Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-20 / 42. szám
/ 11 u XXXI. évfolyam. Nagykároly. 1915. október 20. 42. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik mindéi szerdán. Előfizetési árak: Egész évrn..............................8’— kor. Fél évre . .'..........................4-— „ Negyedévre..........................2* — „ Egyes szám .........................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6’— „ Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Nemzeti hadikülcsönt jegyezni, mindenkinek hazafias =- ----= szent kötelessége! ^ A harmadik Több mint tizenhárom hónapja áll Magyarország egy olyan ellenséges világgal szemben, mely számban sokszorosan meghaladja, de minden gyilkoló, romboló eszközét furfangosan felhasználva sem tudja felülmúlni erejét. A letelt idő fényes bizonysága annak, hogy milyen nagy előrelátással alapozta meg, készült elő az ország az elkerülhetetlen háborúra, amit ránk erőszakoltak és aknamunkával készítettek elő ellenségeink. Hadseregünk kitartó ereje, szívóssága és minden egyes embernek külön- külön és az összesnek együttes áldozathozása tette azt, hogy idáig diadalmasan győztük és győzzük, úgy testi, mint lelkierővel, a nagy Molochchal felvett küzdelmet. Ahogy ma állunk, a legvérmesebb reményeinket is túlhaladja. De még sok nehézséggel kell szembe néznünk. Testvéreink, fiaink őráról-órára, napról-napra kint a csatamez ön vérüket ontják a hazáért, az itthonmaradottaknak ismét össze kell gyűjteni minden fontolgatás nélkül, nemcsak a fölösleget amit már kétizben odaadtak, de mind azt, amit nélkülözhetlek, hogy hadseregünk odakint az élethez és küzdelmekhez^zükségesek- kel továbbra is el legyen látva. Erkölcsi kötelessége ma mindenkinek hazáját szolgálni, a dicsőséghez segíteni a szebb és jobb jövő reményében. Aki filléreit adja, éppen annyit ad, mint a vagyonosabb koronáival, százezreivel. Akinek lelkében visszhangra talál a segítségért könyörgő embermilliók haza és ujéletre vágyó sóhajtása: az nem áldozatot hoz, de önmagával tesz jót, ha a harmadik hadikölcsönre jegyez. Ez a harmadik hadikölcsön összegyűjtése, uj dicsőség lesz a történelem lapjain az itthonmaradottak részéi öl, akik ezáltal hadseregünkkel egyenlő arányban vivják meg küzdelmes, de dicső harcaikat. Dagykároly város 1914. évi zárszámadása. Végre kezünkben van a város 1914. évi gazdálkodásáról a számadás. Látjuk ebből a hűséges sáfár munkáját s megállapíthatjuk a háború közgazdasági hatását. Ez a hatás pedig — sajnos! — éppen a jövedelmek csökkenésében, valamint a kiadások emelkedésében, avagy pénzhiány miatt egyes előirányzott munkálatok beszüntetésében vagy elriasztásában észlelhető. így a közjövedelmekből befolyt ősz- szeg 46.107 K 91 fillérrel kevesebb az előirányzott összegnél, mely hiány az adó bevételek csökkenése folytán állott elő. És pedig: ingatlan lörg. városi illetékből 6484 94 K ebadóból ........................... 1138’—K tűzoltó adóból......................2104’87 K községi adóból .... 32484 83 K bor- és husfogyasztási adóból 4356 36 K Bolgár-ország. TARCZA Felváltás. ' Irta: Annus Antal 4. gy.-ebeli honvéd. Olaszharctér, 1915. szeptember 16. Lement a nap, nem nézhette már A rósz világ irtó haragját; Itt-ott egy-egy csomó sötét felhő Lomhán ballag hegyen-völgyön át. Esti szellő megtörött ágyában Mint a fáradt vándor andalog, Rózsa-vörös tépett fátyolában Mint a kaszás halál mosolyog. Nem is tudom, talán ébren vagyok, Nem is tudom, talán álmodom, Igen, látom, vérmezőkön járok, Itt is domborul egy sirhalom. Rideg sziklák lakatlan tanyája, Vadon erdők, hegyek és völgyek; Sebes folyó zuhogó habokkal Oldalain rejtett lakhelyek . . . Mélyen alszik immár a természet, Nyugvóra tért a harci zaj, Vegyünk lakást a vészek honában Bajtársaim s az a „rajvonal.“ Erdős kertek, sziklazátonyok közt Fut rohanva kék vizű folyó, Túl a vizen a hitszegő fészke, Ott hemzseg rajt’ a ravasz kigyó. Erős várunk: „Kőzátorok hona, Szabadság, jog és honszerelem !* „Haszánk szent földjére te hitszegő Nem jössz tovább egy tapodtattsem !“ A világháború rettenetes szinjátékába ismét egy uj szereplő jelentkezett és oh cso- dák-csodája, az uj szereplő a mi segítségünkre jön: Bolgárország. ^Uj szövetségesünket nemcsak a térképről, hanem még inkább az utolsó balkán háború borzalmas eseményeiből ismerjük. Magunk előtt látjuk jóravaló, vitéz népét, amint hősi küzdelemmel harcol a törökök ellen s nagyrészt ö vívja ki a győzelem jutalmát. Mikor azután a rettenetes harcokban kimerült, akkor ellenségé lett az addigi szövetséges s kicsavarta kezéből a pálmát. Mindannyian emlékezhelünk erre a történelmi alakulásra. Bizonyára mindannyian rokonérzó- sünkkel és részvétünkkel gyászoltunk annak idején a vitéz bolgár nemzettel. Történelműje. A bolgárok különben is sok küzdelmeken mentek keresztül. Régen az avarok uralma alatt álltak. Boris khán alatt 864-ben elfogadták Jegyezzünk nemzeti. hadikölcsönt!
