Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-10-26 / 41. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS TIDÉKE Nagy káro Nem vetted-e észre, óh nyájas olvasó, hogy lehullanak csendeskén a fák levelei, dérittas csókoktól megsárgult levelek siránkoznak a cipőd alatt. Ugy-e arra ébredtünk, hogy szürke alkonyaiban, szürke gondolatokkal telik meg a lelkünk, halni vágyás őszi gondolatával. A nyár emlékei szinefiagyottan megfakulnak a lelkűnkben s ha egy pillanatra fel is lángol még egyszer, csak az édenkertnek egy késő sugára az . . . És az emberek is olyan különösek, érthetetlenek, különösen hétfőn szinte elrémitően hidegek voltak. Előszeretettel keresték járatlan, zúg utcák elhagyott magányát. Félénken suhantak tova a nagykárolyi bulevardokon. Ha megszólította az ember őket, semmire sem értek rá és „majd holnap“ kiáltással elrohantak. A szemükben a rémület és félelem tüze csillogott. Jómagam egész gyanútlanul ballagván, sajnos, csakhamar rájöttem a rémület okára. Az utcákon ugyanis apró urnácskák voltak kitéve és az urnák mellett Nagykároly szépei édesgették a madártávlatban eltűnni akaró jámbor lelkeket. Ja-ja, gondoltam, de mire gondolatomat befejezhettem volna, vagyonkám már ott pihent az urna-fenéken, szerelmesen simulván hozzá a többi pénzekhez. Itt gyűjtés van!—gondoltam iszonyattal és meg tudtam magyarázni az emberek rémült tekintetét. A térdig érő porban csak nagynehezen sikerült hazaúsznom vagyonom roncsain. Otthon pedig barrikádokat emeltem az ajtóm elé . . . Hallottad-e óh nyájas olvasó, hogy itt lesznek a színészek is, felszökik a függöny és szerelmes leszel nyajas olvasó, úgy, mint tavaly. És a zongora mellett előadott operetteMargitayhoz. Verset irok Magához, Imre. És ha nem lelek csengő rímre És nem lesz pászent a sormetszet, Óh bocsássa meg nékem eztei. Még csak kezdő vagyok e téren S a kezdőnek ,bukni is érdem“. Öh ne gondoljon semmi rosszra, Csak a rimre, a verssorokra; Csak rám, ki titkon, félve, csendbe Csillagokra nézek esengve S az ujjamon számlálgatom, Hány sor van a papiroson 1 . . . De kérem, ne legyen kiváncsi, Ne kérdezze, ki a kiváncsi Verset Írni ilyen időbe, Hangulatlan, bús miliőbe 11 Köszönje meg azt, hogy irok S pocsékolom a papirost. Nézze csak meg, hogy milyen drága, Mint orvosság a patikába, Mint károlyi fiakkeres, Ki eleget sohse keres . . . Meg aztán hacsak az úgy menne, Ha a szivem egy versgyár lenne, Pehelykönnyű vón’ az irás, Akárcsak a gyereksirás! De tollat rágni este, éjfélén, Mégis csak kínzó gyötrelem! . . . Sebaj no, gondoltam magantba, Felkeresem —* egy helyi lapba, Hogy maga is érezze, lássa: Milyen egy rossz versnek a mássa. ... A magáé: pompás, vig és színes, Mint sok neves férfi: hires 1 Ha akarja : sötét és szomorú, Mint akihez benézett a ború. Ha akarja: kemény, dacos S mintjbakfis lány akaratos. Ha aká^ja: csalfa, szeszélyes S mint egy szép asszony, olyan édes. Ha én úgy tudnék Írni, mint Maga, De boldog lennék valaha 1 Nem lenne szomorú kis lányszobám, Versem mondogatná a szobalányi Tanácsért fordulok tehát Magához, Legyen jó egy szomorú lányhoz: lyi képek, áriáktól meg fogunk szédülni mindnyájan. Egy kis riadó lesz ez Nagykárolynak, pláne, ha a tavalyi társulathoz hasonló .művészekkel“ fog beállítani Neményi apánk. Akkor minden valószínűség szerint lesz egy kis riadó, de hogy mi fogunk-e riadni, vagy a .művészek“, az már más lapra tartozik. Talán-lalán meggondolja magát a jó öreg | Neményi táti és egy kis zenekart ide szippant valahonnan erre a kis idényre, mert igy zongora mellett bizony egy kicsit savanyuak lesznek az operettek. Zongora mellett nem ildomos a tánc és a nők egy kicsit nehezen fognak tudni betáncolni a szivünkbe . . . Egy városi nagy mü is elkészült már í végre-valahára. Arról a kis hídról van szó, ott a Verbőczy-utca elején. Nem is az egész hídról, csak egy kis korlátról, amely elzár bennünket — tetszik ludni, úgy esténként — a feneketlen melység birodalmától. Örömmel köszöntjük az uj korlátot!! Jól eső érzés tölti el a szivünket, mintha egy lánchidat emeltek volna, nem nyelveden, de nyelves oroszlánokkal, mert a város jóleső gondosságára következtetünk, igaz, hogy napjainkban egy kissé túlzott óvatosság és elhamarkodott kiadás, mert hiszen olyan drága a bor, hogy nincsen szükség korlátra kerem szépén ! Ha jól emlékszem, jelen leírásomban felhoztam a nyelves oroszlánokat, ott a Nagykárolyban felépítendő lánchíd elején. Jóelöre is megnyugtatom szegény oroszlánokat, nem fognak nyelv nélkül maradni, mint a pestiek, mert nyelv, még pedig alapos és hegyes, van itt bőven, — kezét csókolom . . . Hargita g Imrei Kitől tanuljak, hova menjek, A szivemmel kinek üzenjek, Hogy Írni tudjak valaha Ügy, mint Maga ? '? ! Üdvözlöm Önt s a „képeit*. Hírnévnek örvend mindenik. Mind találó, derűs és spontán, Konkurrensre lelt Huszthy Zoltán. Lili. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, kerületünk országgyűlési képviselője, a fővárosból hazajővén, most érendrédi otthonában tartózkodik. Meghívás. 8810—1917 K. szám. Nagykároly r. t. város képviselőtestületi tagjait az 1917. évi szeptember hó 30-ikán délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1917 szeptember 25-én. Debre- czeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Jelentés a képviselőtestületben beállott változásról. 2. Polgármester javaslata a nagykárolyi 305. számú tkvi betétben felvett és a néhai Kaufmann Izidor örökösei tulajdonát képező belsőségnek 130,000 K-ért leendő megvétele iránt. 3. M. kir. Belügyminiszter ur 90,000—1917 B. M. sz. rendelete a városi közigazgatási alkalmazottak családi pótlékára vonatkozólag. 4. Városi alkalmazottak bejelentése beszerzési előleg engedélyezése iránt. 5. M. kir. Belügyminiszter ur 99,600—1917 sz. rendelete a városi kórházi alkalmazottak részére beszerzési előleg engedélyezése iránt. 6. A városi nyugdijszabályrendelet 55. §-ának módosítása iránt Riskó György és társai által, — az 5. §-nak Demidor Ignác és Csorba Gyula által, — a 16. §. c) pontjának Dr. Adler Adolf által kért, illetve javasolt módosításának tárgyalása. 7. Timkó József tüzoltógzakaszparancsnok kérelme családi pótlék iránt. 8. A vármegyei törvényhatóság 509—1917 bjkvi 17,329—1917 alispánt sz. véghatározat« a városi közigazgatási alkalmazottak ruhe- j beszerzési segélyének engedélyezésére hozott ; 90—1917 kgy. sz. képviselőtestületi véghatározat jóváhagyása tárgyában. 9. Tóth Mária i és leánya illetőségi ügye. 10. Leitner Ferenc illetőségi ügye. Adomány. Csaba Adorján nyugalmazott főispán a hadbavonultak családjainak segélyezésere 200 koronát adományozott. — Az aranyosmeggyesi körjegyző gyűjtésből ugyanezen célra 200 koronát küldött illetékes helyre. Kinevezés. Jékev Sándor főispán Dor- ner József nagyecsedi lakost anyakönyvvezetővé kinevezte. Adomány. Epstein Márkusz nagykároly lakos, hadiárvák es özvegyek segélyezésére 1000 koronát adományozott. Visszahelyezés. Az állásától felfüggesztett dr. Csomay Aladár szatmári rendőrkapitány állásába visszahelyeztetett. Nagy faárverés. Gróf Károlyi Gyuláné született Károlyi Melinda grófnő Nagykároly mellett elterülő birtokának somoserdői 291) katasztrális hold kiterjedésű erdőterületén található tölgyfaállományát nyilvános árverésen eladta. Az árverésen a Neuschloss-féle Nasici Tanin-gyár r.-t. maradt vevőnek, amely társaság 3,500.000 koronáért vette meg az erdő i faállományát. A vevő írásbeli ajánlata 2,415 ezer korona vételárra szolt. Rendkívül jellemző és a fa értékének varhato alakulására élénk 1 világot vet az árverésen résztvevők Írásbeli ; ajánlatai, amelyek a következők voltak : Hazai I Fatermelő r.-t. ajánlott 2,560,000 koronát, a Fakereskedö r.-t. 1,955,000 koronát, Spitz Márk 1.730,000 koronát, Eisler és Testvere ! Bécs 2.400,000 koronát, Hungária Bank 2.650 ezer koronát, Spiegl Menyhért es Tarsa 2.472,000 koronát. Az árverés eredménye tehát^. I majdnem háromszorosával múlta felül a leg- j alacsonyabb árajánlatot. A közönség figyelmébe. Alulirt női | divatkereskedők értesítik a közönséget, hogy | október 4-en, a szüret napján üzleteiket egész i nap zárva fogják tartani. Pucser Károly, Ko- ' cdcs György, Rublttzky Miklós, Rubletzky \ Kálmán, Sttib Márton. A Ill-ik osztályú kereseti adó kivetése városunkban október hó 6-ikán veszi kezdetét. Kinevezés. A belügyminiszter Orosz Mihály maros vásárhelyi királyi ítélőtáblái bi- rót, városunk fiát, a marosvásárhelyi községi [ közigazgatási tanfolyam előadójává kinevezte, Álmosszemü kék éjszaka Megcsörren egy lány ablaka ... A sóhajom áll ott az éjbe Örök, nagy gyászba, feketébe . . . Ébredj! Ez nem csalóka álom És nyisd fel ablakod, virágom ! Álmosszemü kék éjszaka Megcsörren egy lány ablaka . . . Ismerj reá, én küldöm őt A légen át, a reszketőt. Tudom, az éjbe nem hagyod, Ha megzörgeti ablakod 1 Álmosszemü kék éjszaka Megcsörren egy lány ablaka . . . . . . Azt hittem, hogy remegve várod, Megöleled, karodba zárod. Hogy teljesül már valahára A sóhajoknak éjszakája! Megkérdezed: amerre járok Tövisek nyílnak, vagy virágok? S mikor leszünk már elmenőbe Rózsás hintón az esküvőre . . . ? Álmosszemü kék éjszakába Sóhajom zörget . . . mindhiába . . . (Nagykároly.) Hargitay Imre.