Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-09 / 23. szám
Az első sikkasztásra az alkalom vitte rá a szerencsétlen embert. Egyizben ugyanis 250 darab 5 korojiás bélyegjegyet talált a hivatali szobában. A bélyegjegyek véletlenül hullottak ki a szekrényből. Papp János akkor át akarta adni a bélyegeket az ellenőrnek, aki azonban egyébbel lévén elfoglalva, későbbre halasztotta az átvételt. így a bélyegek ügye feledésbe ment, Papp János beváltotta es a befolyt pénzt a saját céljaira fordította. Később a bélyegek hiánya kiderült s emiatt Papp ellen fegyelmi eljárás indult meg. Papp azonban ekkor már rendesen űzte a bólyegje- gyek és űrlapok sikkasztását. Hosry bűnét elpalástolja, a megfelelő könyvekbe hamis adatokat vezetett be. Az általános mozgósítás ideién Papp Jánosnak, aki tartalékos hadnagy, be kellett vonulnia ezredéhez. így aztán nem palástolhatta tovább a sikkasztásokat, minden bűne kiderült, s katonánktól lefokozva visszahozták és letartóztatták Vele együtt meg volt vádolva több bélyegárus is, akik Papp Jánostól a sikkasztott értékeket megvették, vagy azok eladásában neki segédkeztek. A tárgyaláson dr. Némethy József törv. biró elnökölt, a tanácsban részt vettek Balás János és Rozgonvi Viktor törv. bírák. A vádat dr. Domby Zoltán kir. ügyész képviselte, Papp Jánost dr. Keresztszeghy Sándor, a többieket dr. Veréczy Ernő. dr. Papolczy Loránd és dr. Vetzák Ede ügyvédek védték. A kir. ügyészség Papp Jánost hivatali sikkasztással, a többieket pedig orgazdasággal vádolta meg. Papp János azzal védekezett, hogy az első sikkasztásra az alkalom vitte rá. Mikor pedig emiatt fegyelmi eljárás indult meg ellene, bánatában ívásnak és kártyának adta magát és hogy az ehhez szükséges pénzt megszerezze, tovább sikkasziott. A kir. törvényszék Papp Jánost bünösnew mondta ki a hivatali sikkasztás bűntettében és ezért öt három évi fegyházra és öt évi hivatal- vesztésre Ítélte. A többi vádlottakat pedig felmentette a vád alól. Az ítélet ellen úgy a kir. ügyész, mint Papp János és védője feleb- beztek. Adakozzunk a megvakult katonák segély alapjának javára. minden színésznő imádója ötven koronát adott sőt még az alpolgármester is hozzájárult a gyűjtéshez, mint N. N. A társulat női tagjai pedig összeültek: őkj és a színháznak dolgozó varrónők hozzáláttak a ruha elkészítéséhez. Mindenből a legszebbet j a legfinomabbat vették. Egész éjjel dolgoztak és éjfél után két órakor készen volt .a menya- i szonyi ruha. Akkor még majdnem együtt ült' az egész társaság, a nők sírtak boldogságukban és amikor a kis mennyasszony felpróbálta j a kész ruhát, a naiva — akinek már két gimnazista fia volt — össze-vissza csókolta. — Szakasztott ilyen voltam én is az esküvőmön — mondotta. Pedig mindenki tudta róla, hogy . . . ., no, de ez nem baj, a hangulat ünnepies volt. Másnap reggel — régi szinész-szokás szerint — mindenki elment az esküvőre. Akkorra már igazán készen volt minden, a gyönyörű hófehér ruha a hosszú menyaszonyi fátyol, sőt egy csodaszép virágcsokor is előkerült. Fél kilenckor megérkezett a szerkesztő. Fiáke- ren jöt és etuiben hozta a mirtusz-koszorut. — Etelka, itt a menyasszonyi koszurú. A mai nap nagy és szent szimbóluma. És a leg szebb emlék egész életére, életének legszebb napjáról. A jelenlevők megint könyeztek. Színészeknél ez hamar megy és a legmeghatottabb percekben is képesek félpercre elérzékenyül- ni, hogy aztán okuk legyen igen hamar megvigasztalódni és felvidulni. A kis Rontai Etel pedig ott állott irulva- pirulva, de gyönyörűen és a vőlegénye kezét szorongatta csak. A komikusban ezen a napon kifogyott a humor és az volt az egész, amit megkockáztatott. 1 | t Dr. FIÓK KÁROLY. I „Halnak, halnak, egyre halnak színe, java a magyarnak.“ A költő e szavai csendültek meg lelkemben, mikor vettem a hirt, hogy Fiók Károly | meghalt. Szivünkbe markolt e bus hir, hisz a mienk is volt . . . Bölcsője itt ringott ... ide kapcsolták gyermekkorának kedves, feledhetetlen képei . . . Innen indult az élet nagy útjára tele szorgalommal, a munka szereletével . . . Itt szövögette a jövőnek álmát, melyről akkor még nem sejtette, hogy oly gazdagon termi számára a babért. Már fiatal theologus korában köríti homlo- j kát az elismerés koszorújának zöldető levele. S aztán pályájának útja mind fényesebb, mind ragyogóbb. Nagy messzeségekre veti sugárzó melegét, j ezreket gyönyörködtet elméje, szive mesés gazdagságával. Régi világok színes kepeit állítja elénk, hogy lattokra teljesedjek meg a szív a gyönyör érzetével. Kelet bűbájos világába visz, hol elfog az igezet, elfog a csodá- ! lat. Költői leiek, ami szépet álmodott, szív, ami; gyönyörűséget érzett, szellő, amely szerelemről suttogott, virág, amely pompázva nyílt, madár, amely edes üzenettel szállott: mind olt volt csodás csengésű dalában. Fáradságot nem ismert a munkában, mely j neki valóban a gyönyörűségek gyönyörűsége volt. A tanári katedra, az Íróasztal, mint oltár ! állottak előtte, melyen az emberiség szent j eszméinek örök igazát hirdette nemes lelke j fenkölt hevevel. ... A gazdag élet bevégzö- dött . . . Tavaszi virágot himbált a szellő koporsója körül . . . Fehér fürtös akácvirág hullt rá hervadón, siratón . . . Vajon mit suttogott, vajon miről mesélt ? . . . A nagy gyászban csak egy a vigaszunk. Hogy a mienk volt. Hogy a halálban is a mienk marad. Hogy a mienk lesz még akkor is „mikor a magyar Dunának nagy tükörén magyar szem nem pihen már“ ! Kürthy Károly ref. s. lelkész vallástanár. HÍREK. Ritka lelkészi jubileum. Asztalos György a nagykárolyi ref. gyülekezetnek nagynevű, ra- í gyogó szónoklatu, érdemdús lelkipásztora, a NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE — A legszebb szerepem. Aztán elmentek az anyakönyvvezetőhöz, j onnan a templomba négy fiakeren, amire fel-1 pakolt az egész társulat, nagy zajjal, vidáman, nagy kalapokban, rikító szinü kabátokban és köztük a kis kórista leány mint egy hercegnő, olyan szép, olyan díszes hófehér ruhában. A templomajtóban néhány járókelő megállóit és kíváncsian nézte a furcsa társaság bevonulását. A hívatlan nézők közül valaki | hátul megszólalt: — Egy kóristaleány, aki fehérben esküszik. Nézd csak meg magadnak! Vajda Ernő. lapunk nyomdájában fizetéssel felvétetik. mai nappal töltötte be helyi lelkészkedésének 170-ik évét. Szivünk jókivánatait küldjük a galamböszfürtü pásztornak. Vizsgaletétel. Sternberg László joghallgató az első alapvizsgát a budapesti egyetemen jelesen letette.Uj ügyvéd. Dr, Suták István ügyvédjelölt a marosvasárhelyi ügyvéd vizsgáló-bizottság előtt az ügyvédi vizsgát leteven — képesítettnek nyilváníttatott. Dr. Suták városunkban nyitja meg irodáját. Nyilvános köszönet. Dr. Adler Adolf ügyved ur átadott nekem 5 koronát, mint a megboldogult Kaufmann Izidor ur elhunyta alkalmából koszorú megváltás címen Markovits Dániel ur és neje által adományozott összeg egy részét. Amidőn ezen összeg átvételét elismerem és nyugtatom, a .Népkonyha vezetősége nevében az adakozóknak hálás köszönetünket nyilvánítóin. Nagykároly, 1915. junius hó 5-én özv. Rooz Samuné elnök. A kaplonyi gazdák a Il-ik hadikölcsön- böl 8b000 koronát jegyeztek. A szép eredmény Egeli Mihály tanitó érdeme, ki buzdította a gazdákat a jegyzésre. Hősi halál. Székely Dezső egy éves önkéntes tizedes, a helybeli Hitelbank könyvelője, május hó 19-én a Tainanovicei ütközetben hősi halált halt es Rajtarovicától északra mintegy 6 kiiómeternyire külön sírban tetetett örök nyugalomra. Mint egy barátja egy itteni urleánynak megírta, az utolsó kívánsága az volt, hogy haláláról csak ezt az urleányt. értesítsék, akinek az a nehéz feladat jutott osztályrészül, hogy az elhunyt szüleit a lesújtó hírről értesítse. A megboldogult három hónapon át hősként küzdött, minek elismeréséül ezüst vitézsegi éremmel tüntették ki, mely érmet hivatalos utón az elhunyt hős szüleihez fogják juttatni. Sajtóhiba. Lapunk legutóbbi számába egy sajtóhiba csúszott be. Ugyanis Markovits Dániel és neje helybeli lakosok néhai Kaufmann Izidor elhunyta alkalmából koszorú megváltás címen nein amint tévesen jelezve volt, hanem tiz koronát adtak a háborúban megvakult katonáknak és a népkonyhának, úgy, hogy mindenik helyre öt-öt korona jutott. Gyászeset. Özv. alsócsernátori Damokos Lászióné sz. domahidai Domahidy Íren, ki férjével néhai Damokos Lászlóval egyidö tájban városunkoan lakott, í. hó 1-én életének 64-ik évében elhunyt és f, hó 3-án délután Fehér- gyarmaton nagy részvét mellett tétetett örök nyugalomra. Damokos Ferenc, Damokos Ella férj. gróf Teleki Jánosné, valamint Damokos Margit férj. Jekey Sándorné édes anyjukat gyászolják az elhunytban. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alsócsernátoni Damokos Ferenc és neje borsódi Latinovics Anna, gyermekeik László és Anna; alsócsernátoni Damokos Ella és férje széki gróf Teleki János, gyermekeik János, István, Margit, Ella és Ferkó ; alsócsernátoni Damokos Margit és férje bulyi és jékei Jékey Sándor, gyermekeik Ferenc és Sándor — mint gyermekei, özv. be- rencei és járdánházi Kováts Jenőné domahidai Domahidy Hedvig, domahidai Domahidy Viktor mint testvérei, özv. alsócsernátoni Damokos Antalné, özv. alsócsernátoni Damokos Jánosné. domahidai Domahidy Viktorné sógornői, be- rencei és járdánházi Kováts Géza sógora, családjaikkal a maguk és a kiterjedt rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a legjobb anya, nagyanya, testvér és rokonnak özv. alsócsernátoni Damokos Lászióné sz. domahidai Domahidy Irénnek f. évi junius hó 1-én d. e. 9 órakor életének 64-ik, özvegységének 10-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytét. — A legszeretőbb szív szűnt meg dobogni, a legjobb anya hagyta el vigasztalhatatlan családját. A megboldogult földi maradványai f. hó 3-án délután 3 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a fehérgyarmati sirkertben őrök nyugalomra tétetni. Fehérgyarmat, 1915. junius 1. Áldás és beke áldott poraira! Orosz tiszt az olasz árulásról. Egy orosz repülőtiszt, Sergej Kostelnicki hadnagy, akit egy felderítő útja alkalmával Tyszovnicá- nál leszállásra kényszeritettünk, kihallgatásánál szószerint a következőket mondotta: Olaszország hadüzenetét hivatalosan tudtunkra adták. Ezt az eseményt katonai és politikai szempont- ból_örömmel kell ugyan üdvözölnöm, mint be-
