Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-08-25 / 31. szám
XXXHI. évfolyam. Nagykároly, 1917. július 25. 3I. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..............................8Fél évre . . . Negyedévre J*. P.. - v1 •/'A t - Has . t*$s& Egyes szám Tanítóknak kor ‘'Pr --* Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Kédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon T Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk eR Hirdetések jutányos árom kKÍttetnek. Nyilttér sora 50 ülj. , Kéziratok nem aíatnak vissza Aktuáii olatok. Az újságírónak hagyományos kötelessége, hogy ilyenkor, tanév végén, amikor számos iskolai tanulónak más életcél felé való irányításának szükségessége mutatkozik, irányadóul elmondjon egyetmást az iskolázásról, akár van foganatja a szavainak, akár nincs. Az életpálya helyes megválasztásának jóvátehetetlen fontos kérdésére fölösleges sok szót vesztegetni. Hogy nálunk a szülő ne jogásznak adja a fiát, hanem jobb, biztosabb kenyeret és függetlenebb életet biztositó pályára, arról még ma is hiába beszélünk, amikor pedig már ijesztően nagy a jogász-proletárok száma. Nagyon keserű tanulság ez, melynek eddig is tndatában voltunk, de amelyet leplezetlenebbé a háború vetett felszínre. A zilált visszonyoknak azonban sokkal mélyebben fekszik forfása, hogy sem egy rövid újságcikk keretében olvasóinkat oda levezetni tudnók. A józanul gondolkozók lassan eszmélni kezdenek. A mai nehéz visszonyok között is láthatni már a társadalmi átalakulás előjeleit, a fejlődésnek kétségtelen, örvendetes nyomát. Bár e fejlődés még rendszertelen. Mert a gazdasági élet három tényezője: a földművelés, ipar és kereskedelem közül normális körülmények közt időrendben mindig a kereskedelem a harmadik. Nálunk? A földmivelés még mindig nem áll a fejlődés azon a magaslatán, amelyre intenzív munkával fölemelkednie kellene; az ipar az állami támogatás mellett sem tud kellő terjedelemben fejlődni ; a kereskedelem ellenben belekapcsolódva a nagy európai forgalomba igen szépen virágzik. Hogy nálunk a gazdasági élet e három tényezője közül a kereskedelem fejlett ki a legerősebben a másik kettő rovására, azt semmi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a tény, hogy kereskedelmi középiskoláink számban, tekintélyben messze elhagyták középfokú iparos és földmives iskoláinkat. Ipariskoláinkba nehéz a bejutás. Földmives iskoláink egyáltalán nem ismernek középfokot, amire égető szükségünk volna. Mert nem mindenki érheti be az alsófoku földmives iskola hiányos képzettségével, visszont nincs minden gazdának szüksége, hogy gazdászati főiskolán az öszsaes gazdáseati tudományok doktorává avassák. Ez a visszás fejlődés, mely mégis csak fejlődés, arra bírja a szülőket, hogy — ha már nem jogász pályára — akkor a kereskedő pályára adják fiaikat. Teljes mértékben érezzük a mai idők rendkívül komolyságát, súlyát. Terhes nemcsak anyagilag, de súlyos annál a felelősségnél fogva is, amely ma fiaink pályájának megválasztásánál reánk nehezül. A háború megmutatta, hol van az erő, a boldogulás, a biztos megélhetés reménye. A produktiv pályáé a jövő: a termelőé, az alkotóé. Gyermekeink életpálya felé való elindítása a lehető legéletbevágóbb kérdések egyike, melynek eldöntése nagy körültekintést, sok elővigyázatosságot s messze előrelátást kiván. Örvendenünk kell, ha ilyenkor a nagy ingadozásban, bizonytalanságban, kétség és remény közt egy biztos fénysugárra találunk, amely helyes útra irányit. Ez pedig az, hogy ma már mindenki igyekszik a gyermek tehetségére tekintettel lenni, hogy ae ne csak éppen diplomához jusson, hanem, hogy a* életben is lehetőleg megállja a helyét. Mert ez a fontosabb. Vizsgahangverseny a városi színházban. Igen érdekes hangversenyt rendezett növendékeivel a múlt héten Jakobovits Juliska okleveles zongoraművésznő, a szatmári városi zeneiskola kiváló sikerrel végzett növendéke. A vizsgahangverseny, mely katonai jótékony célra belépődij mellett ment végbe, nemcsak anyagilag, de erkölcsi tekintetben is fényesen sikerült. A jeles és tehetséges növendékek produkciójának egész sorát hallottuk és a játékosok között nemcsak kezdő, haladó, hanem már felső fokos (a kimüvelési osztályok tananyagait játszó) növendékek is szerepeltek, akik egytől- egyig alapos és precíz zenei előképzettséget és kitűnő technikai készültséget árulnak el játékukkal. Megállapíthatjuk, hogy Jakobovits kis*) Laptársunk; az „Északkeleti Újság* hasábjain megjelent referádát az annyi sok aktuális közlendő miatt csak most, pár heti késedelemmel hozzuk, noha már idejekorán kiszedettiik Közöljük pedig két fontos okból, először mert abban városunk egy kis zeneisko. Iájának kiváló vezetőjéről és kiváló sikeréről valóban szakértő művész nyilatkozik, másodszor meg, mivel a hozzáértő művész egy városunkra oly igen nagyon fontos eszmét pendít meg, t. i. a városi zeneiskola létesítését. Ez utóbbiról egyenlőre, míg hozzáértőbb lélek bi- zonnyára nyilatkozik és ir, — csak röviden a Hírek rovatába hívjuk fel a városi vezetőség, a hozzáértők és a nagyközönség szives és becses figyelmét asszony e hangversenyével a gyakorlati tanulás terén oly eredményt mutatott fel, hogy az dicséretére válnék bármily nyilvános zeneiskolának. Már a műsor összeállítása is kiváló pedagógiai érzékre vallott s mindenkép megfelelt egy komoly, eredményes zenevizsga követelményeinek. Jakobovits kisasszony vállalkozásának sikere nemcsak a zene iránt ismert nagyrajongásban, de növendékeihez való szeretetteljes ragaszkodásban is keresendő, mellyel fáradságot nem kiméivé szinte emberfeletti munkával sikerült rövid 1—2 év alatt valóságos kis virágzó iskolát létesítenie Nagykárolyban, mely méltán megérdemelné a hatóság legmesz- szebbmenő anyagi és erkölcsi támogatását. Bátran elhatározhatja Nagykároly városa, hogy már a közel jövőben zeneiskolát létesit, a melynek vezetését az illetékes körök ő reá biznák (Kassa, Arad város zeneiskoláinak élén is női erő áll évek óta) s ha még Gáspár Annát a kiváló zongoraművésznőt is sikerülne az iskolához megnyerni, továbbá Grégerné Hardy Helént, az ismert jeles ének és hegedű- művésznőt, úgy máris együtt volna az életképes, hivatása magaslatán álló nagykárolyi városi zeniskola, mely az összes vidéki városi zeneiskolák mintájára jelentős államsegélyben is részesülne a vallás- és közoktatáügyi m. kir. minisztériumtól. Nem is szólva arról, hogy mint ismeretes, máris oly nagy számú növendék serege van nevezett művész tanerőknek (Jakobovits kisasszonynak ez évi növendék létszáma egymagában is 90 volt), hogy általuk a megszerzendő uj zeneiskola már az első évben növendék létszámra nézve a vidéki városi zeneiskolák átlagos létszámát, a 200-at érte el. f A hol a zene iránti érzék és szeretet ily arányban van kifejlődve, ahol a tehetséges növendékek egész seregét állítják ki a tanárok, a hol már is százával jelentkeznek a növendékek oktatásra, olt nagyobb kulturális feladat egy zeneiskola létesítése, sem hogy azt továbbra is magánosokra kellene bizni és ilyen körülmények között nagyobb áldozatok nélkül is megteremthető és fentartható egy városi iskola, hogy a közönség rétegeinek olcsón lehetővé tegye az iskolaszerű zenetanitást. Hiszen ma már kétségtelen, hogy az általános műveltség kiegészítő részét képezi a szakszerű zenei kiképzés s csak a hatóságnak áll módjában saját iskolájában olcsó tandijakkal, külömböző, kedvezményekkel, tandíjmentességgel, ösztöndíjjal stb. általánosítani a zene tanulást és lehetővé tenni az arra érdemes esetleg szegény- sorsú és tehetséges növendékek oktatását es kiképzését is. Fontos kulturális feladatot teljesítene tehát Nagykároly városa, ha a három művésznő bevonásával megszervezné és esetleg már a kővetkező tanévben megnyitná iskoláját, melynek nézetem szerint nagyobb akadályok nem állanak útjában s mely iskola, tanerői révén a zene világba bizonyára jelentős pozíciót vívna ki magának. Áttérve a vizsgahangversenyen szerepelt növendékekre, az első részben szerepeltek közül meg kell dicsérnem Weinberger Ellát, Róth Ágnest, Csipkés Magda és Illés Lilit. A
