Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-11 / 32. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly. 1915. augusztus Át 32. szám. NAGYKAROUT és VIDÉKE TÁRS AD ALMI_H ETIL A P. agykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .................................8-— kor, Fél évre ...................................4*— „ Ne gyedévre..........................2- — „ Egyes szám.........................—-20 , Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő : Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykarolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza, Talán lehetne máskép is... A háborús események következőié- i nyei közé tartozik az élelmiszerek árainak rendkívüli emelkedése, de az is bizonyos, j hogy az élelmiszerek módfeletti és gyors1 megdrágulásáról nem lehet mindig azt mondani, hogy a háború kikerülhetlen következménye, igy pl. Németországban a spekuláció nem jutott abba a helyzetbe, hogy az élelmicikkek árait annyira felhajtsa, mint nálunk, s ez annak köszönhető, hogy hűséges német szövetsé-j gesünk a maximális árakat akkor állapította meg, midőn azok még türhetőek voltak. A háború folyamán főleg a tömeg- élilmicikkek árai emelkedtek, s ha kutatjuk ennek okait, úgy hamar reá jövünk, hogy miért is kellett a többi közt a liszt árának oly szédületesen emelkedni. Gabonahiányról nálunk egy percig sem lehetett beszélni, s ha ennek dacára időnként liszthiány állott be, ez annak tudható be, hogy a háború első fázisában a liszt felhalmozása rendszeresen divott, s a lisztügynökök, s egyéb spekulánsok mesterkedései következtében a lisztárak egyre emelkedtek, úgy, hogy a gabona- termelő és minden izében agiár Magyar- ország területén a városi ember alig birl 1 kilogramm liszthez jutni, noha ezen városi elem igényeit lényegesen leszállította: lemondott a megszokott falat kenyérről és beérte azzal a kétes mixtum compositumból készült gyanús valamivel, melyet presszió alatt elnevezték „hadi kenyérnek“, s mely kétes összetételű lisztből kotyvasztott kenyér, aggoknál és gyenge szervezetű egyéneknél sok esetben komoly betegségek csirájává vált. De ha már a gabonanemüeknél állott be az a hallatlan áremelkedés, miért kellett egyben a főzelékek és tojás árát annyira emelni, s miért szökött fel a rizs ára már oly időben, midőn hitvány gaz „szövetségesünk“, az olasz, a „barátságot“ monarchiánknak még fel nem mondta? A tojás árának rendellenes emelkedését megtudjuk rhagyarázni: egyes cégek egész tojáskészleteinket exportálják, aminek káros következményeit érezzük a jelenben, de fokozott mértékben fogjuk a télen érezni, midőn előreláthatólag egy tojás ára 50 fillérre fog emelkedni. És miért emelkedik a cukor ára, midőn a cukorkészletek lelkiismeretes összeírása megmutatná, hogy ebből az élvezeti cikkből elég készleteink vannak, s igy a cukor árának emelkedése semmivel megokolva nincsen. E szerint a cukorkartell cirkulusait bolygatni közérdek lenne. A húsárakról legjobban szeretnék hallgatni, ezek egyenesen felbőszítik az embereket, mert amit a közvetítők és ki tudja milyen más névre hallgató tényezők a hússal eddig megengedtek maguknak, azt leírni nem lehet, annyit azonban mondhatok, hogy a szarvasmarha, a sertésállomány összeírása (ahogy Németországban történt), annak rekvirálása, bizonyára segített volna a husmizérián. Egy erélyesen keresztül vitt összeírás mellett, kényszeríteni lehetett volna a termelőket, hogy a spekuláció céljaiból visszatartott készleteiket piacra vigyék, s ez esetben a horribilis húsárak eltűntek volna. Közbeszövöm, hogy midőn nálunk a húsárak elviselhetetlenekké váltak, felmerült az a kérdés, nem kellene-e a hus- bojkottot kimondani; ez nézetem szerint elhibázott dolog lett volna. Ezzel a fegyverrel csupán ott lehet élni, ahol az egyéb élelmicikkek árai türhetőek, hisz valamivel csak kell táplálkozni, s amely városban például hónapokon át a liszt összetételénél fogva undort gerjesztő volt, s a liter tejnek ára 38 fillérre emelkedett, ahol a vaj, túró, tejfel, főzelék és zöldség annyira megdrágult, ott a fogyasztónak nem marad egyéb hátra, mint rezignáltan belenyugodni a helyzetbe, s nélkülözni, sőt éhezni mindaddig, mig egy energikus kéz — vagy talán a véletlen — elviselhető állapotot teremt. Most pedig reátérek azokra az áldozatokra, akiket az egyre emelkedő drágaság már teljesen kimerített, s ezek: a fixumra utaltak osztálya, akik a drágaság terheit nem tudják áthárítani más osztályokra, mert mint tudjuk, a földbirtokos és őstermelő, az iparos, kereskedő megtalálja a maga számítását, változtatván termékeinek, áruinak vagy munkájának árát, de a tisztviselői osztály, főleg a lakbérpótlék nélküli nyugdíjas egyén, ezekben a súlyos időkben teljesen elvérzik. Szinte haragszom a turult a, amithikus madárra, amely Etelköz népét, a magyart, a Donnon, sós pusztákon át vezetve, ezen Ígéret földjére hozta, melyről az az ősz hegedős reszkető hangon énekli „hogy nincs jobb folyó a Duna, Tiszánál, nincs szebb föld a világon, a tejjel- mézzel folyó Kánaánnál, hol édes a folyók vize, táplálóbb a mezők füve, izle- tesebb az erdők vada, vizek hala, Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 1 mint a Haditermény Részvénytársaság- főmegbizottja kicsiben és nagyban vesz búzát, rozsot, árpát, zab: t, hüvelyeseket stb. A legmagasabb előlegeket nyújtja méltányos, olcsó kamattétel mellett. • ◄'3íkaír«aft<»'3e^csíf<a5<^'3íi<aíK3rS v *
