Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-22 / 47. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. A szipolyok csak rendületlenül szívják vérünket. Országszerte hangzik a panasz ama lel- j ketlen uzsora ellen, mely hova-tovább,; — ha csak nem akad erélyes kéz, amely megfékezze, — veszedelmesebb lesz reánk mint a muszka, francia, angol és oláh együttvéve. A szipolyozó kalmár lelkek előtt, most nincs szentebb cél, mint önön zsebük duzzasztása, amúgy sem éppen vé-! kony erszényük tömése. Mit bánják ők,, hogy milliók meg milliók szenvednek, | hogy a haza épsége forog talán kockán' azon a darab kenyéren, . azon a darab fán, liternyi tejen, amiért az éhezők és nyomorgók koldushada könyörög, — dehogy is mondanának le a fölös, sőt tul- fölös haszonról! Sőt kihasználják a helyzetet, s felcsavarják mindennek az árát! oly magasra, mely magasságba már legfeljebb a sóvárgó tekintetek ha felhatnak, de zsebe bizony-bizony nem ér fel azoknak a boldogtalanoknak, akik nem tudtak elég lelketlenek lenni ahhoz, hogy élelmiszerkufároknak, vagy — dúsgazdag termelőknek avagy nagykereskedőknek csapjanak fel. Sajátságos tünetek! Mig a határon j milliók küzdenek véres fegyverben a hazára törő ellenséggel, addig idehaza gombamódra szaporodik a szipolyozók hada. Egyes kis kereskedők, kik eddig szerény szatócsok voltak, most akarnak hirtelen gazdaggá, milliomos, palotás: nagykereskedők meg multimilliomosokká lenni — az éhezők filléreiből. Gazdag földbirtokosok, kik oly gazdagok voltak, hogy talán valóban maga a jő Isten sem bírt volna már velük, — most akarnak a didergők, a nyomorult megszorultak verejtékes pénzéből még nagyobb gazdagságot, még nagyobb hatalmat szerezni maguknak. Hogy a pénznek nincs szaga, — nem igaz ! Az ilyen pénznek öntudatos, kulturtársadalomban rettenetes szaga kell hogy legyen! Az ilyen pénznek visszataszító bűze van: épp olyan, minő a vérdijnak : a az uzsorapénznek. Ez a pénz a hazát- eladó Judások dijja. Szégyenpénz. S a vagyon, mely az ilyen pénzből gyűlt — „ebül gyűlt szerzők“. Az! Azt hittük eddig minálunk ismeretlen az ilyen pénz. Nálunk pusztán erkölcsök laknak: ami gazdagjaink csak fair eszközökkel szereztek ... De mióta megesett, hogy nálunk is büntetni kellett a hatósági maximális árak tulsrófolása miatt gazdaembert; s milliomos gazdag nagykereskedő is kiuzsorázásra vetemedik — azóta nem hiszünk már. semmit. Azóta nincs is nimbusza előttünk bizonyos nagy vagyonnak . . . Azóta nincs különös respektussa előttünk bizonyos gazdagoknak . . . Az Isten legyen irántuk elnéző, a * nyomorgó, éhező misera plebs pedig — nem okvetlen szükséges, hogy hálás alázattal viseltessék azok iránt a »nagy urak“ iránt. Akkor sem ha megesnék, — amit ugyan itt mi nem látunk és tapasztalunk, — hogy egyik-másik a jótékonyság hiúságot tápláló oltárára is hullatna egy-két morzsát a túlontúl fölös haszonból. . . . Bizony-bizony : könnyebb egy tevének átaljutni ama bizonyos tü fokán, mint némely gazdagnak az igazak és jók országába. Szegény gazdagok! — Őröljön, ki sajnálhatja őket! . . . Támogassuk a Vöröskereszt- Egyesület helybeli fiókját, mely állandóan 400 beteg katonát lát el és készít elő arra, hogy a házéit védelmezhessék ! Éljen Lengyelország! „Nemzetek vesznek és nemzetek lesznek“ A világtörténelem időről-időre úgy alakítja az emberiség egyes csoportjait, ahogy az az emberiség fejlődésének legjobban megfelel. Még most is ragyog a lengyel nemzet, kitűnő tulajdonságaival. Lovagiassága, nyiltszivüsége, fenkölt gon- golkodásmódja és mindenekelőtt törhetetlen szabadságszeretete, mindmegannyi a lengyel faj kiválóságáról és életrevaló- sáról tanúskodik. 1772-ben osztották föl először ezl az országot, miután Katalin cárné szeretője, a lengyelek utolsó királya, névsze- rint Poniatowszki, az oroszokat a maga segítségére hívta be az országba. Mái akkor is igy segített az orosz! Kosciuskc nemzeti hős vezetése alatt kétszer is szerencsét próbáltak a lengyelek, de fölkelésüket az oroszok mindég leverték. A brutális erő letiporta az emberiség ez értékes csoportját, de mindig éli benne a vágy és erős meggyőződés, hog^ Lengyelország még nem veszett el., Lemberg melett van egy hegy, Sand berg (Homokhegy) a neve. Az év bizo nyos napján minden lengyel mágnás eg1 talicska homokot visz fel e hegyre és < lengyeleknél erős a hit, hogy ha a heg1 már olyan nagy lesz, hogy tetejéről égés: | Lengyelország áttekinthető, akkor ütőt Lengyelország fölszabadulásának órája. A targonca a kis homokkal megtett« hatását. A szabadság után vágyakozi nemzet hűséges fiai lankadatlanul dolgoz- jtak a nagy cél érdekében. Az oroszok fojtogató zsarnoksága. ‘ nem birta kiirtani belőlük az önálló | nemzeti élet visszaállítására irányuló vágyat, a nemzeti kultúra ápolását és a nemzeti öntudat ébrentartását. A világháborúnak kellett jönnie, hogy Lengyelország újból életre keljen. ] A központi hatatmak ugyanis belátják, hogy a szláv áradat európai veszedelmének csak úgy lehet elejét venni, ha azzal egy másik szláv törzset állítunk szembe, amely vallási, nemzeti céljaiban és törekvéseiben teljesen ellentéte az orosz népnek és amely hagyományaihoz való szívós ragaszkodásával eddig is nagy ellentálló képességet tanúsított. Mint önálló nemzet, a lengyel, véd- bástyája lesz az európai haladásnak és a központi hatalmak támogatása mellett a tultengésben szenvedő cárizmust is ! megfékezheti. Nekünk, magyaroknak pedig igazi ünnepet jelent Lengyelország újjászületése. Viseletben, faji tulajdonságokban, céljainkban és törekvéseinkben annyira hasonlók vagyunk, hogy az ezek alapján . kifejlődött egymás iránt való rokonszen- ' vünket gyakran dokumentáltuk. Külön szervezetük volt e rokonszenv ápolására: a Magyar-Lengyel-Egyesület. Ezentúl e feladatot az Egyesület helyett a két önálló Állam fogja teljesíteni. ' Szeretetünk egész melegével köszönt jük az uj teslvérállamot. Éljen Lengyelország! Gazdaság és jótékonyság. Elismerjük azt, hogy a mostani helyzetben mindnyájunknak harcolni kell a létért, a 1 megélhetésért, a mindennapi kenyérért s igy mindenkinek, még a vagyonos osztálynak is nehéz a .helyzete; de jól tudjuk azt is, hogy igen sok embernek szerencséjét okozta a há- ■ ború, mert a minden rangú és rendű kereske- . dők magas, sőt mondhatni horribilis árakon adtak túl és adnak túl áruikon, még pedig oly ' árut is kitünően értékesítenek, ami mint érték1 télén feküdt a pincében és a raktárban. Az a kérdés már most, hogy azok, kik igy meggazdagszanak, eleget tesznek-e állam- > polgári kötelességüknek legalább azzal, hogy . a szerzett vagyonból odaadnak-e legalább egy morzsát azon intézménynek támogatására, me- ' lyek hivatva vannak az érettünk küzdő, életüket és vérüket feláldozó katonáink támogatására ? ! Közeledik, sőt már itt van a tél, amikor t a katonáknak meleg ruhákra van szükségük, itt vannak a jótékony intézetek, a betegeket í és lábbadozókat segítő Vöröskereszt-Egyesület, mely nagyon rászorul a támogatásra; itt vannak a vakkatonákat és a rokkantakat gyámo- litó egyesületek; közeledik a karácsony, mikor * erkölcsi kötelességünk úgy az itthonlevő, mint ^ a fronton harcoló katonákat szeretetadománynyal ellátni és a katonák itthonlevő, segélyre * szoruló, szűkölködő családtagjait a zord tél y ridege, hidege és az élelmiszerdrágaság mellett 2 egyébként is támogatni és halljuk-e azt, hogy kereskedőink és főleg azok, kik a háborús t konjunktúrák folytán megazdagodtak, megteszilt-e ebbeli kötelességüket? Hát bizony e téren nagy nálunk a csönd l Pedig elérkezik az az idő, mikor felelós3 ségre fognak vonni mindenkit és vizsgálat tá(r-
