Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-15 / 37. szám

NAGYKÁROLY ES VIDE K E • • Isielatheiyez Van szerencsém a n. é. közönség szives „ " ; ^ _ 1, -.4-^. a Wéber Tibor ur há­tudomására hozni, hogy 26 év óta fennáló FICI , iGPll" GS QyGriTlGK CipOÜZlGlGITlGt zából a Dák térre, a Hadnagy Ignác ur házába, Rubletzky Kálmán ur szomszédságába helyeztem át. — Dús raktáron tartok legjobb minőségű saját készitményü cipőket, amelyeket jutányos áron bocsájtom tisztelt megrendelőim rendelkezésére. — Vidéki megren­delésre különös gondot forditok. — Fötörekvésem mint eddig, úgy ezután is az leend, hogy t. vevőimnek alapos es jó munkám által szives bizalmát megnyerjem. — A n. é. közönség b. pártfogását kirve, vagyok tisztelettel Mérték utáni megrendelések pontosan elkészíttetnek. Ha.xs.sz -fcr'á.l, cipész dolgozni. Gondoljuk meg, hogy azok részére termeljük a kenyeret, akik ér­tünk véreznek és nélkülöznek a lövész­árkokban. Megfeszített erővel dolgozik az állat is! A hova négy ló kellett, azt most kettő is kell, hogy elvégezze. Akinek nincs már lova, az fogja be a tehenet. Akinek az sincs, kopogtasson a szom­szédban, ahol a saját munkájokat már elvégezték. Az ilyen gazda pedig tartsa kötelességének segíteni az olyanon, ahol nincs igavonó jószág. Ismerve a környék népének a szor­galmát, életrevalóságát és józan gondol­kodását, azt, hogy itt — úgy mint a múlt évben — most sem marad parla­gon heverő föld. Nemzeti, katonai és önmagunk egyéni érdeke, hogy ez igy legyen. Ezért félre kell tenni minden ki­csinyeskedést, haragot, irigykedést és itthon is meg kell honosítani azt a testvéri szeretetet, ami a lövészárokban uralkodik. Az önzést félre kell tennünk és tényleg meg kell valósítani azt az eszmét, hogy „mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért.“ Ezek lennének azon legfőbb köte­lességeink, amelyek az ifthonmaradottakra hárulnak, addig, inig a háború tart. De mi lesz a háború után? Erre már most kell gondolni, ezzel a kérdéssel már most kell foglalkozni. Nem szabad magunkat azzal altatnunk, hogy a háború után minden visszaesik a régi kerékvágásba. Sokan fognak kö­zülünk hiányozni. Hátha még a háború hosszú ideig tart! ? Azok közül is, akik visszatérnek, sokan lesznek olyanok, akik nemcsak- hogy nem lesznek munkaképesek, hanem ami istápoiásunkra is szorulnak. A mezőgazdaságnak ezzel a bajjal számolni kell. Ezt a hajt, ezt a munka­erőhiányt, állandónak kell tekintenünk és ezt nem lehet úgy megoldani, ahogy azt most csináljuk. Mert ez az asszony-, gyermekmunka — nem teljes munka. Egy­más jóakaratu támogatására sem számít­hatunk állandóan Megfeszített munkával az állat sem bírja hosszú ideig. Itt más, alapos megoldást kell keresni. Sok uj dologgal kell megbarátkoz­nunk, amire eddig nem volt feltétlen szükség. (Folyt, köv.) Magyar fiuk, ha majd kimentek Es látjátok, mily uj az élet, A legnagyobbak közt csodálva Ott látjátok a magyar népet. Mert kellett már e szörnyű próba, Avult volt sok, s hazug az érték. E véres megpróbáltatásban A népeket mind sorra mérték. Es rólunk igy szól az iiélet: Erősek voltunk tűzben, vérben, Hívek a trónhoz és hazához. A lelkünk vitt rá és nem érdem. Akik most iskolába jönnek, Ilyen magyar hazába lépnek. Érettünk hullott oldoztatja Szülői könnynek, ifjú vérnek. Erősek nemzetévé lettünk. Völgyből jutottunk hegytetőre. Uj nemzedéknek szent örökség E büszke jelszavunk : Előre ! Havas József. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás halála. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás f. hó 3-án délután egy órakor jobblétre szende- rült. Hazáiknak huszonegy even at első lö- papja, érsek-hercegprimása volt. Papi pályáján a krisztusi igazságoknak hordozója és hirdetője, s egyúttal a nemzeti ! eszmék lángoló lelkű apostola volt. Főpásztori trónján ugyan ezen igazságoknak és esz me k- I nek szinte jelképévé lett. Az evangéliumi, a tu- I domány és hazaszeretet szövétnekét lobogtatva, j világossága volt a magyar katholikus egyház­nak és az egész nemzetnek, megnem a fá­radhatatlan lelek folytonos tevékenysége tneg- ! törte a test erejét, s kénytelen volt nyugalomra I térni balatonfüredi villájába, honnan magához vette az Ur. Fájdalmas részvéttel áll meg a nagy egyháztő koporsójánál az egész katholikus ! Magyarország. A megboldogult bíboros érsek- i hercegprímás a hajdudorogi magyar egyház­megye megalapítása érdekében is rendkívül sokat fáradt. A temetés napján f. hó 8-án reggel, délben és este egynegyed óráig húzták a harangokat az ő emlékére. Az egyházi épületeken gyászzászlók hir­detik a magyar katholikus világ nagy veszte­ségét. Pénteken f. hó 10-én reggel 7 órakor a helybeli görög katholikus magyar templomban Szócska János esperes magyar nyelvű gyász­istentiszteletet tartott, gyászímák és énekek beillesztése mellett. Tündököljön előttünk nemes élete, mely mindig csak a békét, a szeretetet, a megértést áhítozta. Mikcsa János. HÍREK. Csaba István kitüntetése. Őfelsége a király Csaba Istvánnak, a 14. honvédhuszár- i ezred önkéntesének, az ellenség előtt tanusi- } tott vitéz magatartásáért az ezüst vitézségi I érmet adományozta. Az ifjú hős, aki Csaba j Adorján főispán fia, az északi' harctéren küzd ! és pár napi betegség után, mely alatt a kolo- j meat katonai kórházban feküdt, a napokban tért vissza a harctérre. Bírói kinevezések. Őfelsége Orosz Mi­hály marosvásárhelyi Ítélőtábla elnöki titkárt, városunk kiváló szülöttét, a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblához bíróvá nevezte ki; Sörössi Gyula dr., a nagykárolyi kir. járásbíróság volt betétszerkesztö bíróját a VII. fiz. osztályba léptette elő; Bródy Tibor dr., budapesti kir. törvényszéki albirót, néh. Bródy Lajos helybeli jónevü ügyvéd fiát, budapesti kir. törvényszéki bíróvá nevezte ki. Bimbóhullás. Súlyos csapás érte Tirka- nits József állami tanítót. Kis leánya Olga rö­vid szenvedés után élete második évében f. hó 10-én reggel elhunyt. Temetése 11-én d. u. 5 órakor volt, a Petöfi-utcai gyászházbol. Kinevezés. Károlyi Tóth Lajost, váro­sunk kiváló fiát lapunk kedves munkatársát, törvényszéki biróv.i nevezték ki Komáromban. Kórházi látogatás. Lovag Kissling Oltó vezérőrnagy dr. Ács József katona orvos es dr. Grichalszky Arthur ügyv> d, önkéntes tizedes társaságában meglátogatta városunk sebesült- kórházait. E ső látogatását a Hajduvuros-utcai Vöröskereszt kórházban tette, hol dr. Sternberg Géza főorvos, Péclty István Vöröskereszt-Egy­leti elnök és dr. Velzák Ede alelnök fogadták. A vizit megejtése után sorra vették a kastély­ban,. a közkórházban, Matolcsy-fóle házban es a kaszárnyában elhelyezett kórházakat. A bi- [ zottság egyenkint megvizsgált minden katonát és a vizsgálat eredménye szerint osztályozva őket kit a káderhez, kit a lábadozó osztaghoz utasították, vagy további ápolásra itt hagytak. A vezérőrnagy gondosan megvizsgálta a fel­szereléseket, az ellátást, az ápolást és a látot­tak felett nagy megelégedését fejezte ki. Igere­tet tett, hogy gondoskodni fog, miszerint váro­sunk jól szervezett, megbízható kórházaiba mindenkor a kellő számú sebesült állomány kiutaltassák. Katonai előléptetés. Dezső Lajos bon- védszázadost őrnaggyá léptették elő. A vármegyei őszi rendes közgyű­lés szeptember 30-án tarlatik meg. Előtte az állandó választmány ülésezik. Előléptetés. Dr. Popovits Kornél hely­beli orvost főorvossá léptették elő. A Rokkantügyi Hivatal vezetőségébe dr. Fejér László min. tanácsos városunk, ki­tűnő fia is kineveztetelt. Előléptetés. Kozma Kornél zászlós, ki huzamosabb ideig kórházunkban tartózkodott, hadnaggyá léptették elő. Vitézségi éremátadás fog lefolyni vá­rosunkban, ünnepélyes keretek között, melyre előre is felhívjuk a közönség figyelmét. Péter Schlachtécz szakaszvezető és Láng György ; tanár, tizedes kapják a kis ezüst vitézségi érmet. Zsidók újéve. Csütörtökön ünnepelték 1 zsidópolgártársaink az 5676-ik évfordulót. A helybeli statusquo templomban Schönfeld Lá­zár főrabbi tartott gyönyörű beszédet. A hadiadót kivető-bizottság f. hó 127-én kezdi meg működését' A bizottság tár­gyalásait a vármegyei székház kistermében d. e. 9 órakor fogja megkezdeni. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Szent- J pétery Sándor gyulai pénzügyi számvizsgálót saját kérelmére a nagykárolyi pénzügyigazgató­ság mellé rendelt számvevőséghez áthelyezte. Gyászeset. A helybeli Kaufmann csa­ládot ismét gyász érte. Ugyanis ifj. Kaufmann Adolf, ki két évvel ezelőtt városunkból Buda­pestre költözött, hosszabb szenvedés után szombat este 47 éves korában városunkban elhunyt. Hazakivánkozott, itt akart meghalni e városban, ahol üzletet és ahol életének legna­gyobb részét eltöltötte. A temetés hétfőn d. u. nagy részvét mellett folyt le. Schönfeld Lázár főrabbi megható gyászbeszédben búcsúztatta el az elhunytat. Halálát neje szül. Rosenfeld Róza, gyermekei Dr. Hegedűs Istvánná és Ka­ufmann József, veje Dr. Hegedűs István és testvérei: Kaufmann Jenő, Pollák Mórné, Schvarch Zsigmondné, Weinberger Ferencné, Kaufmann Alfréd, Kaufmann Gyula, Kaufmann Dezső, Hirsch Ödönné és Unger Májerné. Újabb levél a harctérről. Lapunk kedves munkatársától felelős szerkesztőnk a következő kedves és szellemes sorokat kapta:

Next

/
Oldalképek
Tartalom