Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-20 / 3. szám
MWjÍ-4 XXXI. évfolyam Nagykároly, 1915. január 20. 3. szám. NAGYKAROUT ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre..........................8-— kor. Fél évre..............................4-— „ Negyedévre ......................2- — , Eg yes szám......................—’20 „ Ta niléknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlcn leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 90 fill. Kéziratok nem adatnak vissza TAR.CZA • Meddig tart még ? . . . Meddig tart még, 6 Uram, a Te nagy haragod .. . Meddig gyöngyözik még vérkönnyet az Ég ? Mikor szólsz bele ?...(') mond, ó mond: „Elég“! . S ne legyen már több éjsötét napod. A Golgotáig véres már az utunk, De visszük, visszük még tovább a keresztet. Vérben gázolunk s a lelkünk mégsem csügged : Mert vezérünknek Tégedet tudunk. Ó maradj, maradj mindvégig mellettünk, Hogy sóhaj, panasz ne jöjjön a szánkra, Hogy ne érhesse az önzés rut vádja — Millió sebből vérző nemzetünk 1 Akkor nem kérdezzük: milyen lesz a vége, Meddig tart még e szörnyű, nagy tusa ? . . . Csináld, mint tetszik, világok Ura : Kerüljön bár könybe, fájdalomba, vérbe. 0, mert tudjuk, hogy egyszer földerül Napod A nagy áldozati véroltár felelt, — 8 milliók áldják majd jóságos neved: Mert a győzelmi pálmát, Te nekünk adod. Fehér Ákos. A németek és az angolok. Melyik nemzet felelős a világháborúért ? Csakhamar az európai háború kitörése után Harnack Adolf a berlini egyetem világhírű tanára, a törtélem profesz- szora és tiz kiváló angol theológus között rendkívül érdekes, az egész világ figyelmét felköltö nagyszabású tudományos vita indult meg ama kérdés fölött, vájjon a németek, vagy az angolok-e az oka a most dúló rettenetes háborúnak? A világhírű vitára Harnack beszéde adott okot. Az angol hadüzenet (aug. 4.) után 1914. aug. 11-én a Berlinben élő „Amerikai kolónia“ egy nyilvános gyűlésén („Deusth — amerikanische Sympathiekundgebung“ alakjában) adott kifejezést a németek iránt érzett rokonszenvének. E gyűlésen megjelent Harnack Adolf is s beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyben lesújtó ítéletet mondott az angolokról. Erre az angol egyház 10 kiváló theológusa nyílt levélben fordult a tudóshoz és igazolni próbálta Anglia viselkedését. E levélre válaszolt Harnack hires nyílt levelében. — Miután a pesti nagy lapok is csak kívánatosán, vázlatosan közölték a beszéd, illetve a levelek tartalmát, az alábbiakban hüforditásban szőról-szóra közöljük ama reményben, hogy lapunk olvasói szívesen fogadják és olvassák a világhírű tudósok világhírű nyilatkozatait. Mindennemű ruhán emíiek, csipkék, feilöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés ! I Haüffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfl-utca 59ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. T „A magyar név megint szép lesz.. .“ Az oroszoknak, meg az angoloknak puskaaggyal kellett fejébe verni, hogy vagyunk. Mi, magyarok. Eddig keveset tudtak felőlünk és az meg egészen összezavarodott a fejükben, hogy mik vagyunk, Lexikonjuk nem volt hajlandó tudomásul venni, külföldre került tudósításainkból nem tudták megérteni, hogy mikén helyezkedünk el a világűrben. Hogy ke leti nomád nép vagyunk-e, vagy pedij Ausztriának egy vármegyéje, ez külön féle variációkban bukkant föl, valahány szór valamely külföldi újságban fölfedez ték a magyarokat. Néha „lovagiasok“-nal is mondtak bennünket, de ez csak olyan kor történt, ha üzletet akartak velünl kötni, vagy egyéb módon pályáztak i zsebünkre. Hogy mennyire nem ismertei bennünket, azok a hülye cikkek is mu tátják, amelyek legutóbb az angol lapol hasábjain jelentek meg, proklamációkról amelyeket a magyar ellenzék adott volm ki a háború ellen, Magyarország s Ausz tria ellentétbe kerüléséről, az elkedvtele- nedésről, háboruellenes parlamenti ülésekről és egyebekről. Mikor hírét vettük ezeknek — mi kezdtük ismerni a briteket. Jó ég, hát a korrekt gentlemanek hires országában ilyen büntetlenül lehet hazudni! Most azonban ők is kezdenek megismerni bennünket. Részint közvetet- ienül, részint szövetségesük, az orosz révén. A „Times“ levelezője jónak látja az angol közvéleményt íölvilágositani arról, hogy a magyarok között egyáltalában nem tapasztalható az a hangulat, amelyet Londonban képzelnek felőlük. Senkinek sincsen itt oka, hogy a háború miatt zúgolódjék : a monarchiában a magyarok azok, akiknek példája erősiti meg az összhangot, az összetartást. „A monarchia ösz- szes népei közüt — irja az angol lap — ,,a magyarok harcolnak a leglelkesebben.“ Ausztriával szemben őszinték és lojálisak és a német birodalommal való szövetségben látják a jövendőjüket — folytatja a fölvilágositás munkáját. Végül az oroszok nyilatkozataira hivatkozik, akik szerint az összes csapatok közül a magyarok viszik véghez a legszebb bravúrokat és haditetteket. Hát csak vagyunk mi valamik, amikor a világtörténelem nagy perceiben a magunk legigazibb formáiban láthatni bennünket. Barátnak, testvérnek, szövetségesnek őszinték, becsületesek, kitartók; ellenségnek, harcosnak elszántak, erősek és félelmetesek. Amit kimondunk, amit megfogadunk, ahhoz a halálig kitartunk és az igazi öntudat energiájával küzdünk a bennünket környező ármány, gyűlölködés és veszedelem ellen. Mi, a magyarok, akik nem vagyunk alárendeltjei Ausztriának, következésképen tehát föl se lázadhatunk ellene, hanem őszinte testvérei, akikkel a sors bennünket egymásra másra utalt, ép úgy, amint hogy egy a jövőnk a nagy német birodalom jövőjével. Olyan nemzet vagyunk, amelynek legegyszerűbb emberei is tiszta ésszel ér-
