Nagykároly és Vidéke, 1915 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-06 / 1. szám

XXXI. évfolyam Nagykároly. 1915. januar 6. I. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE k­TA R S A D A L M I_H E T í L A P. Nagykároly varos hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. V Előfizetési árak: Egész évre ............................8-— Fé l évre............................ . 4-— Ne gyedévre........................2- — Eg yes szám........................—-20 Ta nitéknak egész évre . . 6-— Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos est kiadó: a „Nagykarolyi Petöfi-nyomria Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza­Városunk nagyasszonyának fel­hívása a magyar társadalomhoz. A reánk, monarchiánkra és hü né­met szövetségesünkre erőszakolt titáni harcban eddigelé csupán egy nemzet sietett igaz ügyünk támogatására, egyedül a török császárság volt az, mely híven évtizedes kipróbált barát­ságához, részt kért magának a küzde­lemből s fegyvert fogott oldalunkon a közös ellenség ellen. A török nép igy megosztja velünk Európa nyugalmáért és szabadságáért vivott tusánk veszé­lyeit és fáradalmait, Törökország baj- társunk, s mi véle egyek, testvérek vagyunk a nagy háború minden dicső­séges erőfeszítésében. Hisz egy célért és egy ellenség ellen harcolunk egy lé­lekkel: ami győzelmünk az ő győzel­mük, az ő dicsőségük és szenvedésük a mienk » kiontott vérük is testvérien a mienkkel egyesül a nagy küzdelem e hősi napjaiban Becsület, tisztelet és szeretet az igaz ügyért helytálló vitéz török nemzetnek ! Ám e rokonszenv és bajtársi együttér­zés részünkről ne csak szavakban nyilvánuljon, a velük való egység tet­tekkel domborodjék ki a háború min­den vonatkozásaiban. A sebesült török bajtársaink gon­dozására alakult Vörös-Félhold-Egye- sület testvéri szózattal fordult hozzánk, magyarokhoz. Nemes munkájában, me­lyet a Vörös-kereszt mintájára folytat, ami segítségünket is kéri. E felhívás meleg érzést, testvéri készséget kell, hogy ébresszen a magyar társadalom­ban. Gondoljunk az ügyünkért, érettünk harcoló és sebesülő távoli török bajtár­sakra s az irgalom jelképe, a Kereszt nevében adakozzunk a Félhold irgal­mas céljaira. A rokonérzés hálás, szép bizonyítéka lesz ez a magyar társada­lom részéről. Adakozzunk! A gyűjtött adományokat mi rendeltetési helyükre, a Vörös-Félholdhoz juttatjuk. Budapest, 1914. Szilveszter napján. A \,Vörös-Félhold“ támogatására alakult Országos Bizottság. Khu«n-Héderváry Károly gróf, elnök. ozv. Károlyi Istvánná grófné, elnöknő és a nagy bizottság. Azujévkezdetén. A boldog újév kívánásának talán so­hasem volt olyan igazi jogosultsága, mint az idén. Minél több boldogságot kívántunk egymásnak, talán a jókívánságok töme­géből megmarad, megragad valami egyi- künkön-másikunkon is. Az újév jókívánságai eddig üres szó­lamok, íormaságok voltak, amelyekbe burkolták az emberek a hideg barátságot, az egyszerű üzleti érdek«.két és összeköt­tetéseket és amellyel formát adtak minden hivatalos és formaságok1' d telt érintke­zésnek. A B. u. é. k. jótékony fátyol volt eddig, amellyel az emberek a köteles ud­variasságot takarták le, hogy egész éven át tovább ne legyenek kötelezve sem­mire. Ez az üres szóllásforma az idén tar­talmat kapott. Mint annyi minden régen üres jelszó, forma, mondás, ez is megerősödött, meg­izmosodott, élő kívánsággá lett. Ma, mintha kissé megtisztult volna az emberiség a mindennapos hazugságok­tól, mintha több őszinteség költözött volna az emberek leikébe és mintha a sok kiömlő vér és a földet elárasztó fáj­dalom-tenger eggyéolvasztotta volna az emberi sziveket. Az idei B. u. é. k. sokkal őszintébben, becsületesebben hangzottak és ez nem is lehet máskép. Annyira együtt érez ma mindenki, annyira részes ma mindenki a fájdalmakban és szomorúságokban, hogy szinte el se tudjuk képzelni, hogy valaki hamisan, álszenteskedőn és hátsó gon­dolatokkal fűszerezve osszon szét újévi jókívánságokat. — Aki ma Bué-vet kíván, tényleg boldognak akarja látni az ujesz- tendőben azt, akit jókívánságaival meg­örvendeztet. Ez az őszinteség szinte láthatólag terjed el az egész közéletben a napiélet minden terrénumán. A nagy háborúnak, a világokat felfor­gató kataklizmának egyik legelső nagy és szép eredménye ez. Az emberek a nagy fájdalomban ösz- szeforrottak, őszintébbek, igazabbak lettek és ennek az őszinteségnek és igazságér­zésnek főleg a háború után lesz meg a kedvező jó eredménye. Remélnünk kell, hogy az uj esztendő valóban boldogabb lesz, mint az elmúlt év volt, amikor szorongó félelemmel néz­tünk a jövő elébe. Az uj esztendőben — reméljük — már a győzelem nyugalmával fogjuk az elmúlt eseményeket nézni és akkor fog­juk élvezni az igazi boldog ujesztendőt. Előfizetési felhívás. A „Nagykároly és Vidéke“ je­len számával pályafutásának harminc­egyedik évfolyamába lép. Ez a tekintélyes szám — szabadjon jóleső tudattal hinnünk — teljesen feles­legessé teszi ama ténynek hangoztatását, hogy lapunk a közönség megelégedésére tölti be azt a költ, amelyben egy vidéki újság működése mozoghat. Nagyhangú jelszavakkal sohasem dol­goztunk, mert a zajtalan munkának va­gyunk hive, s ép azért megelégszünk azzal ha becsületes munkásságunkkal —• a tehetségünkhöz mért erővel — szol­gálhatjuk híven szeretett kedves városunk és vármegyénk, s igy közvetve édes ma­gyar hazánk javát és érdekét. Programmunk ezentúl is a régi marad, s csak annyiban történhet változás, hogy az imént jelzett célt e vérzivataros, ne­héz, nagy időkben még fokozottabb buz- gósággal és szentebb lelkesedéssel óhajt­juk hiven szolgálni. Önérdek és személyes gyülölség miként eddig, úgy ezentúl is teljesen távol fog maradni lapunktól, továbbra is minden­koron a tárgyilagos igazságnak leszünk szókimondó szolgái. Eddig hiven követett elveink arra a biztató reményre jogosítanak, hogy ol­vasó közönségünk ezután is hiven támo­gatja nemes törekvésünket, s ebben a re­ményben bizalommal tekintünk az ujesz- tendő elé, mely hogy szerencsés, áldott örömteljes év legyen, szívből kívánjuk kedves olvasóinknak. Lapunk előfizetési dija ezután is: Egész évre ... 8 korona Félévre , ... á „ Negyedévre ... 2 „ Az előfizetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük és bizalommal várjuk. Tisztelettel: a „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztős^?? és kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom