Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-26 / 21. szám

2

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ

1 hatinsenei s&övege.

Budapest, május 23. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.)

Az olasz hadüzenet szövege, amelyet Avarna herceg ma délután a külügyminiszternek átnyújtott, a következő:

E hó negyedikén tudtul adattak a es. és kormánynak anui súlyos okok. amelyek miatt Olaszország igaz jogában bizakodva semmisnek és e naptól fogva hatálytalannak jelentette ki Ausztria-Magyarországgal való szövetségi szerződését, amelyet a es. és kir. kormány megsértett és e tekintetből újból visszanyerte teljes cselekvési szabadságát.

A királyi kormány sziléir- dan eltökélve arra, hogy minden rendelkezésére (illő eszközzel gondoskodik az olasz jogok és érdekek védelméről, nem vonhatja ki magéit azon kötelezettsége alól, hogy nemzeti aspirációi teljesítése céljából minden jelenlegi és jövőbeli fenyegetéssel szemben tegye azon intézkedéseket, amelyeknek megtételére az események késztetik.

Őfelsége kijelenti, hogy holnaptól kezdve Ausztria-Magyar- országgal szemben hadi állapotban levőnek tekinti magát.

Búcsú Itáliától.

Hiába járta ezt a földet ■

A keresztény ség ihletése.

Egész fénye e földre áradt,

Nem lett igaz, s nemessé mégse.

Az ókor elfelejtett lelke Itt kelt föl újra ujult kornak. Termő erő lett másutt, itten Gyökértélen mayába korhadt.

S hogy lett a népek ébredése, Siralmasan jajgatni kezdtek.

Hogy annyi kis darabra tépték Az egy, az olasz nemzettestet, Világok törtek a magyarra, Szaggatni kezdték haddal, ésszel,

De, ahol lelke van a népnek.

Azt a balsors sem tépi széjjel.

Mert lelke volt, liü önmagához Es becsületje rendületlen.

Akinek egyszer kezét adta.

Azt bajában nem hagyta cserben.

A Habsburgokkal vitt jogáért,

De mikor egyezség csatolta,

Az életét, vérét odaadta.

Ez lásd, olasz tisztesség dolga !

Es most, hogy minket cserben hagytál, Nem lettél semmivel silányabb.

Csak hogy ki vagy, azt megmutattad Egy vérében úszó világnak.

Népek jövője fel nem épül Kalmár fogásra, hitszegésre.

Nehéz harcunkban hátba támadsz, Azért nem lész te győztes mégse.

Látom a lengő lobogókat:

Piros-fehér zöld ! Délre mennék ! Hallom: a német harci daltól Lombard vidékek megremegnek !

Az Isten most nem hosszutürő, Elkezdődött nagy számadása.

Belőle lesz erős igazság.

Belőle bűnök pusztulása.

Hamvas József.

f\ főgimnázium

r ! r ■ »

Zajos, nagyutcás, fényes Páris,

A múlt őszön búcsúztam tőled.

Már szinte úgy, ahogy holtakra Ráborítjuk a szemfedőket.

Most, véres idők uj évadján,

El kell szivemnek válnia:

Tetöled is öreg szerelmem,

Te ős koldus Itália.

Kék tengerednek partján ültem Fásult ideggel megtörötten.

Előttem ringó végtelenség,

Babérliget zúgott mögöttem.

Fehér szobrok a zöld ligetben.

A múltnak ihletése zsongott.

Más nemzetre hajoltak egykor E bus, sötét babérfalombok.

Más nemzet volt. Kóbor latinok Egy ős fajhoz verődtek itten : Kemény, etruszk turáni fajhoz S erősek lettek karral, szívben. Egymást gyötörte a turáni.

Úgy volt bizony, bár nincs megírva, Mi benne rossz volt, az megölte.

Mi jó volt, átment a latinba.

Mig ezt a jó véri el nem mosták A nagy gyűrűbe ömlő népek,

Addig nemes maradt a hajtás, Erénye büszkén, tisztán fénylett.

De aztán lett világ vására, Leromlott, hajszás, koldus élet.

Ha dőlt is rá az alamizsna,

Nem volt emelt fő, büszke lélék.

Pedig dőlt rá az alamizsna.

A persely sokszor megtelt szintig És koldus fillérből emelte Arany pompáját Róma mindig, így bár királyi, csodamüvü,

Nagy büszke palotákat raktak.

Akik emelték, akik lakták:

Silány koldus lelkek maradtak.

évzáró ünnepe.

Szépszámú hallgatóság előtt folyt le f. hó í 22-én a helybeli főgiran. évzáró ünnepe. Ezt j megelőzőleg ünnepi szt. misét celebráli Vidá- j kovich Dániel igazgató Szentiványi Béla és Zoboky Vince kegyesr. tanárok segédletével. A szt. mise alatt a i'őgimn. ének- és zenekara j Schweitzer miséjét (opus 18.) adta elő lelket ' felemelő összhangban. Mise végén gregorián Te Deumot énekelt az énekkar.

Az iskolai ünnep lefolyása ez volt: Első j szám Balfé : Die Zigeunerin c. szép és nehéz | nyitánya volt.

A zenekar könnyedén játszotta a nehezebb részeket is. Előadásuk nagy gyakorlottságra és biztos fellépésre vall. Schifbeck Andor IV. oszt. tan. szavalatát (Szász Károly: Két honvéd) ügyes előadás és szép hangsúlyozás jellemezte. A főgimn. énekkara precíz kidolgozásban a Lengyel himnuszt és Petőfi-Lányi: Csatadal-át adta elő. Felzugó taps jutalmazta az ifjak fáradtságát. A tapsot az ének- és zenekar a Wacht am Rhein-nak előadásával köszönte meg. Torday Béla VII. oszt. tan. Gyóni Gézának egy gyönyörű költeményét szavalta. (Csak egy éjszakára . . .) Atérzett szavalata sok szembe könnyet csalt elő.

Vidákovich Dániel évzáró beszédjét osztatlan figyelemmel hallgatta a közönség. Beszédjében azokat a visszaéléseket és bűnöket ostorozta drákói szigorral, amelyek az utóbbi időben megyénkben is nyilvánosságra kerültek. Szavait általános helyeslés és taps követte. Ezután az igazgató beszámolt az iskola tanulmányi eredményéről, a jutalmazásokról, az iskolai jótékonykodásról és az iskola hadiköl- csönéről, Ezt a másik részt az igazgató ur > szivességéböl alább hozzuk. (Őszintén óhajt- ■ juk. hogy rendkívül tanulságos beszédét is hozhassuk! Szerk.) A zenekar fejezte be a szépen sikerült ünnepet. Ziehrer: Egy rezervista álma c. potpourriját adta elő a tőle megszokott művészi előadásban.

Ez alkalommal a magunk részéről nem mulaszthatjuk el, hogy Vidákovich Dániel igazgatón kívül, Sróff Gábor és Braneezky József tanároknak is ne nyilvánítsuk köszö.ietünket azért az odaadásért és szorgalmas munkáért, amelyet fiainkra pazaroltak, hogy nemcsak a tudományokban, (e tekintetben az egész tanári kart illeti az elismerés) hanem az egyéni tehetségeknek más téren való kifejlesztésében: szavalat, ének, zene, szindarabelöadás terén is ; kellő bátorságot és gyakorlottságot szerezzenek. Nagy előnnyel bir az az ifjú egész pályáján, aki már most szokja meg a nyilvános szereplést, aki nem jön zavarba, ha gondolatait bármily nagy közönség előtt is szávakba kell foglalnia. Most pedig búcsúszóra nyílik ajkunk.

Kedves Ifjak! Egész éven át szép munkát végeztetek. Ápoltátok a tudományokat, mert ti lesztek hivatva alkotó gondolataitokkal megszentelni mindazt, amit most apáitok karddal szereznek. Nemes munkát végeztetek, mert a tudományápolása mellett nem feledkeztetek móé az irgalmasság testi cselekedeteiről sem. Többször rendeztetek ünnepet, hogy a befolyó I fillérekkel sebesült hőseink fájdalmát enyhítsetek, kell, hogy gyümölcsöt teremjen ez a fa, amelynek ily szép virágjai vannak! Az igazgató ur heszámolója szerint ezenkívül minden hónap elején magatok között gyűjtést rendeztetek ha- J soaló célból a Vöröskereszt javára. Lemondtatok zsebpénzetekről, s a haza oltárára tettétek.

| A magyarok Istene kegyes szemmel vette ál- i dozaíotokat, egyenesen az égbe szállt a tömjén j füstje, s a jutalom sem maradt el. Isten áldása volt munkátokon, mert jóllehet másfél hónappal rövidebb volt ez a tanév, mégis ilyen szép eredményt régen láttunk. Ti most befejeztétek a vérnélküli csatát; győzelem koszo- ruzza fejeteket, imádkozzatok, hogy bátyjáitok, apáitok is dicsőséggel, győzelemmel fejezhessék be azt a véres csatát, amelytől a dicső magyar nemzet élete függ! Kedves fiuk! Ha I láttok — fájdalom, sokat fogtok látni — a va- i káeióban féllábu, felkezü katonát, ne kerüljé- | tele el, hanem vigasztaló szóval, vagy pár fil- I lérrel segítsetek nyomorúságán ; ha találkoztok ! éhes, siró árvával, ne kerüljétek el, hanem í adjátok oda azt a darab kenyeret, amit anyá- | tok nektek szánt; ha láttok bánatos anyát, j akinek a fia elesett a hazáért, simuljatok ti j hozzá, vigasztaljátok és szárítsátok fel omló j könnyeit. Abból a sok kiömlött piros vérből, i abból a sok kihullott könnyből épül fel az uj j Magyarország, a ti hazátok. Emeljetek ^kalapot,

I ha mankót láttok, csókoljátok meg a kezet, amely kardot forgatott, hogy diadalra vigye az Igazságot, a becsületességet és az adott szó szentségét! Ezek a legdrágább kincseink : Amikor tőletek búcsút veszünk, azzal a forró óhajtással tesszük ezt, hogy bárcsak a viszont- l látás az egész nemzet hozsanna kiáltása közt köszöntene reánk. Adja Isten, hogy nemsokára teljes diadal és áldott béke övezze a nemzet homlokát!

A főgimnáziumi igazgató zárójelentésének nevezetesebb adatai.

A) Tanulmányi eredmény. Az elbírált 294 tanuló közül jelesrendü 20, jórendü 45, elég- ségesrendü 240, egyből bukott 26, kettőből 15, többől 23. Eszerint a haladók száma 240, a bukottaké pedig 54. A haladás percentben kifejezve 85u/0> a bukásoké 15°/0 (a határ 33°/0.) Jelesrendüek: Görömbei, Kigyósi, Vágó, Vida I; Bogdán, Csaba, Lévai, Fintha, Keblusek, Oláh, Rényi, Vörös Zoltán II.; Birócsák IV.; Fábián, Pintye, Oláh V.; Török, Marosán VI. ; Diczig, Jenser VII.; Ruff, Papp András VIII. oszt. tanulók. Jórendüek: Murguly, ifj. Róth, id. Róth, Rosenfeld, Schnébli, Zombori. Gaál I.; Falussy, Gellért, Toka. Kovács Zoltán, Varga II.; Kaufmann, Koncz, id. Klein, Theisz, Wieser III.; Almer, Baurnli, Breider, Fintha, Gaál, Lindenmájer, Nonn, Sárközi, Spitz, Wagner, Wieser IV.; László, Mellán, Jancsó, Lő- rincz, Szalai, Viski, Zieher V.; Baurnli, Gál, Jancsó, Janitzki, Markovics, Rittli VI.; Akker- mann, Kronovitt, Nonn, Sternberg VII.; Rényi, Hadadi VIII. oszt. tanulók.

B) Jutalmazások. Könyvjutalmak. Pajor Endre csomaközi esperes plébános adománya 40 K, az igazgató adománya 33 K, Braneezky tanár adománya 13 K értékben, Eigner cég könyv-