Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-01 / 44. szám

2 gyoisabban fog elmúlni nyugvásuk ideje, ami a föltámadásig hátra van s akkor úgyis együtt vonulnak be az örök boldogság hazájába! Hol szemeljük ki a helyet a hősök temetője számára? Olyan helyen, amely fekvésénél fogva legszebb, amely látoga­tott s amelyhez az ifjúság, a polgárság halottak napján és az uj diadalmas szabadság napján könnyen elzarándokolhat és adózhat emléküknek. Tervbe van vé­ve a Csanálos felé vezető utón, a gőz­malom mellett lévő tér kisajátítása e cél­ra, amely kellően rendbehozva talán meg­felelne a fenti célnak. De ismétlem, hogy ez még csak terv, s ha megfelelőbb he­lyet találunk, akkor azt szerezzük meg. Cikkünk elején említett másik módo­zat az volt, hogy az egyes felekezeti te­metőkben külön örökítsük meg hősi halált halt fiaink emlékét, de ezt a mó­dozatot a fenti hazafias okokból nem tartom helyesnek. Most még az a kérdés merül föl, hogy vájjon azokat is temessük a hősök temetőjébe, akik véreik körében, családi sírboltban feküsznek? Ez volna a hősök temetőjének és az egész tervnek igazi megfejtése, ha a halottat a családja ön­ként engedné át a nemzet halottjának. Az utolsó kérdésünk még az, hogy az itt elhalt foglyokat vájjon hová temes­sük? A halál után nincs ellenségeskedés, a halál az ellenséget is jóbaráttá teszi, hiszen a harctéren is egymás mellé temet­nek oroszt, magyart, szerbet, németet, bol­gárt, temessük őket is a hősök temetőjébe. Holtuk után ne legyünk ellenségeik s nagy­lelkűségünk talán megpuhitja élő ellensége­ink szivét s hasonló megbecsülésben része­sítik ők is a fogságban elhalt véreinket. A gyűjtés a hősök temetőjére most folyik. Áldozzuk filléreinket a hazafias célra, hogy méltó emléket állíthassunk hőseink porának. A gyűjtésben az ifjú­ság is rész vesz. Ahová ez ügyben ké­rő szóval fordultam, könnyes szemmel, de örömmel járultak hozzá a nemes terv megvalósításához. Hiszem, hogy városunk közönsége a hősökhöz méltó pihenő he­lyet fog szerezni és emléket állítani. Most pedig emberek tegyük le egy percre a kalapácsot, a vésőt, a gyalut, a könyvet, a tollat és imádkozzunk értük: „Adj Uram örök nyugodalmat nekik !“ Amen, Amen. Braneczky József. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete okt. 29-én d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester a megjelentek üdvözlése mellett a köz­gyűlést megnyitván, napirend előtt egy szomorú NAGYKÁROLY ES VIDÉKE kötelességet úgymond, midőn bejelenti, hogy Sternberg Sándor a képviselőtestületnek né­hány évtizeden át egyik érdemes tagja a múlt hót szerda napján elhunyt. Azt hiszi, hogy a képviselőtestület hozzá fog járulni azon indít­ványához, hogy & képviselőtestület az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg megörökítse és erről a gyászoló családot jegyzőkönyvileg értesítse. A közgyűlés az indítványhoz hozzájárulván, elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. A napirendre való áttérés előtt bejelenti polgármester, hogy az elhunyt Sternberg Sán­dor képviselőtestületi tag helyére az első pót­tag Vanger Pál hivatott be. Ezután bemutattatík polgármester jelen­tése arról, hogy a borital és husfogyasztási kezelési jog az 1917—1919. évekre megvált­ható nem volt, miért is ez nyilvános árverésen a szeszadó fogyasztási adópótlék szedésének jogával együtt évi 40000 koronáért dr. Lőbla László nagyváradi szeszgyár tulajdonosnak ha­szonbérbe adatott. A legtöbb adót fizető városi képviselők 1917. évi névjegyzéke bemutattatván, az ezt összeállító küldöttség jelentése tudomásul vé­telével elfogadtatott és helybeuhagyatott. Bemutattatott a polgárrendőrségre vonat­kozó szabályrendelet módosítására vonatkozó jelentés, mely szerint a korhatárt Jtöbbek hoz­zászólása után 65 évig terjesztette ki. Tóth János kórházi felügyelő fizetését évi 500 K-ról 800 K-ra, mosatási dija pedig évi 200 K-val felemeltetett. Szakáll Sándorné városi állatorvos nejé­nek kérelmére, minthogy beigazolta, hogy 1916. évi jul. 1-től a férje fizetése, 1916. évi szept. 1-től kezdve pedig a lakbér a katona­ságnál nem folyósittatik, a városi tanács uta- sittatott, hogy ezen illetményeket a jelzett időtől utalja és fizettesse ki. A városi rendőr és szolgaszemélyzetnek a téli csizmapénz felemelése iránti kérelme i folytán hosszas vita után elhatároztatott, hogy a csizmát a város természetben adja ki az al­kalmazottaknak, illetve, hogy a 31 pár csizmá­hoz szükséges bőrnemüt a bőrközponttól sze­rezze be, a csizmát csináltassa meg, ha pedig ez lehető nem lenne, a csizmát árlejtés utján készíttesse el. Csorba Gyula rendőrkapitány kérelme folytán egy baleset alkalmával megrongált ru­háiban beállott kár megtérítése céljából 50 koronát szavazott meg a képviselőtestület. A folyó évi szeptember havi pónztárvizs- gálatról szóló jegyzőkönyv bemutattatott és irattárba tenni határoztatott. A közgyűlésnek egyébb tárgya nem lé­vén, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hite­lesítésére Deutsch Farkas, Irsik Ferencz, Keszi Ferencz, Lochmájer Márton, és Molnár Ignátz képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyű­lést befejezettnek nyilvánította és berekesztette' mserr-j=s=sas mm**. uiTr in—as=:i.r --=-r: Közellátás. A háborús idő szomorú gazdasági rendszere fokozódó súllyal nehezedik ma a már szinte tehetetlenül jajgató fogyasz­tók óriási tömegére. A megkísérelt ellen- intézkedések gyengének bizonyultak a nagytőke-hatalom letörésére s a városi közellátás ereje még a leghatásosab el­lenszerül mutatkozik. Milyen pompás dolog az, amikor például Győrről azt Írhatják lapjai, hogy: „Győrött minden van. Nincs hiány sem­miben ! A közelebbi-távolabbi helységek­ből azért jönnek ide egyszer zsírért, egy­szer lisztért, egyszer tengeriért az idege­nek. Itt mindent megtalálnak. Győr örül­het, hogy ilyen magisztrátusa van a ki- eheztetés nagy világháborúja idején.“ Hogy a városi közellátás szervezete mily arányokban ölelheti magához a köz­szükségletek mindenfajtáját s hogy men­nyire megmentheti a lakosságot a fele­melt árak uzsorájától, bizonyítjuk Mis­kolc példájával, ahol a polgármester egy­millió korona alaptőkével, amelyet a hely­beli pénzintézetektől vett kölcsön a város, közélelmezési vállalatot létesített, mely összeköttetést tart fönn az ország termelőivel és közvetlenül szerzi be az élelmicikkeket. Ezeket az óriási raktárban helyezi el, hol a városnak egész évi szük­séglete van felhalmozva. Tavalyról még hét waggon kukoricája maradt a városnak. Az élelmiszereket hatósági boltokban, saját alkalmazottaival árusítja a város a közönség részére. A városnak van hat tejcsarnoka, amelyekben vajat és cukrot is lehet kapni. De a piaczon is árusít a város, ahol a kofák uzsorájával veszi fel a küzdelmet. Minden beszerzett szükségleti cikket a központi áruraktárban helyeznek el. Ezidő szerint mintegy 300 ezer korona értékű áru van beraktározva. A városnak nyolc kenyérüzletében nem csak kenye­ret, hanem burgonyát is lehet kapni, ki­lóját U fillérjével. Szenet, fát teherautó­val szállítanak; be a város a közélelme­zési vállalat számára legutóbb is 170.000 darab tojást kötött le. íme, a városi közellátás szélesebb ! körű szervezésével gátat lehet vetni az árudrágaságnak, vagy legalább is a kiu- zsorázásnak s meg lehet gyengíteni a mai nagytőkés, mindent monopolizáló gazdasági rendszernek áldatlan hatalmát. Resignáltan kérdjük: Nagykároly vá­rosában nem lehetett-e volna mindezt szintén megcsinálni! ? Színház. Napról napra beigazolást nyer, hogy a közönségnek elengedhatlen szórakoztató s gyönyörködtető helye a színház. S örömmel látjuk, hogy azok, kik a béke boldog világában hidegrázást kaptak, ha előttünk színházról, ked­ves színházi esték gyönyörűséget nyújtó per­ceiről csevegtük, kapják a felöltőt s gyors iramú lábbal lépik át kitárt kapujának küszö­bét, hogy feledjék a jelen keserűségének lom­hán botorkáló óráit, ha nehány percre is. S nem csalódnak sem a gyönyört, sem a szóra­kozást keresők. Neményi és dicséretre érde­mes gárdája mindent elkövetnek, hogy a közön­ség iránti hála részükről lerovassék. A gon­dosság, mely előadásukat jellemzi, a jókedv, mellyel lefelpénzelik a nézőt, a hatás, melyre egyenként és összesen töreksze­nek, mind bizonyíték a mellett, hogy a közön­ség megnyilvánult szeretetét ébren kívánják tartani a szezon minden estéjére. De hogy ki­fogással is hozakodjunk elő, kérjük a rövidebb szünetet. Az elmúlt hét darabjai közül meleg elis- j méréssel emlékezünk meg „A derék Fridolin“ „Névtelen asszony* és „Nőstény ördög* sikeré­ről. „A derék Fridolin“ ötletben gazdag, mu­latságos darab. Nyugodtan ki lehetne írni a szinlapra: a ki kacagás nélkül megállja, kap 100 koronát. A „Névtelen asszony“ bánatos darab, mint az esővel viselős felleg. Ennél a kiírást ekép változtatnám: a ki köny nélkül i megállja, kap 100 koronát. Előbbiben Jávor

Next

/
Oldalképek
Tartalom