Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-26 / 4. szám
XXXtl. evtotyam. Nagykároly. 1916. január 26. 4. szám. T Á R S A D AL M I_H E T ILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre. ........................ . 8 *— kor Fél évre ......... . 4-— „ Negyedévre ................ . . 2- » Egyes szám.................... . —-20 ■» Tanítóknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. I.aptulajdonoB és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomila Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A drágaság és a nők Mikor az 1914. év második felében az élelmiszerek és ruházati cikkek drágulásának lavinája megindult, azt hittük, hogy a drágaságot egyre felpanaszló nők, legalább a háború ideje alatt toalett dolgában lejebb szállítják igényeiket. Nem igy történt! Aki a jelenlegi háborús korszaknak krónikása leend, annak igen nehéz lesz hazánk női világának lelki állapotáról véleményt mondani s kiváló pszichológus legyen az, aki a többi közt megállapítja, hogy minek tulajdonítható az a jelenség, melynek szemtanúi vagyunk, hogy mig a magyar nők nagyobb része a megtestesült kötelességtudás, önfeláldozás, a másik rész a léhaság, önzés s hiúság prototípusa? Látjuk immár 18 hónapon át a magasabb társadalmi és középosztályhoz tartozó hölgyeket, apácának öltözve, minden földi örömről lemondva, minden hiúságot félretéve, beteg és sebesült harcosaink ágyainál virraszíaoi látjuk a polgárember és őstermelő nejét, leányát mikép látja el a háborúban résztvevő férj, vagy testvér teendőit és sajnos, látnunk kell egy harmadik sportot is, melynek női, a háború egész ideje alatt is, egyebet sem csinálnak, mint testűket ápolják, egyik divatszalonból a másikba szaladgálnak. Hiába mutatnak reá hírlapjaink arra az eltagadhatatlan tényre, hogy a test mesterséges eszközökkel való kultiválása hazafiatlan dolog, ameny- nyiben a legközönségesebb toalett-szappantól a méregdrága kozmetikai szerig majdnem minden egyes tárgy külföldről jön; hiába mondják újságjaink, hogy egyenesen bűn selyem és félselyem- gyártmányokat, szőrmeárut, disztokokat, briliánsokat, csipkét, bársonyt . . . külföldről hozatni, midőn tudvalevő, hogy ezzel legtöbb esetben az ellenséges országot gazdagítjuk! Nemrég egy fővárosi újság azt a szomorú tényt állapította meg, hogy a szövetséges Németországban 100 márkáért 150 koronát kell fizetnünk s minden luxuscikk (ilyenek a női piperetárgyak) valutadrágulást idéz elő. Léha, hiú asszonyok miatt pénzügyi helyzetünk rosszabbodik meg, ia idejében észre nem téritik ezeket az önző teremtéseket és igen jellemző, hogy mig hűséges szövetségeseink, a németek, már a tea- ivásról, dohányzásról is szívesen lemondanának, nálunk néhány ezer asszony millió és milliókat költ külföldről hozott toalett-tárgyakra, nem is szólva azokról a brilüánsi-vásárlásokról, melyeket köz- gazdasági érdekből, hivatalból kellene a minimumra leszállítani. Annyi bizonyos, hogy nálunk igen sok egyént gondnokság alá kellene helyezni, első sorban azokat a hölgyeket, akik a hiuiság sátánjától kergetve, rohannak a pazarlás utján, le a pokolba, abba a pokolba, amelybe a léhán és céltalanul eltöltött élet után minden egyén való. Igen szép dolog az alabástiom(P) vadakat takaró selyem-, bársony , csipke- blúzokat, a művésziesen készített ruhákat, az orosz nagyhercegnők és amerikai multimilliopios asszonyok testére való toiletteket látni, de ha ilyen drága holmikat a magyar középosztály vékonyabb pénzű hölgyein látok, úgy végtelen undor fog el, piert azokra a szegény, vérig sanyargatott, állandóan gondok közt munkálkodó férjekre, azokra gondolok, akiket ezek az önző, egyedül hiúságuknak élő lelketlen hölgyek kizsákmányolnak. Azt reméltük, hogy a sok szerencsétlenség, nyomor, katasztrófa láttára, divathölgyeink észret’érve, egyet gondolnak s már illendőségből is, a háború befejez- téig kissé szerényebben lépnek majd tel, de' mintha Lucifer szállta volna meg az egyes embereket. Épen akkor, midőn a primőr szükségletek, a lakás, tüzelőanyag, élelem eddig nem tapasztalt magasságot értek el, tartják a létfenntartás ezen súlyos napjaiban' időszerűnek, hogy kihívó luxusukkal, a háború által meg- szomoritottakat, elszegényedetteket megbotránkoztassák. Hány férjet, hány apát dönt idő előtt a sírba, nejének, leányainak kiszá- mithatlan szeszélye s örökös vágya a divat attrakciók után, mert az olyan családban, ahol fix büdzséket készíteni abszolúte nem lehet s ahol nyakló 'nélkül költenek, az anyagi, erkölcsi, | egyben a testi letörés biztosan bekövetkezik. S mig a családapák egyre és egyre csak dolgoznak, hogy az otthoniak fokozódó igényeit kielégíthessék, azok a bizonyos nők folyton azon törik fejüket, mikép és mivel főzhetik le — mondjuk — a „szomszédasszonyt“. S mert a rossz példa ragadós, megtörténik az, hogy olyan nők is, akiknek férjeik súlyos munkálkdodás révén 5—6—7000 koronát keresnek, évente 1400—2000 koronát költenek toalettre, holott ilyen öszeget, legjobb esetben az fordíthat ruházatra, akinek évi jövedelme a 16,000 koronát meghaladja. • Ez azonban nem elég. Amely nőt a pazarlás démona már elragadta, annak az 5—6—7000 korona jövedelem mellett persze drága lakás is kell s elképzelhető, hogy ily esetben a konyhára . . . Iáiig marod valamelyes összeg úgy, hogy Betnker Orbán könyvkötészete 1ST stgyüsétroly, Kenyérgyár-utca. Elvállal könyvkötői munkálatok teljesítését a legjobb és legszebb kivitelben, jutányos árak mellett.
