Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-08 / 45. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE tolóra fogja venni ezt a rendkívül jelen- j tös kérdést. Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak; az evés és ivás tartozik ma már az elsőrendű szükségletekhez, hanem ugyan-1 olyan szükséglete az embernek a tisztaság és öltözködés is, hiszen a társadalmi érintkezés lehetőségét fogja végül megakadályozni, hogy elsőrendű szükségletet kielégítő iparcikkekhez is csak a. legnagyobb áldozatok árán, — sőt ké- i sőbb talán már ilyen áldozatok árán sem — juthatunk. A helyzet ma az, hogy az iparcik- j Jcekkel még nagyobb spekuláció folyik, j mint a nyersterményekkel és élelmezési1 cikkekkel. Ezt a spekulációt bármily I utón módon, de meg kell akadályoznia kormánynak az egész ország népességének érdekében. Telefonmisériák. Kénytelenek vagyunk a nagyváradi posta- és távirda igazgatóság figyelmét felhívni azon misériákra, melyek váró- j sunkban a telefonnál vannak. Eltekintve attól — akár a megfelelő számú személyzet hiánya vagy bármi más az oka — hogy sokszor 10—15 percig kell várni a kapcsolásra, néha még 15—20 percig nem történik meg a lekapcsolás, a telefon igen sok helyen j sokszor heteken át rossz és csak keservesen megy, hogy az kireperáltassék, hiába kér, könyörög, reklamál az ember. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mi van, ha valahol egy vezetéket áthelyezni kelljen Több hónap alatt nem sikerült a Vöröskereszt nagykárolyi fiókjának a vár- megyeháza egyik oldaláról a második oldalára áthelyezett irodájában a telefont áthelyeztetni, s igy az iroda sem a kór-! házakkal, sem az ügyvezetővel beszélni j nem tudott. Tekintettel a mostani viszonyokra, arra az ideges állapotra, amiben a világ él s hogy mindenki azon igyekszik, hogy elintézendő ügyét gyorsan lebonyolítsa, kérnünk kell a Posta- és távirda igazgatóságot, miszerint a telefonkezelés- j nél a szükséges intézkedéseket sürgősen i megtenni szíveskedjék oly irányban, hogy' a telefon beszélgetés a telefon hivatásának megfelelöleg eszközölhető legyen s ha ehhez bizonyos reformok behozatala szükséges, tessék azt megvalősitani! 120; előfizető megérdemli azt, hogy az ideg-; betegségtől lehetőleg megóvassék s hogy! ez az intézmény úgy fungáljon, hogy az kifogástalan legyen. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott a városháza tanácstermében, mely a mai körülményekhez képest eléggé látogatott volt. Debreezeni István kir. tanácsos polgár- mester d. e. 10 órakor a megjelentek üdvözlése mellett a közgyűlést megnyitván, bemutattatott a belügyminiszternek a városi közigazgatási alkalmazottak ujabbi háborús segélyének megállapítása tárgyában kelt leirata. A képviselőtestület a város azon köz- igazgatási alkalmazottjainak, kik a segélyezésre igényt tarthatnak és a tényleges szolgálat kötelékébe tartoznak és illetményeiknek egészben vagy részben tényleg élvezetében vannak, újabb háborús segélyben leendő részesítését névszerinti szavazattal egyhangúlag elhatározta. A 100 városi alkalmazott összsególye 52,886 K, mely 1916. évi november 1-től kezdve tizenkét egyenlő előzetes havi részletben iendeli a képviselő- testület a jogosultaknak kifizetni. Ezután következett a gimnáziumi és polgári leányiskolái szolga, városi kőműves és városi ács részére újabb háborús segély megái lapiiása. A képviselőtestület Frits Nándor vágóhídi felügyelő, Schmidt Ferenc gimnáziumi szolga, Szabó Gyula polgári iskolai szolga, Porcza György városi kőműves és Kádár József városi ács részére egyenként 300—300 korona ujabbi háborús segélyt állapított meg és ezt havonként utólagosan tizenkét részletben 1916. évi november hó 1-től kezdődőleg a fizetéssel együtt kifizet- ' telni rendelte azzal, hogy az ács segélye a | közmunkapénztárt, a többiek segélye pedig a házipénztári fogja terhelni. | A városi villamosom némely alkalmazottja részére újabb háborús segély megállapítása kérdése következvén, a képviselő- testület Sedlmayer József üzletvezető részére havi 60, Klie József könyvelő részére havi 50, Tóth István és Tarsoly Gyula gépész, Farkas László gópápoló, Sedlmayer János számrevisor és Stang Antal szerelő részére havi 20—20 korona, Regóczy László segédszerelő részére havi 15 K, Szadis Gyula lámpaszerelő részére havi 10 kor., Sopronyi József és Járay Imre tanuló részére egyenként 5—5 korona újabb háborús segélyt 1916. évi november 1-től kezdődőleg egymásután következő lizenkét hónapon át megállapít. Következett ezután Neményi Lipót színigazgatónak a kérelme december hó 10-től még egy hónapi időtartamra a színház átengedése és fűtése iránt. A képviselőtestület e kérelem folytán a játszhatási engedélyt 1917 január hó 15-ig megadta, a szükséges fűtőanyagot azonban a város terhére csak 1916 december hó 31-ik napjáig engedélyezte. Végül tárgyalás alá vétetett a póttárgysorozat egyetlen tárgya: a Nagykárolyi Közgazdasági Bank rt. és társainak kérelme a borital- és husfogyasztási adók beszedési jogának az 1917—1919. évekre leendő megváltása, illetve a megtartott nyilváuos árverés hatálytalanítása mellett ezek beszedési jogának a kormányhatóságtól évi 25,000 K megváltási összegért a városra leendő átruházásának kérelmezése iráni. A képvisel ő- testület a jogügyi- és pénzügyi-bizottság, valamint a városi tanács egyező javaslatának elfogadása kérdésében elrendelt és felállással történt szavazás eredménye szerint 25 igen szavazattal szemben 14 nem szavazattal s igy 11 szótöbbséggel elhatározta, miszerint az esetben, ha a Nagykárolyi Közgazdasági Bank rt. a 25,000 K borital- és husfogyasztási adóból, valamint az árverésen megígért Kadett vezetése alatt egy század masírozik Albánián keresztül. Éjjelre gyönyörű szelid gesztenyékkel körülvett réten ütnek tábort. A kadett ur nagy nyugalommal hajtja le fejét a tábor közepén levő sátrában. Reggel arra ébred, hogy 250 koronával terhelt tárcáját s ruháit egy gazember albán emlékül vette magához. (Egy hónap múlva fogták el derék csendőreink a 16 éves tolvajt.) Még beljebb megyünk. Már benn vagyunk a fórró nyárban. Nappal kitarthatatlan a hőség; 50—60 fok Celsius! Az éjjelek hűvösek! A viperák és scorpiók egész légiói jelentkeznek! Szerencsénkre egy-két ló megmarásán kiviil más eset nem fordult elő. Az albán kukoricája kezd nőni. A hosszas szárazság miatt öntöznie kell kukoricáját. Egyedüli a vizvezeték- jük (állítólag az olaszok segítettek elkészíteni), amely némi kultúrát árul el. Nyolc—tiz kilóméter távolságra, bámulatos ügyességgel vezetik földjükre kacskaringós utakon, meredek hegyoldalokon hol szilába vájva hol fenyőből kivájt csatornákon, a hegyi patak vizét 1 Egy kis kukorica, dohány, kevés káposzta és paprika, amit termelnek. Egész művelhető földjük akkora, hogy eltérne egy jómódú magyar gazda udvarán. Már elkészítettünk 40 kilométer utat 1 Ott vagyunk a kathólikus albánok között. Sokkal barátságosabbak, mint a mohamedám albánok. Kissé alkalmam nyílik jobban megfigyelni életmódjukat. Széna vásárlás űrügye alatt megyek be egyik tehetősebb albán udvarára. A gazda elébem jön, üdvözöl s meghív lakásába. Meghatva fogadom el a kitüntetést. Először lépek be albán házba Kétrét meghajolva jutok be az ajtón. Leégett, erős kőház. Azablakok törésekként szolgálnak. Egy szoba. Benne 2 ökör, 1 tehén, 1 bornyu s 1 soványdisznó 1 Odébb egy vén asszony s két fiatalabb 5 gyermekkel a szabad tűz mellett kuporodik. Félénken néznek rám. A gazda cigarettával kínál kezdi magyarázni, hogy házát Esszéd pasa gyújtotta tel a mult I évben s minden marháját és élelmét elvitte. Az egyik asszony valami fehér, kecskesajt félét, tejet s kukoricza kenyeret hoz felém 1 Brr!! Félénken nyújtja nekem. Alig tudom megértetni, hogy én nem vagyok „fukara“ (szegény), csak tegyék el, mer ők „fukarak*. Sikerült sóért megvenni kevés szénáját s sietve igyekszem elhagyni a nyomor tanyáját 1 Rettenetes az öltözékük. A piszok, a rongy cafatokban lóg rólluk. Kukoriczájukat és dohányukat most takarítják be. Természetesen az asszonyok. A gyerek mind igen szép keleti' tipus. A lányok máj 12 éves korukban férjhez mennek, s a sok munkától 20 éves korukban csúnya, vén, öreg banyák. A fiuk nem dolgoznak, csupán a kecskét legeltetik és igy meglehetős szép szál férfiakká erősödnek. A férfiak főfoglalkozása — egész évben — ősszel a kátrány termelés. Ezt azután disznó és kecskebőr tömlőkbe rakva, kis apró lovaik hátán Skutariba vagy Prizrendbe viszik értékesíteni. Ott azután a mi háztartásukhoz télire szükséges, az eladott vagy becserélt kátrány árán beszerzik. Az időszámítást cigaretta szívás után mérik. Természetesen azt Írásban kifejezni nem lehet, mert megközelítőleg sem egyezik. Ha megkérdem, messze van ide ez avagy ama falu, a felelet: „2 cigeratta, avagy 5 ci- geratta!“ t. i. az alatt az idő alatt 2 avagy 5 esetleg több cigarettát szív el. Mesés gyorsasággal tud menni a hegyek között az alb,án. Kecske ügyességgel kúszik a meredek sziklák között járhatatlan utakon. Erdőik őstölgy és fenyves 1 Óriási érték fekszik itt fában, amit szállítani utak hiányában lehetetlen. Értéke egyáltalán nincs a fának. Egyik patakon 26 méter hosszú hidat építtettem, tiszta tölgyfából! A fát a patak mellett levő erdőből termeltük ki. Az albán pár napig szótlanul nézte, egyszer aztán — talán már megsokalta — alázatosan hozzám jön s kéri a fa árának megtérítését. Kiváncsi voltam mennyit óhajt érte ? Hosszas beszéd után végre 10 koronát kért az összes fáért! (Egy gerenda maga többet ért 80—100 koronánál) Boldog ország ! Odahaza egy waggon fáért talán 5—600 koronát is kell most fizetni. Patakjaik telve pisztránggal. Még pedig igen szép példányok; 50—60 centiméter hosszú mindennapos; de sikerült már 80 centiméterest is fogni. Van egy albán halászom, a ki kézzel fogja a vízből a pisztrángot. Mig én horoggal 3—4-et elcsípek, addig ő kézzel 10—12-őt fog ki a vízből s nagy diadalai hozza nekem. A mély vízben meg egyszerűen lelövi. Karabélyommal már annyira begya- kolta magát, hogy minden lövése biztos.
