Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-09-05 / 38. szám
XXXIII. evtolyam. Nagykároly, 1917. szeptember 5. 38. S> NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI 1_H ETILAP. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye ilegjelenifa minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évrn ...............................8-— kor. Fé l évre....................................4--— . Negyedévre...........................2- — , Egyes szám...........................—-20 . Tanítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos es kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyamda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — |Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentetien leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 50 all. Kéziratok nem adatnak vissza Közalkalmazottak beszerzési csoportja alakult Nagykárolyban. Akiket a sors oly mérvben tüntetett ki kegyével, hogy a közalkalmazottak közé magát sorozni nem kényszerült, az az tisztában sem lehet ezen intézmény, illetve alakulás óriási jelentőségével. Ebben a nagy földi rendetlenségben, népek tusájában mindenki számára biztosítva lett a szabad kereslet. A megélhetési viszonyok minden drágasága mellett is bankókkal telt meg az iparos, a kereskedő kasszája, bankókkat a paraszt tulipános ládája. Csupán egy kaszt, a társadalomnak egy rétege gondolt siralmas szívvel máról a holnapra, a mindennapi kenyér megszerzésének nehézségeire. A társadalom ezen rétege, a tisztviselő kar, a közalkalmazottak nagy tömege, a részére kiszabott csekély fizetéssel nem veheti fel a versenyt a gazdasági és háborús coniuncturák ügyes kihasználásával felszaporodott tőkékkel. Szerényen meghúzódva, pár forinttal a zsebében nem álhat ki a közalkalmazott a piacra, nem keresheti fel a ruhás boltokat, nem biztosíthatja a saját és családja megélhetését akkor, midőn 35#/0-os fizetésjavitásával szemben a szükségleti cikkek 200-300%,-os áremelkedést mutatnak. A mindent nélkülöző közalkalmazott iránt a társadalomban megnyilvánuló részvét nem biztosítja ezek megélhetését, a szánakozás és jóakaratu sóhajok kenyérré nem változnak, egy-egy vigasztaló szó nem nyújt meleg szobát s a remény igen szűk táplálék, mikor a gyomor enni kíván. Ezért fogadták a lehető legnagyobb lelkesedéssel ezen csopprt megalakulását Nagykárolyban is. A közalkalmazottaknak maguknak kell gondoskodni arról, hogy valamiképen megélhetésüket biztosítsák a mindent elnyelni akaró nagy tőkékkel szemben. Erre legalkalmasabb módnak a csoportosulás mutatkozik. Kihasználása a nagy tömegben való vásárlás előnyeinek, hogy abból mindenki egyformán részesüljön, hogy a szegény közalkalmazott ne legyen kitéve a piac megfizethetetlen drágaságának és a kereskedők könyörtelen uzsoráinak. Hazánk nagyobb városaiban már régebben megalakulj ezen beszerzési csoport, már régen élvezik annak áldásos működését, sok panasz csilapult el azóta. Budapesten például, annak felemlité- se mellett, hogy a szükségleti cikkek a piaci árakhoz viszonyítva 25-30°/o-al olcsóbban adattak a tagoknak, rövid hat hónapi fennállása alatt hetvenezer korona tartaléktökét gyűjtött össze a csoport. Azonban a Pénzügyminister úgy intézkedett, hogy ezen beszerzési csoportok az árak lehető legolcsóbb megszabása érdekében, tartalékalapra nem gyűjthetnek. Azt hiszem ennek óriási előnyét mindenki átérzi. Mig a kereskedő és a vállalatok a polgári hasznon felül mindig hozzácsapnak az árakhoz még, egy bizonyos összeget, a jövőre való gondolás, tartalékalapra való gyűjtés és Isten tudja még milyen címén, addig a beszerzési csoport árai ezen sallangoktól mentesek. Itt nem tőkegyűjtés a cél, hanem a tagok olcsó ellátása, sivár életüknek biztosítása. Hogy tisztán erre a célra alakult, legjobban bizonyítja az alapszabályok azon része, hogy tagjai csakis állami, vármegyei (községi) városi, vasúti, hitfelekezeti háborús segélyre jogosított szolgálatot teljesítő, tisztviselő, dijnok, szolga és nyugdíjas. Ezen beszerzési csoport működése pediglen kiterjed Nagykároly és a nagy károlyi szolgabirój járás területén élő, hadisegélyben részesülő, fentebb emlitett közalkalmazottakra. Tudjuk mindnyájan, hogy a közalkalmazottak csekély háborús segélyükből kénytelenek pótolni azon árkülöm- bözetet, mely a háború előtti normális és a jelenlegi horribilis árak között mutatkozik. Ismerjük be, hogy ezen háborús segély végtelen kicsiny, bármely ügyes felhasználással sem eredményezheti a szükségleti cikkek beszerzését, megélhetést nem nyújthat, nélkülözést meg nem szüntethet. Ezért kellett a beszerzési csoport, a közalkalmazottak alkalmi egyesülése. Eredmény azonban itt is csak úgy érthető el, ha ebből magát senki ki nem vonja, ha a fent emlitett közalkalmazottak egytöl-egyig belépnek a csoportba, nem szabad onnan senkinek sem hiányoznia. Tudjuk, hogy a beszerzési csoport elnökévé Plachy Gyula ministeri tanácsos választatott meg nagy lelkesedéssel, hisszük, hogy az ő neve s az ő személye olyan közszeretetben, tiszteletben áll* a közalkalmazottak csoportjában és az egész megyében, hogy az ö működését csakis siker koronázhatja és az ő lobogója alá hálatelt szívvel szegődik mindenki. Tekintve pedig azt, hogy a beszerzési csoport áldásos működését minél előbb megkezdhesse, szükséges, hogy a tagok belépési nyilatkozata ne késsék. Belépési nyilatkozatokat az illetékesek bármikor kaphatnak, illetve belépésüket megtehetik a kir. pénzügyigazgatóság kisépületében Christoph Gyula pénzügyi titkárnál, ki mint a beszerzési csoport agilis titkára teljes odaadással és lelkesedéssel szegődik az ügy szolgálatába s fáradságos és nehéz munkájáért a közalkalmazottak nevében hálás köszönetét mondunk. Margitay Imre, Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt a városháza nagytermében tartotta meg őszi rendes közgyűlését. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester pontban 10 órakor üdvözölvén a megjelent csekély számú képviselőtestületi tagot, a közgyűlést megnyitotta. Bejelentette, hogy Kaufmann József virilis képviselőtestületi tag elhunyt és indítványozta, hogy a képviselőtestület
