Nagykároly és Vidéke, 1917 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1917-07-06 / 28. szám, Rendkívüli kiadás
\ • KJ. Rendkívüli kiadás! Ára 20 üli. / cf/ Y'-'i 4\\N , Rendkívüli kiadás! XXXIII. évfolyam. Nagykároly, 1917. julius 6. 28. szám. NAGYK LY ÉS VIDÉKÉ T Á R S A D AL M I_H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. MegjeBenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........................... 8•— kor. Fé l évre................................4-— , Ne gyedévre........................2- — , Eg yes szám . ....................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-uteza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 BérmCntetlen leveleket előttünk ismeretlentő. nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 90 ílll. Kéziratok nem adatnak vissza Vármegyénk uj főispánja. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint Őfelsége a király bulyi és jékei Jékey Sándort, a fehérgyarmati járás érdemes főszolgabiráját, Szatmár- vármegye és Szatmár szabad királyi város főispánjává kinevezte, A kinevezést a hivatalos lap holnapi száma fogja hozni. Üj főispánunk életrajzi adatai a következők : Születeti 1869. évi május hó 10-én Fehérgyarmaton. Édes atyja volt bulyi és jékei Jékey Kálmán földbirtokos, harminc éven át ottani kir. járásbirő, édes anyja pedig nagylónyai Lőnyai Erzsébet! Elemi iskoláit Fehérgyarmaton végezte, a szatmári katholikus főgimnáziumban folytatta tanulmányait, jogot részben Kassán, részben pedig Budapesten végzett, ahol az államtudományi államvizsgát is letette. Ugyanazon évben a vármegye szolgálatába lépett, ahol mint tiszteletbeli aljegyző kezdette meg működését; 1891:ben ÍVLed aljegyzővé, 1892-ben pedig lll-ad aljegyzővé választották s ebbeli minőségében 1896-ig működött, amikor is egyhangúlag a fehérgyarmati járás főszolga- birájává választották meg. Az 191 l.évben május hó 11-én tartott rendes törvény- hatósági bizottsági gyűlésen a Víí'-ik fizetési osztályba léptetletett elő. Jékey Sándor 1893-ban október havában lépett házasságra, nőül vevén néhai Domokos László volt kir. Ítélő biró és neje született Domahidy Irén leányát alsócsernátoni Domokos Margitot. E házasságból két fia született, Ferencz hadnagy és Sándor zászlós, mindketten a 14-ik huszárezredben jelenleg a harcz- téren vannak. Házassága révén tehát közeli rokonságban van a Domahidy családdal, mert neje unokája vármegyénk volt érdemes főispánjának: Domahidy Ferencnek. Jékey Sándor 21 éve áll a fehér- gyarmati járás élén és járásának nemcsak pontos, lelkiismeretes tisztviselője, hanem a járásnak bálványozott atyja volt, mert kötelességtudó, szorgalmas, munkás, előzékeny tisztviselő aki nemcsak a járásbeli községek és tisztviselők, hanem — amennyiben az a közérdeket érinti — az egyesek ügyeivel is törődik. Járásában a közigazgatás mintaszerű, utak kifogástalanok, az egészségügy kívánni valót alig hagy hátra, a közélelmezés a viszonyoknak megfelelően rendes. Ö a járásnak igazi atyja, akit úgy tisztviselői kar, mint a járás lakosai szeretnek és tisztelnek és a minek legnagyobb bizonyítékát szolgáltatták f. hó 5-én, a mikor Jékey Sándor Budapestről való hazautaztában hazaérkezett. Délutáni fél 5 órakor érkezik a vonat Fehérgyarmatra. Midőn biztos hire érkezett oda annak, hogy Jékey Sándor valóban kineveztetett vármegyénk főispánjává, mert tudták azt, hogy ki fogják nevezni, de szó volt arról is, hogy Beregbe nevezik ki főispánnak — megindult Fehérgyarmaton a sürgés forgás, megindult a mozgalom az iránt, hogy a főispáni minőségben hazaérkező járási főszolgabirót ünnepélyesen fogadják. A várost fellobogózták, az indóházat szőnyegekkel, virágokkal feldíszítették, megjelent a vasúti indóháznál egy hosszu- liosszu kocsisor, a város előkelősége majdnem teljes számban, 2000-nél többen fogadták az uj főispánt, kit megérkezésekor lelkesen megéljeneztek. Ekkor előlépett Kállay Szabolcs tb főszolgabíró és lelkes szívből jövő szép beszédben üdvözölte az uj főispánt, a járás jóleikü hivatalfőnökét és kifejezést adott a járás összlakossága kiváló örömének afölött, hogy főispánná történt ki- neveztetésével őt ily jól megérdemelt kitüntetés érte. Az uj főispán a meghatottságtól remegő hangon körülbelül ezen szavakkal válaszolt: „Megvallom őszintén, hogy nagy megelégedéssel és nagy büszkeséggel töltött el, hogy a kormány huszonhét évi közszolgálat után Szatmár- vármegye és Szatmár szabad királyi város főispánságát nekem felaján- lottEp Mindazonáltal egyidejg haboztam, hogy elfogadjam-e vagy sem ezen méltóságot. Két aggodalmam volt; Az egyik az, hogy megtudom-e nyerni a vármegye rokonszenvét és támogatását, hogy ezáltal segítve megfelelhessek azoknak a nagy, azoknak a fontos feladatoknak, melyeket ezen uj állás reám ró. A másik aggodalmam pedig az volt, hogy meg kell válnom — legalább egy időre — az én szeretett szülővárosomtól és járásomtól, amelynek élén már 22 év óta állok, mint e járás íőszolgabirája. Végre mégis elfogadtam a megtisztelő megbízást, úgy gondolván, hogy mint a vármegye főispánja még jobban és fokozottabban hasznára válhatok az én szeretett szülővárosomnak, az én szeretett járásomnak és az egész vármegyének. Reményiem, hogy ezen uj állásomban ép úgy támogatni és sze- retetükkel megajándékozni fognak, mint azt eddig tették. Én különben ezen uj méltóságomban ugyanaz leszek, aki voltam. Tartsatok meg továbbra is szeretetekben, hogy majdan, ha újra visszatérek közzétek, akkor ugyanazon melegséggel és szeretettel fogadjatok, mint amilyenben most részesültem.“ Az uj főispánt, kinek mindenkihez volt egy-egy jő szava, egyenként is üd-
