Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-01 / 48. szám

Ismét súlyos csapás JPn^patnaJ érte Qukor Márton helybeli mügőzmalmi igazgatót, ki ez év elején nejet elvesztette. Ugyanis egy tegnap érkezett távirat szerint fia Cukor Miklós 111-ad éves jogász, a debreceni 3. honvéd gyalogezred tiszthelyettese az olasz harctéren hősi halált halt. A rendkívül szorgalmas, kötelességtudó jólelkü fiatalember, ki ezelőtt két évvel jelesen tette le az érettségi vizsgát főgimnáziumunk­ban, folyó év május havában 18 éves korában mint önkéntes lépett be a debreceni 3-ik gy. ezredhez; mint katona is szorgalmas és köte­lességtudó volt, kiváló jó eredménnyel tette le a tiszti vizsgát s öt hónapi szolgálat után mint tiszlhelyetes ment az olasz harctérre s alig három heti ottlétei után egy gyilkos golyó kioltotta fiatal nemes életét, nagy szomorúsá­gára a bánatos sors sújtotta apának, testvérei­nek, és nagy számú rokonainak. A megdöbbentő hír széles körben keltett mély részvetet. Szerb lobogó. Városunk tiszti főorvosa, aki mint ezredorvos teljesít szolgálatot, leve­lezőlapot küldött Belgrádból. Szó szerint köz­readjuk a kedves megemlékezést. Nagyrabe- csiilt főtisztelendő Igazgató Ur! Az utolsó szerb lobogó, mely az ős Nándorfehérvár Hu­nyadi tornyán lengett, kezeim között van. Amint a posta megindul innen Szerbia belse­jéből, vagy esetleg más alkalmam nyílik, a nagykároiyi főgvmnásium múzeumának fogom elküldeni, az intézet iránt érzett szeretetteljes : tiszteletein jeléül. Kiváló tisztelettel, Dr. Ko­vács József ezredorvos. Tápori póstaszám 131. Előre is köszönjük a küldeményt, haddjj le­gyen beszédes emléke dicső küzdelmeinknek a győzedelmi trófea. Lekerült a vár tornyáról, hogy helyett adjon a magyar trikolornak, le- I került, hogy múzeumba kerüljön. Isten akarta j igy, véreink az Ö akaratját cselekedtek, mikor nem*hagyták megtorlatlanul azt a sok, sok keserűséget, mit le kellett nyelnünk a té­boly részéről, csupán a békesség kedvéért, j Jön a zsákmányolt lobogó! Várjuk — a mu­zeális tárgyat,' köszönet küldőjének. Vilmos császár és a magyar hon védek. Egy aradi orvos, aki az északi harc 1 téren teljesít szolgálatot, családjának irt leve­lében részletesen beszámolt arról a látogatás-1 ról, amelyet Vilmos császár tett Krakkóban. A császár — Írja az orvos — diszkiséretével nyolc automobilon érkezett meg délelőtt 10 órakor. Délután a császár megtekintette a vi­lághírű Vielicke sóbányát, ahol érdekes dolog történt. A bánya élőt tizennolc magyar katona állt sorfalat. Ezt a tizennyolc katonát, akik a német csapatokkal együtt küzdő honvédezre- dekben verekedtek, vitézségükért a vaskeresztel tüntették ki. Amikor a német császár értesült arról, hogy a tizennyolc honv d Vielickén van, kijelentette, hogy maga fogja mellükre tűzni a i vaskeresztet. A császár negyed ötkor érkezett a sóbányához. Megérkezése után a vielickai - katonai parancsnok bemutatta a honvédeket, -akiket a császár németül üdvözölt. A üdvözlő szavakat egy főhadnagy (Tolmácsolta a kitün-1 tetett katonáknak. A beszéd után a császár maga tűzte fel a vitézek mellére a vaskeresz- 1 tét. A szép ünnepség végeztével a honvédek elénekelték az „Isten áld meg a magyar“-t, amit császár és kísérete hajdonfővel hallga­tott végig. Milyen lesz az idei tél ? A- régiek Mártonnapkor szokták megjósolni, hogy milyen lesz a tél; a Márton ludjának a mellcsontjáról. Amikor a hagyományos Mártonnapi ludpecse- nyét elfogyasztották s kellő mennyiségű ür- mössel öblítették le a zsírosát, akkor a lúd mellcsontját szemügyre vették s ha sok világos | foltot találtak rajta, az volt a jóslat, hogy ha- j vas lesz a tél! Márton napja elmúlt és a mi j saját külön időjósunk, akinek jóslásai mindig I be szoktak teljesedni, kivéve, amikor nem, most megjósolta, hogy a közeledő tél tuiságo- j san havas lesz. Korán beáílanak a havazások s egész télen át havazni fog. Az egesz télben j alig lesz pár derült, napsugaras, száraz hét. Soha ennyire tele nem volt a légkör csapadék­kal, mint az idén. Nem képes kiderülni s felhő nélkül csak egy hétig se maradhat meg az ég. Állandóan borul és esik. Rizskáaát hozat a kormány Sveiczból és pedig 200 vaggonnal, amelyből hir szerint Szatmár, Nagybánya és Nagykároly öt vaggont fog kapni. Halálozás. Városunk egy tisztes polgára: Hosszú Imre december hó 1-én hosszas szen­vedés után életének 72-ik évében elhunyt. Az elhunyt agg családfő halála rendkívül mély gyászba borította a nagyszámú rokonságot. A boldogult földi részét f. hó 3-án d. u. 2 órakor helyezik örök nyugalomra a ref. egyház szer­tartása szerint. Vallásos estély. A második vallásos estély is a közönség rendkívül nagy és meleg érdeklődésével lett megtartva a Protestáns Társaskör nagytermében múlt hét csütörtökjén. Ez estélyen Lukács Mi­hály áll. el. isk. tanító, ipariskolai igaz- gazgató tartott: ,,Az egyház és a háború“ címen igen tartalmas, rendkívül érdekes, mindvégig nagy figyelemmel kisért tanul­ságos felolvasást. A kiváló felolvasót, kit a Társaskör- nagyközönsége érdekes, tar­talmas és tanulságos felolvasásai révén régóta ismer és kedvel, a hallgatóság szinte szűnni nem akaró tapssal és éljen­zéssel ünnepelte. A felolvasáson kivül egész kis tanulósereg ügyes, kedves és lelkes szavalatában gyönyörködött a kö­zönség. A tanulókat Kürthy Károly val­lástanár, köri elnök nagy türelemmel s odaadással tanilgatja a költemények elő­adására — A legközelebbi estély decem­ber hó 9-én d. u. 6 órakor lesz meg­tartva. Belépti dij nincs. Elszámolás a műkedvelői előadáról. A „ Vereshuju“ c. népszínmű előadásakor felül­fizetni szívesek voltak Barlhos Mihály 3, Beksi Tilda 2, Bujdosó N. 1, Branyeczky József 3. Debreczeni István 5, MikcsaJános 2, Murányi Juliska 5, N. N. 1.20, R csey Ede 5. Sikolya Károly 1, Timkó J. 3 és Tőtös János 2 K. Az összes bevétel 892 K. 20 f. Ezen összeg­ből a kiadás eddig 175 K. 50 f. A város 295 és a Katii. Legenyegylet 38 K. követelése egyenlőre mint letet takarékpénztárba helyez­tetett. Amennyiben nevezetlek ezen követelé- söket a jótékonycélra való tekintettel elenge­dik, akkor 508 K. 50 f. fordittatik a helybeli katonák családjainak és árváinak segélyezésére. A segélyösszegek a műkedvelői, gárda tagjai­nak jelenlétében osztatnak ki, s a segélyekről hírlapi elszámolás közzé lesz téve. 14 millió 300 ezer korona hadikölcsönt jegyeztek a varmegyében. A hadikölcsön jegy­zés eredménye a vármegye területén szép sikerrel zárult. Szatmárvármegye járásaiban és a 3 rendezett tanácsú városban, összesen 8 millió 300 ezer koronát jegyeztek. A jegyzett összeg ekként oszlik meg: A nagykárolyi já­rásban: 1 millió 11 ezer 600 korona, a má­tészalkaiban 1 millió, a csengeriben 272 ezer 950 korona, a nagybányaiban : 274 ezer 400 korona, a fehérgyarmatiban: 300 ezer, anagy- sornkutiban : 560 ezer, az erdődiben: 609 ezer 700 kor., a szatmáriban: 460 ezer, a szinér- váraljaban : 71 ezer 250, Nagykároly városban 2 millió 173 ezer 350 korona, Nagybányán: 446 ezer 600 korona, Felsőbányán : 134 ezer 300 kor. Összesen a vármegye területén 8 millió 295 ezer 150 korona jegyeztetett, több mint az első két hadikölcsön összesen. Szat- már-Nérneti városban külön 5 millió 981 ezer 800 koronát jegyeztek, tehát összesen: 14,281.800 Légnyomást) mosógép. Egy igen érdekes és nagyhasznosságu légnyomásu mosógép lesz bemutatva ma csütörtökön és holnap pénteken délután pont 4 órakor Nagykárolyban a Magyar- Király-szálló éttermében. Ezen gép, mely csak 14 koronába kerül, kepes 45 perc alatt minden megerőltetés nélkül annyi ruhát kimosni, mint 1 mosónő egy egész nap alatt. Nincs dörgöles! Nincs kefélés! Kíméli a ruhákat és kezeket, mert légnyomással sajtolja ki a szennyet a ru­hából s csak feleannyi szappan keli hozzá mint eddig. A piszkos ruha a közönség előtt lesz 8 perc alatt hófehérre mosva, mely próba­mosás bemutatása díjtalan, tehát senki ne mu­lassza el annak megtekintését. Az egyedárusi- tási jog Nagykároly és vidékére még átvehető. A „SZAMOS“ nov. 26-án megjelenő számában a gépről a következőket Írja: „Légnyomásu mosógép közszükségleti cikk bemutatásáról Ír­hatunk. Tegnap lett bemutatva a Pannónia­NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE T 3 szálló éttermében a közönség nagy érdeklő­dése mellett egy berlini mérnök találmánya, az „Aspirator“ légnyomásu mosógép, mely ké­szülékkel minden dörgölés nélkül 1 óra alatt annyi ruhát lehet mosni, mint ezelőtt egy mosónő egy teljes nap alatt. A piszkos ruha a közönség előtt 8 perc alatt hóferré mosva, mivel a légnyomás sajtolja ki a szennyet a ru­hából s igy b ruhát a rongálástól is meg­kíméli. Hagy mily nagy inegtakeritást jelent ez a háziassonyoknak, tekintve, hogy az egész gép csak 14 koronába kerül, azt itt teljesen felesleges megírnunk. Vilmos császár munkája. Egyik szi­léziai lapban azt olvassuk, hogy Vilmos német császár augusztus havában, egy árvíztől fenye­getett töltés megerősítésénél nem maradt tét­len, fejszével hegyezte a karókat, melyeket a töltésnél használt a hadsereg. Kis vártatva több tábornok és törzstiszt érkezett a helyszí­nére, nekik is dolgozniok kellett, amikor meg­látták, hogy az uralkodó maga cipeli a nehéz karókat, deszkákat. A magasrangu tisztek és a ciászár inguijban dolgoztak, alaposan ki is melegedtek. Gyönyörű kép volt és örökké em­lékezetes; ezen a napon esett el Varsó. Gondos anyák a hieeg időszak be­álltával megfogadják az orvosi tanácsot s gyermekeiknek Csukamájolajat adnak. E célra legajánlhatőcb a ZOLTÁN-féle, mert kellemes izü, szagtalan s ezért gyermek, felnőtt szívesen veszi. Egy üveg ára K 2‘80 a gyógyszertárakban. Rövid hírek. A belügyminiszter kimuta­tása szerint ez év julius 1-ig 13 ezer 394 volt a hadiárvák száma. Azóta bizonnyá! még több. A budapesti tudományegyetem gróf Tisza István miniszterelnököt diszdoklorsággal tün­tette ki. Cseh Ervin, az alsóbaranya-bácsszlavóniai egyházmegye tb. gondnoka, a szegénysorsu özvegy lelkésznek és tanítónők, továbbá az árvák segélyezésére már régebben 10000 ko­ronás alapítványt tett. Most ezt az alapítványt 50000 koronává! növelte. A protestáns Árvaházba a minap vették fel az ezredik árvát. Az árvaházban ezidősze- rint 183 árva van, akik közül 11 hadiárva. Német tisztek, a világ legműveltebb ka­tonái ajkán közmondássá lett ez a fohász: „Az Isten büntesse meg Angliát, javítsa meg Ausztriát és áldja meg Magyarországot.“ ílómában egy lelkészt bebörtönöztek a minap, mert azt prédikálta a templomban, hogy ellenségeinket is szeretni kell. A vallás- es közoktatásügyi miniszter 24511—1912. sz. rendelete szerint azon szü­lők, kik gyermekeiket a törvényes rendelkezés­nek megfelelő vallásoktatás kiegészítő részét képező, templombajárástól elvonják, az 1868. 38. í.-c. 4. §-ába ütköző cselekményt követnek el. (Tehát még pénzbüntetéssel is sujthatók.) Ellenséges államok alattvalói Ma­gyarországon. Hivatalos összeállitás szerint Magyarországon 16380 ellenséges állambeli alattvaló tartózkodott. Ezek között 7015 szerb, 5306 olasz, 631 angol, 567 francia, 291 mon­tenegrói, 88 belga és 6 japán. A belügyminisz­térium eddig 2208 íegyverképes koron túllévő­nek engedte meg a hazájába való visszatérést, úgy hogy jelenleg 14352 a száma az ellensé­ges állampolgároknak. Ezek között az internál­tak száma mindössze 5486, mig a többi csak rsndőri felügyelet alatt áll, de egyébként sza­badon járhat-kelhet és folytathatja foglalkozását. Orosz vélemény. Egy vidéki földbirto­kos meglátogatta az orosz foglyokat. Egy ter­metes orosz vetődött elébe, akit megszólított — Na földi, meg van elégedve ? — Meg vagyok elégedve, felelte az orosz. A koszt ellen nincs kifogás. A birtokos tréfásan tovább fűzte a be­szédet : — Látja barátom, kár volt megtámadni minket. Hiszen mi nem voltunk senkinek az ártalmára. A magyar jó és a legvendégszere­tőbb nép az egész világon. Az orosz erre megvakarta a tejét, aztán savanyu mosollyal igy szólt: — Arról a hires magyar vendégszeretet­ről ne beszéljünk. Tapasztaltam a Kárpátokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom