Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-23 / 25. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKE o kereszt küldöttségét PéchyJIstván, dr. a járás­bíróságot Dániel Sándor, a kath. egyházköz­ség küldöttségét Récsey Ede elnök. A szom­szédos községek szintén nagyobb küldöttsé gekkel képviseltették magukat. Megjelent Nagykároly egész intelligenciája valláskülönb­ség nélkül. Végül megemlítjük, hogy az itt ápolásban lévő katonák szintén eljöttek, hogy hős társuknak egy utolsó Isten hoz- zádot mondjanak. A gyászszertartást a szatmári püspök megbízásából Benkő József apátkanonok vé­gezte nagy segédlettel. Diakónus Moldován fíndre, íényi plébános volt, subdiakonus Zo- boky Vince kegyesr. tanár, librifer Czier Ferenc majtényi plébános, infulista Braneczky József kegyesr. tanár, ceremonarius Kuliffay Mihály székesegyházi segédlelkész. Továbbá az assistenciában resztvettek még: Soltész Imre t. b. kanonok, kálmándi plébános, Ré­csey Ede kegyesr. házfőnök, Rónai István csanálosi. Székely Gyula mérki, Török Lajos szaniszlói plébánosok, Szentiványi Béla ke­gyesr. tanár, Pakots Károly püspöki cere- monárius, Diczig Béla nagybányai, Lőrincz István ungvári, Csont Ignác szaniszlói káp­lánok és a helybeli kegyesr. tanárjelöltek. A beszentelés végeztével a pontifikáns Benkő kanonok búcsúztatta elsőnek a nagy halottat, mint az igazság bajnokát és a nemes elvek emberét, aki a kitűzött célt sohasem tévesz­tette el szeme elől. Mély gondolatai, s átér- zett szavai nyomán szem nem maradt szárazon. Szentiványi Béla kegyesr. tanár az „urak kongregációja“ nevében búcsúztatta el mint e kongregáció legnemesebb tagját. „Eljöttünk — igy fejezte be szavait — az utolsó kézfo­gásra. Némán fekszel előttünk. Fekete, nehéz gyász minden kereted. Zokogó sírással ki­sérnek hősi sírodba. S mi mégsem sírunk, mert nem ez méltó hozzád. Ismertem lelke­det. Te mennyországot hordtál szivedben. Nehéz harcot harcoltál, de a pályát megfu­tottad. Isten veled I“ Szavai mély hatással voltak a gyászoló közönségre. Az Országos Néppárt és a Kath. Népszövetség nevében Rónai István csanálosi plébános mondott bú­csúbeszédet, amelyben a szív hangján szólott a kedves halott tiszta közéleti munkásságá­ról. Vetzák Ede dr. mint legjobb barátjától búcsúzott a halottól a régi kedves emlékeket szép csokorba fűzve, s majd igy fejezte be tartalmas szavait: „Mindenkor igaz lelkese­déssel és tiszta fegyverekkel harcoltál, ezért hajtják meg még politikai ellenfeleid is oly nagy részvéttel zászlóikat sírod előtt. És végre, amidőn a sok évi fáradságos, de ered­ményes küzdelmeid után az áldásthozó béke napjai virradtak volna reád, akkor az egész világ helyett ez a kis koporsó jutott osztály­részedül. De amilyen nemes, tiszta és igaz volt életed, olyan magasztos a koporsót is és a keresztény nagy igazság ereje nyugtathat meg némileg bennünket, hogy a halállal az élet nem szűnik meg. Ebben a tudatban bú­csúzom tőled kartársaid és jó barátaid nevé­ben : Isten veled 1* Bensőséges szavai elhang­zása után Récsei Ede h. plébános és házfő­nök a róm. kath. egyházközség nevében búcsúzott el a megboldogulttól. Szép beszéd­jében kiemelte N. Szabó Albert áldozatkész­séget, amikor száz meg száz szegény ember­nek mindenféle ügyesbajos dolgában a legnagyobb szívességgel segítségére volt, számos ifjút kenyérhez juttatott és számos szegény családot anyagiakkal is segített. Hasonló áldozatkészséggel viseltetett az egy­ház ügyei iránt is. Mélységes szavai után a dalárda gyönyörű éneke következett, majd a helybeli ügyvédek vállukra emelték a ko­porsót és a családi sírbolthoz vitték. A ko­porsó és a sir beszentelése után, a dalárda éneke mellett örök nyugalomra helyezték el a halottat, mire lassanként a gyászoló kö­zönség is szétoszlott. Itt említjük még meg, hogy az országos néppárt részéről Huszár Károly volt jelen a temetésen, mig gr. Zichy Aladár társaival Debreczenben maradt le a rossz közlekedés miatt és táviratban fejezték ki igaz rész­vétüket. Nagyváradi Thury Mihály. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság mellé-; rendelt számvevőség tisztikarának, egy egész életre kiható keserű búcsú — napja volt ma. Elbúcsúzott 41 évi beesületes szolgálat után. a számvevőség főnöke, a tisztikar édes­atya, nagyváradi Thury Mihály pénzügyi főta­nácsos. Igen ! Nemcsak a főnököt, hanem második atyánkat búcsúztattuk el a mai napon, midőn ' megvált hivatalától, de hála a jó Istennek, ő j közöttünk marad s még sokáig fogjuk látni j becsülettől sugárzó arcát, még sokáig fogjuk látni becsülettől sugárzó arcát, még sokáig fogjuk érezni nemes szivének melegét, s jósá­gos szemeinek nyílt tekintetét, melegítő su­garait. Nagyváradi Thury Mihály született Szat­márnémetiben 1852. év december hó 13-án. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után beiratkozott a jogi tanfolyamra, azt el is végez­vén, letette a jog és államtudományi vizsgát Mármarosszigeten, ezenkívül letette az állam- számviteltani államvizsgát Kolozsváron, az adó­tiszti és főtiszti vizsgát Huszton. Mármarosszi­geten 4 éven keresztül az államszámviteltant a jogakadémián, mint tanár előadta. Az első hi­vatali esküt, mint adótiszt 1874. év junius 5-én tette le Huszton. 1875 év augusztus hó 3-án kineveztetett ideiglenes számtisztnek Nagy- szebenbe 1876. május hó 11-én végleges mi­nőségű számtiszt lett. 1878. év augusztus hó 16-án az illeték kiszabási hivatalhoz kinevez­tetett Szatmárra II. osztályú számtisztté. 1885. év julius hó 11-én I. osztályú számtiszt lett Szegeden. 1886. év december hó 7-én áthe­lyeztetett a központi dij és illeték kiszabási hivatalhoz Budapestre. Az 1891. év julius 10-én kineveztetett számvizsgálóvá Mármaros- szigetre, s 1898. év április 20 á< főnöki meg-j bízással Nagybecskerekre helyeztetett át. 1899. május 18-án számtanácsos, 1909. január 30-án pénzügyi tanácsos lett, s mint i'ren 1912. év augusztus hó 14-én megbizatott a nagykárolyi pü. mellérendelt számvevőség vezetésévei. 1914. év augusztus 4-ón kineveztetett pénzügyi föta- j nácsossá, mely minőségében a mai napig a legnagyobb kitartással, becsülettel híven szolgált. Magasabb egyének támogatása nélkül, saját szorgalmából érte el e magas polcot; saját becsületes, kitartó mnnkássága folytán élve- zendi 41 évi küzdelmes pályájának édes gyü­mölcseit. S mennyivel édesebb lett volna e gyümölcs, ha a sors rideg, s könyörtelen keze, meg nem zavarja, hőn szeretett Miska fia hősi halálával a jól mégérdemelt nyugodalmát. Letört az erős tölgynek fiatal hajtása, se­bet ejtett, fájdalmas sebet, a szerető szülök j szivén. A negyvenegy év elmúlt, nem maradt hátra j más, mint a fájó búcsú. Adja az ég, hogy nagyon, nagyon sokáig élvezze nagyrabecsült családja körében, a jól kiérdemelt nyugalmat. Szeretett fia halála al­kalmából pedig, adjon a Midenható gyógyirt nemesen érző, megsebzett jó szivére, nyújtson neki vigaszt azon tudat, hogy fia hősi halált halt a magyar nemzetért és drága hazánkért, nyújtson vigaszt az a tudat, hogy csak por­hüvelye távozott el a múlandóságba, lelke él a menyeknek országában, s dicső emléke ha­tártalan szeretettel és tisztelettel övezve, mé­lyen be van vésve, minden igaz magyar szi­vében. Nagyságos Főtanácsos Ur 1 A válás küszö­bén állnak yolt tisztviselői, szeretve tisztelő gyermekei; nehéz e pillanatban kimondanunk e két fájó szót „Isten Vele.“ Ismerve nemes szivét, ismerve atyai jósá­gát, érezzük, s tudjuk, hogy csak a hivatalból, mint főnökünk távozott el, de továbbra is megmarad közöttünk, mint a nemes érzés, vég­telen jóság, becsületesség, a szorgalom, az igaz férfi példányképe, itt marad, mint régi|jó apánk, szerető gyermekei körében, ne hadja el árva gyermekeit, s mi, ha nem is tudjuk pó­tolni az elhunytat, de igyekezni fogunk rajongó szeretetünkkel némiképen, csekély erőnktől telhetöleg, enyhíteni bánatát, s feledtetni a szomorú valóságot. Isten Vele! A magyarok hatalmas Istene, könnyítsen végtelen fájdalmán, adjon erőt bá­nata elviselésére, s megnyugvást a megmásit- hatatlanba, adjon Nagyságodnak megelégedést, tartós egészséget, boldogságot; teljesítse jó szivének minden óhaját, adjon még nagyon, de nagyon hosszú zavartalan életet nagyrabecsült családjának, a magyar társadalomnak, s nekünk itthagyott árvagyermekeinek örömere, büszke­ségére és boldogságára. Mi pedig fogadjuk, hogy továbbra is úgy örömében, mint bánatában Vele leszünk. Isten Vele! A gyakori viszontlátásra Nagykároly, 1915. junius 19. Kovács Aladár. HÍREK Kitüntetés. Gróf Károly Gyulát, egy si­keres felderítő szolgálatért, amelyre nagy offen- zivánk megindulásakor önként vállalkozót s mely felderítő útról igen fontos értesítéseket hozott a nagy vitézségi éremmel tüntették ki. A gróf Arad város és Arad megye egykori főispánja április elején jelentkezett harctéri szolgálatra. Rögtön őrmesterré nevezték ki és kívánságához képest az első induló századdal a harctérre küldték. Alig érkeztek meg a hu­szárok rendeltetésük helyére, máris kemény ütközetekben volt részük Gróf Károlyi Gyula küzdött a legelső sorokban. Szerencsére a go­lyók megkímélték. Hősmagatartásáért tiszthe­lyettessé léptették eló és felajánlottak neki a parancsőrtisztséget Gróf Károlyi azonban ki­jelentette, hogy nem akar paranesőrtiszt lenni, hanem továbbra is a tüzvonalban akar harcolni. Az offenzivát megnyitó heves ütközetben gróf Károlyi ismét kitüntette magát. Az ezredpa- rancsnokság most előterjesztést tett a grófnak hadnagygyá való előléptetése iránt. Főispáni hivatalvizsgálat a körjegy­zőségekben. Csaba Adorján főispán Lévay Béla p. ü. számvizsgáló kíséretében már na­pok óta hivatalvizsgalatot tart a körjegyzősé­gekben a közelelmezes és a hadi segélyezés ügyében. Gyászistentisztelet. Nagyváradi Thury Mihály nagykárolyi számvevőségi főnök tia, nagyváradi ifj, Thury Mihály p. ü. számtiszt, cs. es kir. tartalékos tüzérzászlós emlékére, ki f. hó 2-án az olaszok elen vivott Isonzómenti harcokban Tóiméin előtt életének 31-ik évében hősi halált halt, a ref. temlomban ma d. e. 9 órakor gyászistentisztelet tartatott, A gyász­istentiszteleten résztvetetek a család tisztelői, az elhunyt tiszttársai, barátai s a város inte- ligentiája. Kürthy Zoltán ref. s. lelkész tartott megható gyászimát, melynek, hatása alatt szem nem maradt köny nélkül. A mély gyászba merült család a Sleme planina magaslatán ideiglenesen eltemetett tetemeket, haza hozat­ják s az édes honi földben helyezi csöndes nyugalomra. Gyászeset. Mély gyászba bontotta a nagy kiterjedésű Kováts családot az agg patriarcha, családfő : id tordai-vasadi Kováts György halála ki városunknak egyik érdemes köztiszteletnek és becsülésnek örvendő polgára volt. Az elhunyt temetése pénteken d. u. történt a Petőfi-utcai gyászháztól a város közönségének rendkívül nagy részvételével. A gyászháznál Szabó Mik­lós királydaróci ref. lelicész tartott megható gyászbeszédet kiemelve az elhunyt érdemeit, erényeit. A sírnál Kürthy Zoltán ref. s. lelkész megható imában bucsusztaíta el a megboldo­gultat szerető családjától, melynek gondos atyja s az egyháztól, melynek egyik legbuzgóbb híve volt. A gyászoló család a következő jelentést adta ki. Alulírottak úgy a maguk mint a nagyszámú közeli és távolabbi rokonság nevében is, szivük legmélyebb szerető férj, édes atya, após, nagyatya, dédatya, sógor, és rokon id. tordai-vasadi Kováts György életének 81-ik, boldog házasságának 55-ik évében rö­vid szenvedés után, f, hó 16-án éjjel 12 óra­kor csendesen elhunyt. „Kívánok elköltözni s lenni a Krisztussal mert az mindennél jobb*. (Pál Filip I. 23. Kedves halotunk hült tetemei f. hó 18-án d. u. 51/* órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a Petőfi-utca 5. számú gyászháztól örök nyugalomra helyez­tetni. Nagykároly, 1915. junius 17. Legyen nyugalma csendes, az ég áldó keze őrködjék

Next

/
Oldalképek
Tartalom