Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-03 / 9. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE egymással a halálig szolidáris bajtársi szeretettől. Itt belül is harcolnunk kell. A létért. Hogyan fogjuk várni, hazavárni ami drága véreinket, ha itt belül megemészt, halálra ostromol, kiéheztet a drágaság ? . . . Igaz: az ami bajunk, hogy sok az eszkimó, a háborúból élősködő eszkimó és kevés az önfeláldozó nagylelkűség. Egyeseket lelki és anyagi nyomorba dönt a háború, meit mindenüket, a boldogságukat odaadták, másokat a háború vaskos pénzekhez jut'at Gonosz pénz, nincs rajta áldás. Csak elégednének meg ezek a háborúból élni akaró eszkimók kisebb fókával, nyomban nagyobb darab kenyér jutna az asztalokra. De ezek ott ülnek a nagy „verestenger“, a háború vértengere partján s — halásznak, nagy halakra vadásznak. Mig van mit halászni. Csak azt szerelném tudni: ebben az utolsó garasunkat is kiszipolyozó drágaságban hogyan lehet jó üzlet a végzett földesurakat helyrehozó jó üzlet és keresett, családilag űzött há'/i ipar — a kórházi élelmezés? Duszik L. | DR. JÁSZI VIKTOR. | Nagy gyász érte a magyar tudományos világot. Ugyanis dr. Jászi Viktor debreczeni egyetemi tanár, városunk egyik jeles fia a múlt héten Debreczenben 47 éves korában elhunyt. Csak nemrég tért vissza Abbáziából, ahol szívbajának gyógyítása végett tartózkodott, látszólag már visszanyerte egészségét, amikor egész váratlanul sziv- szélhüdés következtében halála bekövetkezett. Jászi Viktor városunkban született, elemi- és középiskoláit itt végezte, az egyetemi tanulmányai befejezte után joggyakornok, majd a helybeli kir. járásbíróságnál aljegyző lett. Ebbéli minőségében érte az a kitüntetés, hogy a már a jogirodalomban ismert nevű kiváló embert a kecskeméti jogakadémia tanárává megválasztották. Ezen akadémián való működése ideje, alatt a budapesti egyetemen magántanárrá avattatott, majd a debreczeni jogakadémia tanára, később dékánja lett, s a debreczeni egyetem szervezése alkalmából i egyetemi tanárrá nevezték ki. Jászi Viktor a társadalomtudomány nak, a közjognak és közigazgatásnak volt egyik kiváló ismerője. Nagy barátja volt a munkásságnak és fáradhatatlan harcosa volt az általános választói jognak. Rengeteg sokat dolgozott és irt jogi, j politikai és közigazgatási ügyekről, cikkei ! és könyvei gazdag hagyatékot jelentenek amikből sokat lehet tanulni. Súlyos veszteség érte benne a jogi tudomány, s; a haladó eszmék harcos táborát, mert ezen eszméknek elszánt és tántoríthatatlan harcosa volt, kitől barátai és tisztelői még igen sokat vártak és reméltek. Debreczenben rendkívül nagy részvét nyilvánult meg az elhunyt iránt, koporsóját igen sokan kisérték ki a vasúti indó- házhoz, ahonnan holttestét a fővárosba szállították, s ott a rokonok, barátok és; tisztelők meleg részvéte mellett helyezték1 örök nyugalomra. Halálát mostoha anyja: özv. dr. Jászi1 Ferencné testvérei dr. Jászi Oszkár és Jászi Alice férj. dr. Madzsar Józsefné, sógornője Lesznai Anna a fen költ tehetségű költőim, valamint sógora dr. Madzsar József és többi rokonai gyászolják. Béke poraira ! . llosvay Aladár vármegyénk alispánja — utalva azokra a kiszám ithatailan következményekre, amelyeket a hazai föld megművelésének hiányossága, vagy elmaradása okozhatna — a törvényhatósági bizottsági tagokkal közölte a fenti határozatot, s ezek hazafias támogatását kéri a nagy küzdelmünkben az előttünk lebegő szent cél érdekében. iadó lakás és üzlethelyiség. Nagykárolyban, Szé- chényi-utca 14. szám alatt, közvetlenül a városháza mellett levő házban az emeleti egész lakás és mellék- helyiségei, továbbá egy nagyobb — ketté is osztható — ÜZLET- HELYISÉG folyó évi május hó 1-ső napjával kezdődő idő^e KIADÓ. — Bővebb felvilágosítást nyújt : Dr. Adler Adolf ügyvéd. Vigyázzunk, hogy termőföld parlagon ne maradjon. Vármegyénk törvényhatósága f. hó 18-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a tavaszi és nyári mezei munkák alatt a hadbavonultak földjeinek megművelését a hatóságok által ellenőrizteti és utasította a szolgabirákat ős polgármestereket, hogy amennyiben lehet, tanyai területek megművelését a közmunkaerő felhasználásával hajtassák végre. Ezen határozatában a törvényhatósági bizottság azon kérelmet intézi a törvény- hatósági bizottság összes tagjaihoz, hogy ezen működésükben a hatóságokat támogatni erkölcsi kötelességüknek tartsák. hírek Személyi hir. Debreczeni István kir. tanácsos polgármester hivatalos ügyek elintézése céljából a rnult h 'ten a fővárosba utazott, s onnan hétfőn reggel érkezett haza. Március Idusa a főgimnáziumban. A helybeli tögiamáziuin a márciusi nagynapok emlékét ez évben f. hó 14-en d. u. 6 órai kezdettel városi szinh :zban fogja ünnepelni. A műsor énekből-zem böl (Erkel F. Hunyadi László operájának Hattyúdala Bánk-bánjából Bordái és Ima; die Wacht am Rhein német szöveggel) szavalatból és ünnepi beszédből fog állani. A beszédet Braneczky József fogja tartani. Ezenkívül az ifjúság egy része a mai háborúból vett, különösen az ifjúság szivét lelkét megdobogtató és rájuk nézve aktuális színdarabot, Pakots József: Hős Diákok c. darabját fogja előadni. A próbák Szelényiné és Sróff Gábor vezetése mellett javában folynak. Tárogató mellett . , . őrtüzek égnek lengyel mezükön, Apró, pislogó tábori mécsek — S köréjük fáradt hadfiak ülnek. Deli leventék, izmos legények, Keveset beszélő, szótlan óriások, Gyülevész hadaknak mély sírokat ásók. Valahonnan, a szomszéd hegyekről, Dal kél a sötét, hangtalan éjbe — S könny gyűl a fiuk álmos szemébe . . . Rákóczi járt erre, nem is olyan régen, — Beszéli a nóta egyre hangosabban, Sok ezer vitéz szive megdobban. Erre járt, erre: Rákóczi, Bercsényi 1 . . . Hős Bezerédy itt nyargalt a széllel — S beszélt a zsarnok hóhér fejével . . . Egyszerre csend lesz s már dereng is a hajnal — S az ébredő fiuk egymást igy köszöntik: „Testvér, az éjjel Rákóczi járt itt" 1 — Mesék a német rendről. Mi a német győzelmek igazi magyarázata? Akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, felhoztak sok mindent: nagyobb vitézség, mint az ellenfeleké, jobb katonák, jobb hadvezérek, jobb fegyverek, a közlekedési eszközök jobb kihasználása és igy tovább. Egyben mind megegyeztek: a németek mindenkit felülmúlnak szervezés, rend dolgában. A német győzelmek titka mindenekfelett a nagyobb rendben rejlik. Erről a német rendről tömérdek sokat hallottunk az északi hadseregben, ahol együtt harcoltunk a német csapatokkal. Apró mesék, jellemző történetek is keringtek a hadseregben, amelyek mulatságos voltukban is az igazság magvát hordozzák magukban. Ezekből az apró mesékből valók az alábbiak : Németországban a mozgósítás más elvek szerint történik, mint nálunk. A tartalékosok egyenruhája, fegyvere a községházán, vagy a városi katonaügyi hatóságnál fekszik. A mozgósítás kihirdetésekor a tartalékos a közégházán jelentkezik, megkapja a felszerelést és igy beöltözve vonul be a katonakönyv szerinti csapattesthez. A könyvben elő van írva az is, hogy hányadik mozgósítási napon, hány órakor kell bevonulnia. Ezzel a rendszerrel a németek elkerülik a kaszárnyákban való nagy torlódást és rögtön indulásra kész csapatok felett rendelkeznek. Most jön a mese. A második mozgósítási napon déletőtt tiz órakor az egyik berlini kaszárnyában teljesen felszerelve jelentkezik egy tartalékos. Felnyitják a törzskönyvet, de nem találják a nevét. Végre hnsszukeresés után ráakadnak. — Persze nem lehet rögtön ráakadni, ha nem jelentkezik pontosan. Maga nem tiz, hanem tizenegy órára van előjegyezve. Jöjjön újra tizenegy órakor. Hallatlan rendetlenség. * A másik eset szereplői nagyon előkelői személyiségek. Vilmos császár és Molt- ke, a volt vezérkari főnök. Nagy udvari ebéd a táborban, a császár személyesen az aztalfőn. Egyszerre jelenkezik egy ordonánc tiszt, feszesen szalutál és táviratot nyújt át a császárnak. A császár felbontja a táviratot és örvendező arccal közli: — Uraim ! Emmich tábornok jelenti, hogy Lüttich elesett. Poharat a német fegyverek dicsőségére . . . Hurrá! Moltke vezérkari főnök csendesen kiveszi az óráját. — Stimmel, felség . . . Két óra tiz perc ... A vézérkari terv szerint most kellett megérkezni a táviratnak.
