Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-02 / 31. szám
XXXII. evtoiyam. Nagykároly. 1916. auquszt 2 31 szám NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE T A R S A I) A L M I_H É T I L A P. ' Nagykároly varos hivatalos hirdetésein e k közlöny e. Klegjeienik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ............................8*-— kor. Fé l évre................................4-— . Neg yedévre ....... 1 • — , Egyes szám ....... —-20 „ Tanítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. I.aptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérnientetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyiltiér sora 50 all. Kéziratok nem adatnak vissza. Város és „Fogyasztási Szövetkezet“.') Van nekünk nagykárolyiaknak már minden, ami Nagykárolyt várossá teszi, j Még csak egy hiányzott, hogy a felszerelés teljes legyen: egy „Fogyasztási sző-; vetkezet“. Meglesz most az is. Nincs már; semmi akadály fejlődésünk útjában. „Er-! kölcsileg és anyagilag“ gyarapodunk ezután. Gyújtsuk meg az öröm fáklyáit, j Mert megtalálták a bölcsek kövét . . . j Gazdagság, jólét, bőség és gyarapodás int felénk. Csak ki kell nyújtanunk kezeinket és hull az áldás a „Fogyasztási szövetkezet“ bőségszarujából. Adjátok ide édes, immár boldog polgártársaim csekély 20 koronátokat, szerezzetek be minél több részvényt. Aranynál is többet ér ez uj értékpapír, nem szólva a hadikölcsön- papirról, amely csak a hazát menti meg, mig 20 koronás részvényed ellenállhatatlan varázserejével az Eldorádóba, az anyagi és erkölcsi boldogság Kánaánjába hoz téged — már előre is irigylésreméltó városi polgártárs. Ilyen szirén hangok csalogatják egy idő óla a tapasztalatlan, jelszavak után könnyen induló és a szép és — hangsúlyozom, jóhiszeműen és jóakaróan — sokatigérö szavaknak kötmyenhivő embereket. Hisz csak 20 koronáról van szó, amely összeg szinte uzsoiás kamatokat fog hozni, mert a verbuválók oly sokat és oly szépeket ígérnek ellenértékűi. De nézzünk csak mélyebben a dologba. Közérdekről és közpénzekről, sze* A „Audiatur et altera pars" elvénél fogva helyt adunk ezen a téren magát illetékesnek tartó egyéntől eredő soroknak, bárha a lapunkban hozott vezércikkünk tartalmát egész terjedelmében fenntartjuk. Ezen cikk érveire legközelebb visszatérünk. Egyébként e fontos, közérdekű, komoly ügyben komoly hozzászólást szívesen fogadunk. Hadd forrjon az eszme ! A gúnyos és gunyoros, lenéző és lekicsinylő hangmodort azonban teljességgel nem helyeseljük, mivel — nézetünk szerint — mindenki becsületes nézetét és meggyőződését tiszteletben tartani a legelemibb emberi kötelesség. A szerkesztőség. gény emberek pénzéről van szó, kötelességünk tehát behatóan — az erkölcsi j felelősség érzetével — a kérdéssel foglalkoznunk, már amennyiben érezzük, hogy valamit értünk hozzá és tárgyilagosan tudjuk a kérdéses ügyet a nagy- közönség részére kellő megvilágításba helyezni. Eltekintve attól,hogy a „Fogyasztási Szövetkezet“ nagy anyagi felelősséget rak a részvényesek vállair », csak egy kis hanyagság az üzletvezet i részéről, — nem szólva a számos esetben előfordult hűtlen elkezelésről — csak egy kis ügyetlenség és botlás és a részvényesek már is erkölcsi és anyagi károsodást szenvednek. De ne erről szóljunk. Vizsgáljuk inkább meg a dolog velejét. Mi a fogyasztási szövetkezet tulajdonképeni célja? Mi a rendeltetése? Mondjuk csak meg nyiltan. A célja: a kereskedelem megbénítása, agyonfojtása, hogy annál erősebb legyen a gazdasági élet másik tényezője: a termelők nagy rendje. Nem a fogyasztó boldogulása a főcél, hanem a termelő önzésének nagyobbfoku kielégítése. Legyen minél kevesebb kereskedő és a még meglevő minél gyengébb, de annál több és erősebb termelő. Ennek meg a matematikai pontossággal kiszámítható világos következménye, hogy a törvényhozás házában, ahol az ország sorsát intézik, csak a termelők akarata tud érvényesülni, az ő érdekeik biztosittatnak természetesen a fogyasztó szegény tömeg rovására. Még világosabban: Miben különbözik a kereskedő érdeke a termelőétől? Elég lesz csak egy példával megvilágítani. A kereskedő érdeke, hogy ha kevés búza termett az országban rossz termés vagy elemi csapások következtében, akkor megy és beszerzi példának okáért Romániából, ahol — tegyük fel — jó termés esetén a búza sokkal olcsóbb. A termelőnek az érdeke épp ellenkező: elzárni a határt az olcsóbb búza beözönlése elől, hogy annál drágábban sózhassa a szegény fogyasztóra az ő búzáját. Ebből a világos példából tehát láthatjuk, hogy a fogyasztó érdeke sokkal közelebb áll a kereskedőéhez, mint a termelőéhez. Nem mintha a kereskedő önzetlenebb volna a termelőnél. Az emberi önzés egyformán uralja az embereket — társadalmi és foglalkozási ágra való tekintet nélkül. Hanem azért, mert épp a kereskedő önzése, érdeke hozza magával, hogy felkutasson minél olcsóbb, kedvezőbb beszerzési forrásokat, hogy a szabad versenyben ő kedvezzen legjobban a fogyasztónak, hogy minél nagyobb tömegét a vevőknek magához vonjon és a nagyobb forgalom által nagyob nyereséghez jusson. A termelőnek önzése meg azon töri fejét, hogy a fogyasztó közönség ne tudjon olcsóbb, jutányosabb beszerzési forrásokhoz jutni, nagy vámok által lehetetlenné akarja tenni a külföldről való behozatalt, hogy aztán az ö terményeire utalt fogyasztó annál nagyobb árt fizessen a boldog termelőnek. Ugyanezen éles érdekellentét áll fenn a húsnál, bor, cukor, szesz, tojás, gyapjú slb. legfontosabb elsőrendű tömegfogyasztási cikkeknél. Tegyük most fel, hogy minden kereskedőt tönkreteszünk, sikerül az a — némelyek szerint — ideális cél elérése, minden magyar boldog tulajdonosa lesz egy fogyasztási szövetkezeti részvénynek. Csak a szövetkezeti boltból fogjuk minden elképzelhető szükségleti cikkeinket fedezni. A kereskedőnél semmit. Minden faluban, minden városban csak egy bolt lesz és pedig a „Fogyasztási Szinház-Mozgó Nagykároly, Városi Szinl&áz. Szombaton, 5-én Van Dola kalandjai. Dráma. Vasárnap 6-án Szerdán 9-én Nevelt leány. Legénybucsu. — Dráma. Vígjáték. Szombaton 13-én Labradori villa. Dráma.
