Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-12 / 19. szám
1 I XXIX. évfolyam Nagykároly. 1915. május 12. 19. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRS AD AL M EH ETIL A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évro ...........................8-— kor. Fél évre................................4-— . Neg yedévre .... . . 2— , Egyes szám.......................—-20 _ Ta nitéknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 7S Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 üli. Kéziratok nem adatnak vissza Dolgozzanak és takarékoskodjanak az itthonlevők. Várady L. Árpád kalocsai érsek abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök az összes {^pásztorokhoz kérést intézett aziránt, hogy a. mezei munka szükségességéről és az élelmiszei készletek bevallásáról a lelkészek és tanítók utján világosítsák fel a népét, körlevélben fordul papjaihoz s abban közölvén a miniszterelnök megkeresését, a maga részéről az alábbiakban fejtegeti azokat a kötelességeket, melyek a mai nehéz időkben mindnyájunkra várnak: „Valamint a béke idején a kenyérkereső apák és fiuk nehéz munkájának gyümölcse nem arra való, hogy az szükségtelen dolgokra, haszontalan cifraságokra, könnyelmű költekezésre elfecséreltessék, vagy a család egyes tagjai henye mun- kátlanságát előmozdítsa: úgy az állam is a hadisegélyt legkevésbé sem szánta arra, hogy az itthonmaradt családtagok vétkes pazarlást folytassanak, gondtalan semmittevésben töltsék napjaikat és munkakerülőket neveljen. Az ilyen élősdiek bűnt követnek el i saját véreik ellen, mert nem törődnek azzal, hogy a szomorú jövő mit hoz számunkra, nem gondolnak arra, hogy kényéi keresőjüket talán soha többé viszont nem láthatják, vagy súlyos betegen, esetleg, mint munkaképtelen rokkant fog családjába visszatérni, s mily jó lenne akkor, ha legalább egyelőre lenne any- nyijok, hogy a nyomorúság azonnal tanyát ne verjen közöttük, ezt pedig csak úgy lehet biztosítani, ha az állam adományával gondos takarékossággal élnek és kezök munkájával azt még gyarapítani is igyekszenek. De bűnt követnek el az államsegélyből élősködő munkakerülők nemzetük és hazájuk ellen is, mert ha a csatatéren küzdő hőseink helyett az itthonmaradtak nem igyekeznek főleg a gazdasági munkát elvégezni, akkor az áldott hazai föld csalánt és bojtorjánt fog teremni s akkor nem fogjuk elkerülni az éhínséget. Ez esetben ki fog merülni a hadisegély forrása is, s a gondtalan és köny- nyelmü életet az ínség gyötrelmei és siralmai fogjak felváltani és a harctéren vérző fiaink kezéből nem az ellenség fogja a fegyvert kicsavarni, hanem az ínségtől és éhségtől kimerült viiézeink lankadt kezéből önként fog a fegyver kihullani. Helyesen cselekszik az állam, midőn nem tűri tovább, hogy az ily élősdiek a nemzetet továbbra is megraboljak, s az államsegélynek a munkakerülőktől való elvonásával most már a gyakorlatban is érezteti, hogy az ilyenekkel szemben kérlelheti en szigorúsággal fog eljárni A hadisigély a törvény értelmében csak azokat illeti meg, akik arra tényleg A fßuztia li •• Hiß y elmébe! Minden gazdának elsőrendű érdeke, hogy a mai viszonyok mellett igen szépnek mutatkozó termését jég ellen biztosítsa és igy magát az esetleges elemi csapástól megvédje — kevés költséggel minden gazda megteheti, mert a dijak igen olcsók. — Forduljon bizalommal hazánk legnagyobb, legrégibb és legmegbízhatóbb biztositó-társaséigához == főügyöksége a Nagykárolyi Önsegélyző Népbanknál. ( TÁRCZA. A Boboláné fia. Kis hónapos szobában lakik szomorú egye- düliségben Boboláné, a szerény fizetésű pénzügyi tisztviselő özvegye. — Évek óta viseli már az özvegység nehéz sorsát.— Az a kis penzió, ami az állami bőkezűség révén kijár neki, még csak elegendő volna az ő mindennel megalkuvó igénytelen személyének, ámde van neki egy gyönyörűséges fia az Árpád, aki a fővárosban iskolázik. Az egyetemet járja. Igen az egyetemet ... Boldog megelégedés ül az özvegy arcára, amint erre goldoi. Az ő szép, okos, jó fia, szivének, lelkének egyedüli boldogsága — jogot végez. Sok pénz kell ehhez, az bizonyos. De ő nem ösmer fáradságot, örömest ül szakadatlanul a himzőrárnája mellett és dolgozik lázas sietséggel, hogy mentül többet szállítson a gazI dag Gelbnek, akinek olyan gyönyörű szép, nagy üzlele van, igen tisztességesen fizet es máskülönben is jó szívvel van hozzá. Igenis. Úrrá teszi a fiát; ne tudja meg soha, hogy mi a nyomor. Megérdemli ezt a nagy áldozatot, hiszen olyan szorgalmasan tanul. Mindig uj könyveket vesz, s csak úgy nyeli a tudományt. — íme most is jött tőle levél. Azt írja, hogy sokat, nagyon sokat tanul. Már az éjszakával is meg kell toldania az időt, hogy fejébe vegye azt a retegeteg tudományt, amit az egyetemen belédiktá.nak. De ő nem érez lan- kadást, szívesen tanul, mert tudja, hogy ezzel örömet okoz drága anyukájának. A vége az a levélnek, hogy pénz kell. Újból pénz, drága könyvekre. Boboláné összecsomagolja a sok szép hímzést és elmegy Gelb úrhoz. Elviszi magával fia levelét is. így szokta mindig Nem bírja el egymaga a rengeteg örömöt, hogy a fia irt, hát megosztja Gelb úrral, aki olyan jó szívvel van hozzá. Nem is kell, hogy újságoljon, mert Gelb ur meglátja a ragyogó arcáról az örömöt. — Hát irt megint a fiú ? — Hogy irt-e? Irt ám, de még milyen szép levelet! Figyelmesen nézi Gelb ur arcát, mig az a levelet olvassa. Természetesnek tartja hogy másnak is olyan az öröme ha az Árpád gyerek ir. Kissé zokon esik neki aztán, hogy Gelb ur röviden csak annyit mond: — Mennyi könyvi Hm, hm 1 Istenem, hát persze, hoj/y sok könyv kelt az olyan okos fiúnak mint Árpád, áki még éjszaka is tanul. Nagy sor ám a tudomány, nem tudhat ahhoz Gelb ur. aki sohasem járt ez egyetemre. Tudom, hogy Árpád, csak a legszükségesebbet szerzi be — mondja Boboláné — és hogy ezt mondta, olyas elégtételformát érez maga sem tudja, miért, nem bántotta senki az ő fiát és Gelb ur igazat mondott, hogy nagyon sok könyv szükséges. De az anya szive mindig veszedelmet lát és síkra száll a láthatatlan veszély ellen. Meg aztán Gelb ur sem olyan ma, mint máskor. Azelőtt dicsérgette a szép gömbölyű Írást, meg kiderült az arca, miOi. u> ír
