Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-23 / 8. szám
XXXil. évfolyam. Nagykároly. 1916. február 23. 8. szám. VIDÉKE T A R S A DAL M I H E 'FII. A F. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Klegjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre . ................... 8‘— ltot-. Fé l évre................................' 4-— 1 „ Ne gyedévre........................2- — „ Eg yes szám........................—-20 „ Ta nilé’knak egész éyre ‘. . 6‘— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptuiajdunos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7, Kiadóhivatal: Szécbenyi-utcza 37. — Telefon 76., Bérmentetled leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilitér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Fekete farsang. Már a második farsand vége felé járunk, mióta ez az itéletes világháború dúlja a világot. Máskor, boldogabb időkben ilyenkor vidáman zengett a zene, szólott a dal, javában folyt a megszokott farsagi mulatság., De most meghaltak ránk nézve a világ örömei. Szomorúak falun most a téli esték: „hire sincs ott enyelgésnek, tréfa szónak, nótázásnak, mesemondó vig fonónak“. Csöndesebbek most a városok is mint régen. Hiányzik a vígkedvű fiatalság. Lányok, asszonyok, gyermekek és öregek szomorúan járnak- kelnek az utcákon. Mindenkinek van valakije, akit gyászol, vagy aggódik érte. S ha leszáll az este, a sötétben mintha gyász és szomorúság terülne el.. . A paloták ablakai sem ragyognak, lángolnak a régi fényben, a csillárok gyémántbokrai is mintha most haloványabb fényben égnének, mint máskor. Sötétek a hamvas háztetők, melyek fölött fekete füst szál.. . száll fölfelé, mintha a komor gyász szállna a földről az égre . . . Igazi fekete farsang! A máskor vidám ifjúság most messzi hegyek ormán, idegen földek jégmezőin élete árán védi hazát, a magyar földet A kt nyér ize sem olyan most, mint volt a régi magyar kenyéré. Mintha fájó könnyek keserű izét éreznénk rajta, amelyeket a gyönge nők hullattak a föld fekete barázdáiba, melyeket gyönge karjukkal jó mélyen nem szánthattak le. De elmúlik majd a fekete farsang. Eltelik a zord tél is, s vidám tavasz jö majd: a béke tavasza, amikor az emberi nemzet, mint egy család, békében él ismét. „Amikor a vér a vért nem nem ontja s a vérvonalt, ahol a hazugság zászlói lengenek ellenünk, nem kisérik a nyomor éhhalál sötét szárnyú hollói. Amikor élő fiát halottul nem siratja az édes anya, nem nem retteg a jegyes a mátkái napoktól, nem vesz fel kora gyászt kicsiny árvákkal árván a nö, ki nem vi- raszta még férje halottas ágyán, az utódok sírjait nem siratja meg a vén s nem néz majd könnyező szemmel a kéklő messzeségbe, keresve, kérdezve hasztalan : „ki fogja már szemét be?“ A tél gyászoló napja után feljön az égre az uj tavasz ragyogó napja: a béke napja s éltető sugarával verőfényessé teszi a fekete földet és megáldja az Isten a magyar barázdát, a magyar szót, & magyar nótát, I a magyar hűséget, a magyar népet, megáldja az Isten békességgel az egész világot. „Ne féljetek, szegény jó emberek. Jön rátok is még boldogabb idő, Ha múlt 8 jelen nem a tietek is. Tiétek lesz a végtelen jövö!“ (Arany). Papp Géza! Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap d. e. a városháza tanácstermében rendkívüli köz- : gyűlést tartott, mely igen gyéren volt látogatva, i Debreceni István kir. tanácsos polgár- mester a megjelent képviselőtestületi tagokat üdvözölvén, jelezte, hogy a mai rendkívüli közgyűlést egy igen fontos tárgy, a város fasziikségtetének biztosítása tette szükségessé. Napirend előtt mindenekelőtt egy szomorú bejelentést kell tennie — úgymond az elnök. Ugyanis bejelenti, hogy a képviselőtestületnek j egyik buzgó tagja Papp Lajos váratlanul J elhunyt. Javasolja, hogy a képviselőtestület ezen régi buzgó tagja elhalálozása fölött fejezze ki részvétét jegyzőkönyvileg és azt hozza tudomására az elhunyt családjának. A közgyűlés az indítványt elfogadvün, polgármester ezt határozatilag kimondotta. Ezután a polgármester bejelentette azon örvendetes hirt, hogy Kirschofer Edl. v. Bodzenhardt ezredes a polgármesterhez a j következő átiratot intézte: M. kir. szabadkai 6. népfelkelő gyalogezred. Nagykároly r. t. város polgármesterének Nagykároly Tábori posta 151. 1916. február 7. A szabadkai m. kir. 6. népfelkelő gyalogezredhez beosztott Nagykároly város I és környéke szülötteiből álló III/12. népfelkelő zászlóalj az ezred többi zászlóaljával együtt Montenegró 1600 méternél magasabb hegyeiben az elmúlt hó első napjaiban vívott harcok alkalmával legnehezebb terepviszonyok, fáradalmak és nélkülözések dacára oly hősiességgel s halálmegvetéssel küzdött s ismételten rohamozott mindaddig, mig az ellenséget — neki óriási veszteségeket — okozva el nem űzte, az állásait el nem foglalta s zászlóját birtokába nem vette. A tisztikarnak és legénységnek e magasztos, hősies és a jövő történelemben példaképül szolgáló önfeláldozó hazafias magatartása alkalmából örömmel üdvözlöm Nagykároly város tanácsát azzal hogy büszke vagyok ilyen vitézeknek paracsnoka lenni. Biztos tudatban, hogy ilyen hősökkel a haza szent ügye csak győzhet, maradtam Hazafias üdvözlettel: Kirschofer Edl. v. Bodzenhardt Oberst. Ezt a felemelő értesítést a város közönségének falragaszokon és a város hivatalos hirdetéseit közlő lapban hazafias örömmel tudomására hozta ugyan, azonban kötelességének ismeri azt az örvendetes eseményt a képviselőtestületnek is bejelenteni, hogy az az örömteljes értesítés képviselőtestületünk jegyzőkönyvében az utókor részére fentartassék, illetve megörökittessék. Indítványozza, hogy a képviselőtestület az értesítést iktassa jegyzőkönyvébe s úgy a hirt közlő ezredesnek mint vitéz fiánknak a képviselőtestület nyilvánítsa köszönetét. A képviselőtestület a jelentést és az indítványt örömteljes lelkesedéssel fogadta és az indítványt egyhangúlag határozattá emelte. Ezekután polgármester egy igen fontos bejelentést tett. Nevezetesen bejelentette, hogy fel volt rendelve a belügyminiszterhez a köz- ellátás kérdésé tárgyában tartott értekezletre, ahol megállapittatott, hogy a terménytöbbletre vonatkozó eddigi bejelentések eredményre nem vezettek, miért is minden városban a polgárságból egy ellenőrző bizottság lesz alakítandó, vagy a katonai hadimunkára kirendeltek lesznek arra alkalmazandók, hogy házról-házra járva figyelmeztessék a közönséget, hogy termény fölöslegüket szolgáltassák be, mert azt még mindig tehetik. A Hadilermény részvénytársaság (melynek helybeli megbízottja Weinberger Ferenc terménykereskedő) még mindég beváltja a többletet, bár 4 koronával métermázsánként olcsóbban, mint a maximális ár megvan állapítva, de azért a felek sokkal jobban járnak, mert ha a fölösleget be nem szolgáltatják, a pénzügyőrök elfogják azt kobozni minden ellenérték megfizetés nélkül, emellett az eltitkoló tulajdonost fogház és pénzbüntetéssel lógják sújtani. A miniszter azt is kijelentette, hogy az esetben, ha az eljárás nem fog elegendő alapot nyújtani, hogy az érettünk küzdő fiainkat, illetve a hadsereget megfeielőleg elláthassuk, egy újabb miniszteri rendelet az eddig megállapított adagokat is le fogja szállítani, mert a fődolog az, hogy azok el legyenek látva minden szükségessel és bőségesen élelemmel, kik érettünk — mindnyájunkért küzdenek, fáradoznak és szenvednek. Polgármester ezek alapján szintén utcánként kifogja jelölni azokat, kik hivatva lesznek minden házba bemenni, ott a lakókat felvilágosítani és útbaigazítani. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag szólalt fel ezután és szükségesnek mondotta, hogy azok, akik házról-házra fognak járni a közönséget figyelmeztetni a terményíölösleg beszolgáltatási kötelezettségre, felvilágosítsák a közönséget szabatosan, hogy kinek-kinek mennyit van joga megtartani s hova, mikor és meddig tartozik a fölösleget beszállítani. Szoiomayer Miklós képviselőtestületi tag a felvilágosítást az összes terményekre és arra vonatkozólag is szerelné, hogy a gazdálko-
