nem lebet csak úgy egyszerűen venni! Tudjátok csibikéim, hogy ez nagy dolog. Itt búsúl a hatóság a hátunk mögött és rossz néven találná venni, ha nem egyeznek j a nézeteink. Azért legyetek szívesek egy kicsit letérdelni. A vevők: (letérdelnek). A kofák: Hát hogy hiba ne essék S nektek is s nekünk is tessék, Mert attól függ, hogy mit eszünk, Előbb egy kis esküt teszünk ! Egy kofa-{az eskümintát olvassa, a nép lassan utána mondja): Sári nénit, Marcsa nénit, A felvégit, az alvégit, Hatóságnál be nem mondjuk, Hogy ne legyen bajuk, gondjuk. És hogy ne adjanak kárral: Le a maximális árral!! A kofák (a hatósági rendeleteket kéjjel megeszik): Ezeket az árakat csak igy lehet megemészteni!! A vevők: Lehet már alkudni, kézit csókolom ? A kofák: Alkudni nem, de venni igen ! (Nagy mozgás, a vásár megkezdődik). Egy közalkalmazott (kéjjel emelget egy pár csirkét): Mi az ára? A kofa : Ára . . . ára ! Ha ez csak úgy menne, barátom. Előbb egy kis számadást csinálok. Itt van ugyebár egy pár csirke. Mi volt ez ezelőtt, kedves fiain ? A vevő (alázatosan): Kis csirke, kézit csókolom ! A kofa : Szamár vagy ! Tojás volt. Kel darab szép fehér tojás, amelynek az értéke 3 korona 60 fillér. A kotlós kiköltési munkadija 3 héten át, napi 2 koronájával, 42 korona. A vevő: Nem lesz sok kérem szépen? A kofa (megboiránkozva): Csitt . . . csitt, te aljas, hát ki ül ma napi 2 koronáért. Még a hadseregszállitók is többet kapnak, pedig tojást se költenek, csak ülnek ! A vevő : Kerem . . . kérem belátom ! A kofa'. Hallgassunk! A csirke körmeinek kimanikiirözéséei't a magam részére 10 korona. A csirke ára tehát 55 ko'ona 60 filler. Akarja vagy nem akarja ? A vevő: (A nyála csurog). Nem bírom kérem, nem bírom ! Egy hadser eg szállító: Aki birja, marja! (Kiragadja a csirkéi). Itt van az 55 korona 60 fillér. És külön 10 korona borra valói Kezét csókolom Julcsa néni! (Éllibeg). Egy titkos dráma író: , Ez kell nekem, e lárma . . . lárma, Tepetl ruhaju emberek, Akiknek a gondjuk csak egy most: „Jaj delebedre mit egyek“ ! Lencsét, borsót már elfeledtem i Mióta ara felszökött, De kéis gbe azért nem eslem: Eszem . . . eSzem sütőtököt. Hogy ez a sütőtök kérem szépen ? Kofa: Harminckét korona, (te girhes!) A titkos dráma irá (hanyatt esik, majd felugrik es körben táncol) : Nagyszerű, ez az a drámai hang, amit regen kerestem. Sütőtököt nem eszem, de egy drámát írok ! Reszkess társadalom ! (Elrohan!. A kofák: Na mi lesz, mi lesz, nagyon» gyengén megy a vásár! Egy vevő. Kérek 10 szem borsót. A kofa: Hány gyermeke van ? A vevő: Kilenc instállom, kilenc. A kofa (megboiránkozva) : Hogy merte ? A vevő (mentegetőzve): llocsánatot kérek, nagyon szeretett a feleségem. Egy kofa (nyegléd' forgolódva): Gitnbelem-goinbol&m, Van három szem babom. Ebédre bablevest ehet. Ki az anyakónyvhöz elvezPt! Hát van-e ember Hunniába ? ! Egy jelentkező (lehajtott fővel)«:. A faluba’ a legátvább én vagyok.f. A kofa: Elég nagy a feje,, búsuljon ló!. Mast kérek Egy: másik: Én vagyok a falu rossza egyedül ! A kofa ; Nem kell, nem kell. Valami beamter, vagy bankfiu ! , Egy. magyarVan nekem négy ökröm, négy szép fehér ökröm, címeres négy ökör hosszú villás szarvval ! A kofa (mustrálgatja): Hány éwes'? A vevő (reszketve): Harminckettő ! A kofa ; Fogai« épek ? A jelölt: Igenis kérem ! A kofa: Rád varok en, r.tdi várok én ! (Karjába veti magái). En (Mikor már látom, hogy semmit rém tudok venni es kezemet hiába kínálom fel, szomorúan hazamegyek, hogy megírjam ezt az apróságöl. Előbb azonban fájdalmas dalra fakadok): ' \ Nincsen nékem . . . nincsen nekem. Szerencsem e világon, A kezemet száz kólának Hiába is 'kínálom 1 Egyik sem ad borsót, babot, Nem szerez egy boldog, napot Tvuhaja ! (És amíg-ezeket dalolta.ni, kezeimet hevesen dobogó szivemre szorítottam) :. Ne törődj szivem a „má“-val Jói lakunk majd cédulával ! Van itt mindenféle fajta „Kávé“, „cukor“ Írva rajta. Tvuhaja 1 Opasno je van se- nagnuti. Margiitay Mm re. metrikus, minden összefüggés természetes, j minden ivezet hatalmas és az a láncz, mellyel [ a lelkek ide vannak fűzve, láthatatlan, miként I a súlytalan erők, mert eltűnik a zene melodi- j újában, a festőművészet színeiben és a misz-1 teriumok homályában. A kalapács-ütés egyre tart s a hatalmas J épület sötét fülkéi dölyfös visszhangot adnak minden koppanásra. Mit akarsz te gyarló ember, te szegény barát, te koldus szerzetes ? A mit te döntögetsz, az nem ház, hanem rendszer, nem hit,; hanem akarat, nem törvény, hanem erő. Te azt akarod megdönteni, a mit ezerötszáz évnek számítása, rajongása, művészete,* hatalma, önzése és nyomora létre hozott? . . . De a kalapács zaja nem szűnik meg. Az ébredező emberiség pedig talpra áll a zajra és igy beszél: „Kutassunk ! Lássuk mi van abban a házban, a melyet hosszú álmunk közben felépítettünk?“ És behatoltak a komor épület belsejébe és a kalapácsütések szikra-világánál feltárták a sötét fülkék összes rejtélyeit, mindenütt keresve a türelemnek, könyörületnek, alázatosságnak és szeretetnek Istenét. Hová lett ? Ott volt. De csak akkor látszott meg, mikor a kalapács nyilasokat tört a falon és behatolt a szivnek és elmének napsugara. Párbeszéd. A XX-dik század útvonalán az emberi czivilizáczió két nagy kijelentése — a katho- likus eszme és a protestáns eszme — találkozik és ilyen párbeszédet folytat: — Én vagyok Róma. — Én vagyok Worms. Róma: Híveimet én mentettem meg a kétségbeeséstől. Worms: Én pedig megmentettem őket a tévedésektől. Róma : Én megnyugtattam a kételkedőt. TForms: Én fölvilágosítottam. Róma : Nekem köszönik az emberek a boldogságot. Worms: Nekem a szabadságot köszönik.; Róma: Bölcsődalt éneklek, hogy nyugodt legyen az emberek álma. Worms: A hajnali harangot kongatom, hogy megkezdjék a munkát. Róma: Én tanítom őket szeretni. TÉorms; Én elmélkedni tanítom őket. Róma: Én vagyok a költészet. Worms: Én a bölcseség vagyok. Róma : Én vagyok az eszmény. Worms: Én a valóság vagyok. Róma : Én a képzelet ragyogó színeivel festek. Worms: Én a mértani igazságok vonalát rajzolom. Róma: Én vagyok az emberiség érző szive. Worms : — Én pedig az emberiség gondolkozó agya vagyok. A Század pedig igy vetett véget a vitának : „Együtt ketten, képesek vagytok kielégíteni az emberi nem érzelmi és értelmi szükségletét. Külön-külön egyik sem. Beleüljetek ki!“ Miartha JfMiklós. Farkas Mór vizsgázott fogtechnikus Nagykároly, Wesselényi-utca 20. sz. Foghúzást, Fogtömést, (plombok) Müfogakat A legremekebb kivitelben eszközöl. Eladó Verbőczy-utcza 39. szám alatt bútor, ablak,-burkolat galambduez eladó.
