Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-16 / 24. szám

2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE Mindennemű ruhánemüek, csipkék, feilöltök, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! I mt&jrvwMW&m Haúffe! Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegyitisztitó Nagykárolyban Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfl-utca 59’ ármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek hatványozott módon íokozta, úgy, hogy bármennyi legyen ellenségeink száma, annál törhetetlenebb, annál rajongóbb szeretettel és hitsséggel ragaszkodunk a magas trónhoz és szeretett hazánk­hoz. [Éljenzés,] Midőn a haza veszedelemben for­gott királyaink véres kardot horüattak körül az országban. Nagy királynőnk, Mária Terézia gyermekével karján je­lent meg a pozsonyi országgyűlésen a nemzet képviselői előtt; most fe'séges agg uralkodónk ifjúságára visszaemlé­kezve és a Mindenható királyi szózatot, melyre mi a rajongásig meghatva, egy szivvel, egy lélekkel kiált; „Vitám et sangyinern.“ „Életünket és vérünket.“ (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Mi is a Mindenható Isten vetjük erős bizodalmunkat, hogy a sötét ko­mor felhők és a nehéz megpróbáltatás napjai után üde, megtisztult, szebb jövő hajnala fog felvijradni hazánkra midőn mindnyájan, minden külömb- ség nélkül békében is megértjük egy­mást és a szeretet és egyetértés fog köztük uralkodni, hogy Így hazánkat közös erővel nagygyá és dicsővé te­gyük, melyért nem szűnünk meg az Egek Urához fohászkodni. Adjon a jóságos Isten fegyvereink­nek győzelmet, hogy hazánk dicsősé­gesen, területi épségben és sértetlenül kerültön ki e világháborúból (éljenzés) óvja és tartsa meg szeretett apostoli királyunkat, népeink atyját (éljenzés) és vitéz szövetségeseink fenkölt ural­kodóját! (Éljenzés.) Ezek után kérjük Méltóságos Fő­ispán Urat, kegyeskedjék a szatmár- vármegyei románság tántoríthatatlan királyhüsége és törhetetlen hazaszere­tete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen kifelyezését fogadni és azt ő Felsége a Király legkegyelmesebb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni. Éljen a király! Éljen a haza! Hosszantartó, lelkes éljenzés kisérte a föesperes beszédét, amelyre Csaba Adorján főispán a következő szavakban válaszolt: Mélyen Tisztelt Uraim! Mélységesen meghatva és szivbeli örrömmel veszem az Uraknak itteni megjelenését. Amiben nem kételkedtem sohasem, ebben a percben kitörülhet- tetlen meggyőződéssé lett lett lelkem­ben, hogy a románok ennek a hazá- mindig hűséges polgárai, a királynak hűséges alattvalói voltak. A román nemzetiség, vitéz fiainak vérével pecsetelte meg a haza és király iránti hűségét Az Önök megjelenése itten egy záloga a hazaszeretetnek, amelyet én örök emlékül teszek el magamnak, em­lékeztetőül, hogy mig egyrészről e ha­zának egyenjogú polgárai vagyunk, viszont másoknál több jog d nem kö­vetelhetünk. Eléggé ismeretas Önök elölt az én közéleti szereplésein és azt hiszem, megvannak győződve arról, hogy nem frázisokat mondok, amikor kijelentem, hogy életemnek egyik legszentebb fel­adata volt, hogy a nemzetiségek és vallások közti differenciák, ahol esik megteremnek, eliininállassak. Hogy si­került-e ezen törekvésem és meny­nyiben sikerült, azt nem kívánom albirálni, azt azonban tudhatják, hogy nekem a románokkal vagy a külön­böző felekezetekkel sohasem voltak differenciáim. Olyan eljárást részemről senki sem tapasztalhatott, hogy én az egyik vagy a másik fület előnyben ré­szesítem. ígérem, hogy a jövőben is ez lesz a hitvallásom. (Éljenzés.) Minket a múltban elválaszthattak egyes elvi kérdések, s vallás, a nem­zetiség külömbsége. De meg vagyok győződve, hogy egy kérdésben: a ha­zaszeretet és a király iránti hűségben, mindig együtt éreztünk. Ez a közös és legöszintébb érzelem kell, hogy a jövőben is összetartson bennünket. Ez a közös érzelem lehet csak alapja annak, hogy a jövőben fennállásunkat biztosíthassuk és imá­dott hazánkat felvirágoztathassuk Arra kérem tehát Önöket, hogy amit mi megteszünk annak az érdeké­ben, hogy egyek lehessünk, Önök is kövessenek el mindent az összetartás­ért és együttműködésért. (Éljenzés). Igaz szivemből köszönöm, hogy engem kerestek fel hűségnyilatkozatuk tolmácsolásával és legyenek meggyő­ződve, hogy hűségük nyilvánítását olyan érzelmekkel fogom tolmácsolni illetékes helyen, amilyen igaz érzel­mekkel Önök ma itt előttem megjelen­tek. (Éljenzés). A főispán ezután kezet fogott és el­beszélgetett a küldöttség tagjaival. Pusztában Magyaroszág egyes városaiban — s ezek közé tartozik természetesen Nagy­károly városa is — a drágaság oly ará­nyokat öltött, hogy a lakosság túlnyomó részének rendes megélhetése tökéletesen ki van zárva. Hogy mért van ez igy, erre a választ oly időben fogjuk megkapni, midőn a szabad véleménynyilvánítás elé senki akadályokat nem gördíthet; most sajnos azt mondják nekünk panaszko- dóknak az arcunkba, sérelmeket eltűrni hazafias cselekedet, s igy némaságra utalt fogyaztóink, ha egyúttal nem terme­lők, közvetítő kereskedők vagy élelmi­szerekkel üzérkedők, az élelmiszer-hiénái nah teljesen ki vannak szolgáltatva. Pedig én ugv tudom, hogy a háború­kat nemcsak a hős katonák vívják akik fegyverrel a kezükben, véröket ontva ezer veszély és szenvedés közt védik az ország határait, de vivják azok is aki­ket, koruk foglalkozásuk vagy nemük arra utal, hogy itthon maradjanak. Az utóbbiakról szeretnék megemlé­kezni, mert ezek azok, akik a külellen- ségnél is veszélyesebb féllel állanak szem­ben amely, ellen nem védekezhetnek. Ez az ádáz ellenség nem más mint azok, ' akik a legszükségesebb élelmi cikkebet a fogyasztók clöl elrejtik vagg azokat a nagyközönség orra elöl üzérkedés céljából összevásároljáli, hogy háromszoros áron túladjanak rajtuk. A drágaság már rég elviselhetetlen s igy a megélhetés a kötött fizetésből elökre lehetetlenné vált. A közélelmezés kérdé­se odáig jutott, hogy az önfenntartási ösztön ébredezik a tömegekben. Unosuntig haljuk ’azt. hogy minden bábom kisérő jelensége a drágaság. Helyes? Azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy hűséges szövetségesünk, a német nemzet is talán csak vérzik valahol a csatatereken de azért Németországban ép azok az élelmicsikkek, melyekben so­ha sam bővelkedett s amely czikkek te­kintetében importra van utalva, sokkal jutányosabb áron szerezhetők be mint nálunk a par excellence mezőgazdasági államban, azt a kérdést kell felvetnünk, vájjon a németországi közvetítő; keres­kedő élelmiszeráms, talán haszon nélkül ád túl portékáján? Berlinben és más németországi vá­rosban, többi közt a hús és lisztnemüek 30—40 százalékkal olcsóbbak, mint ha­zánk több nagyobb városában. Egyáltaléban Németországban e tikintet- ben is más állapotok vannak. A napok­ban például következő hivatalos német kommünikéjelent meg: „Mintéogy gabonában és lisztben a legutolsó megállapítás szerint elegendő készlet van, a maximális árakat lisztre és kenyérre e hónap 5-ikén kezdődő ér­vénnyel leszállították. Tiszta búzalisztből is nagyobb mennyi­séget szabad ezentúl sütni éppen úgy péksüteményre nézve is az egész ország ban leszállítják az árakat.“ Ez persze egyedül ott lehetséges ahol a gabona- és lisztnemüek rekvirálását, a készletek összeírását szigorúan hajtot­ták végre. S mig ilyen és hasonló intézkedések­kel igyekszenek Németországban a hábo­rú folytán amúgy is megkínzott lakossá­gon segiteni, Budapesten vásárcsarnokok­ban az élelmicikekkel szabadon uzsorás- kodó némberek, a főzelékfélék magas árát kitogosoló urinőknek büntetlenül kiáltják oda:

Next

/
Oldalképek
Tartalom