Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-11 / 6. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKE S* Lithiumban legdu* sabb ásványvíz a S /latvini„Anna“gyógyforrás, t * ----------------- hi A legkellemesebb üditő, legjobb hugyhajtó és hugysavoldó gyógyvíz!: Nyákhártya megbetegedéseknél, hólyag, veselob és tüdöhurutnál, valamint köszvénynél kiváltképen hasznos. — Kutkezelőség \ SZEPESOLASZI. Forrástulajdonosok: MÁJUNKÉ GÉZA UTÓDAI. Központi iroda: RÓZSAHEGY. Kapható minden jobb füszerkere'Kedésben. Nagykárolyi főraktár KMf- Ifj. MATOLCSI SÁNDORNÁL. —Nagykárolyi főraktár 14.5 millió korona terheli. A 40 millióból körülbelül 20 millió kellett a tengerészeti szertár és a felszerelt hajók üzemköltségére, körülbelül 10 millió korona zsold és tengeri szolgálati illetékekre, mig a többi 10 millió korona különböző felszerelések beszerzésere forditta főtt. A pólai erőditesi körzetben a balkáni veszély növekedése cimén is felhasznállak közel 2 millió koronái, amit az összes kiadások között talán a legkevésbé lehet a balkáni válsággal reális összefüggésbe hozni. Az ilyen alkalmakat azonban a hadvezolőségek mindig fel szokták használni olyan kiadósokra, amelyekhez nyugodt időkben aligha kapnának törvényhozási felhatalmazást. Azonnalra kiadó két szobás meluri l.u^ előszoba, konyha, spájz es IdKao lékheiyiségek. 1914. május 1-re kiadó 4 szobás nri 1-5Lói utcai: előszoba, konyha, spájz UN és mellékhelyiségekkel. (Villanyvilágítás). Tompa-u. 10. sz. (Nagyhajduváros és Tompa-u. sarok.) Nagykárolyban. Bővebb felvilágosítással a tulajdonos szolgái) Sztojkovits Miklós Zombor. (Bácsmegye: Rákóczi-ut 27. sz. Egy nagykárolyi iparos végleges rehabilitálása. — Saját ludósitónktól. — Egy hova-tova öt esztendős titokzatos ügyről hullott le a lepel és áll az igazság a maga tiszta valóságában. Öt esztendeig hordott egy tisztességes nagykárolyi iparos lelkében egy belétörött tövist, melynek fullasztó kínja szinte megtörték lelki világát. És most, hirtelen, váratlan világosság gyűlt és egy becsületes ember véglegesen felszabadult egy folyton-folyton kisertö, suttogó rém hatása alól. Az eset a következő: Hebe József nagykárolyi bádogos mesternél volt, mint tanuló, alkalmazásban 1909. évben a két szaniszlói Brien fiú: Alajos cs István. A mondott év tavaszán a két fiú : eltűnt Hebe József házától. A bádogos-mester megtette az intézkedéseket két megszökött inasának a visz- sza vezettetése iránt, de az minden eredmény nélkül maradt. Eddig még nem volna olyan nagyon különös a dolog, de azzá vált akkor, miden egyszer csak az a hir kelt szárnyra — ki tudná az ilyen híreknek eredetét, — hogy a két Brein fiút maga a gazda: Hebe József tette el láb alól. Elképzelhető egy becsületben felnőtt iparos lelkivilágát, midőn ily orv gyanúsításokkal találta magát szembe. A közhangulat any- nyira kiélesedett e hiedelem mellett, hogy ennek hatása alatt a rendőrség is beleavatkozott és Hebe Józsefnél házkutatást tartott, többek j között az udvaron levő trágya-dombot is széjjelhányták, felásták, mert — állítólag — ott lettek volna az eltűnt, illetőleg eltüntetett fiuk' elásva. A nyomozás, kutatás semmi eredményre nem vezetett. Hiába kutatta maga Hebe József, hiába köröztette n rendőrség az elveszett fiukat, azoknak nyomára nem lehetett akadni. Mintha a föld nyelte volna őket el. Képzelhető a meg- burco t iparos-mester kedelyállapotat, ki semmi pozitív adatott nem tudott a szemébe vágni az álarcos rágalomnak. És most, öt év után, végre megfejtve a rejtély. A rendőrségnek, magánértesülés alapján, tudomására jutott, hogy az elveszett fiuk élnék és szolgálatban vannak. Rögtön megtette az intézkedéseket a személyazonosság megállapitása iránt. Hétfőn érkezett a szabolcsinegyei ibrányi csendörőrs jelentése a nagykárolyi rendőrkapitány! hivatalhoz, mely szerint Brein Alajos, ki szaniszló születésű, jelenleg húsz éves az ibrányi „Bodzás-tanyán“ és Brein István, ki szaniszlói születésű, jelenleg 18 éves a pazsonyi Weisz-tanyán szolgál, mint gulyás. Munkás könyvet csak az 1912-ik évben váltottak llrá- nyon. A csendőrségi jelentés kétséget kizárólag megállapítja, hogy ezek az eltűnt és keresett inasok, csupán még a körülmények, melyek őket az eltűnésre késztették, nincsenek tisztázva. Örömmel adjuk a hirt közre, mellyel egy gonosz hirt fojtottunk meg örökre és úgy véljük, egy meghurcolt polgártársunk felzaklatott lelkületűt nyugtattuk meg végkópen. Színészet. Megjegyzések a színházi hétről. —- A színházi szezon vége. — A zilahi „Szilágyság“ egy igen jól értesült újság. Legutóbbi számában pl. ezt a kis hirt olvastuk : Színészeink. Neményi Lipót kitünően szervezett társulata — mint értesülünk — március 15-ike helyett már március 10-én megkezdi előadásait Zilahon. Eddig a hir. Érdeklődtünk, hogy a szinügyi j bizottságnak tudomására hozta-e már az i igazgató e szándékát. Azt a választ kaptuk,j hogy ilyen bejelentést az igazgató nein tett. í Neki különben igaza van. Ö és a bizottság j különben is olyan viszonyban vannak egymás- j sal, mint a modern házastársak: nem törődnek egymással. E rovatban olykor-olykor egy-egy eszmét vetettünk fel, melyet a szinügyi bizottság szervezete alapján, tárgyalhatott volna. Na de hát az emberek kényelmesek: nem szeretnek u. n. eszmékkel bibelődni. Az olyan felvetett eszmék rendesen kényelmetlen természetűek, nem jó azokat bolygatni. Kitűnne végezetül, hogy még az ülésekre is el kell menni. Már pedig mindent, csak : ülésre nem eljárni. A színházi szezon alatt ugyanis minden hét péntek délutánján 4 órakor szinügyi bizottsági ülés van. Erre az ülésre tartozik az igazgató a következő heti színházi műsort be- I mutatni. Ezt tudomásul veszik. Ebben azután kimerül a bizottság tevékenysége. Lehet azonban az is, hogy a bemutatott szinházi műsor j mindig olyan kitűnő, hogy nincs azon soha módosítani való. A szinügyi bizottság tagjainak í nagy része különben olyan, hogy iszo- | . nyodik a színháztól. Szóval nem jár soha a szmházha. Nem állítjuk, de a körülmény látszólag mintha azt mutatná, hogy ezeknek a bizottsági uraknak a tüntető távolmaradása: a kritika jellegével bir. Nem tartják érdemesnek színházba járni. De ha ez igy van, miért nem fejezik ki ezt a véleményükét az illetékes helyen: a bizottsági ülésen. De talán ez túlságos belemélyed >se is volna a dolognak ? Az előadások nívójának ellenőrzése egyik lényeges feladatát képezi a bizottságnak. De itt előáll azután az a furcsaság, hogy a bizottsági tag uraknak e joguk gyakorlásara nem áll egy-egy páholy a rendelkezésére, amely pedig minden város színházánál természetszerűleg meg van. Sőt másutt a bizottság a kebeléből soros ellenőröket jelöl ki hetenkint, kik tartoznak is az előadáson jelen lenni. így azután nem fordulna elő olyan gyakran az a temperamentumos rendezés, miket Marossy Géza enged meg magának, hogy úgy viselkedik az előadás keretében, mintha főpróbán volna, s azokból a félórás szünetekből is lehetne valamit lealkudni. De hát, úgy véljük, a mi Írásunk hasonlatos ahhoz a bizonyos borsóhoz, melyet a falra hánynak. Nem fojthatunk el itt még egy megjegyzést a-- n. é. közönségről sem. A hangos beszéd, tüntető novetgeles szinte napirenden van, s igen gyakran éppen ez által a leghatásosabb jelenések tökéletesen elvesznek. Most legutóbb pedig, vasárnap délután, a Cigányprimás előadását be sem tudták fejezni a színpadon, | mert a közönség egyszerűen felállott és elment. így a rendező — bár magunk részéről ezt nem Írjuk alá — a függönyt lebo- csátotta. Az előadásokról referádánk itt következik. Halló. Szombaton, február 7-én a Magyar színház hatásos és mulatságos vigjáléka, a „Halló“ került bemutatóra, mely a múlt év októberében történt megjelenését követő 3 hónap alatt Hamburgon és Berlinen át már megkezdette európai körútját. Szerzője, Földes Imre, darabjaiban e város közönsége is már többször gyönyörködött. Bizonyára sokan eml keznek még a Császár katonái, A hivatalnok urak, Nincs tovább, nálunk is fényes sikert aratott színmüvekre. Mig a most említett darabok könnyet csaltak a nézők szemébe és mély hatást gyakoroltak mindenkire, a Halló, mely bohózat felé hajló vígjáték, vidám figuráival pompásan megnevettette a közönséget. A cselekvény felépítése kissé mesterkélt, de ügyes és kitűnő technikával vezetett és szép békésen kifejlődik. A darabban egy férjes, de egyébként erényes nő, telefon beszélgetéseivel, — melyet ismeretlenül folytat — különösen behizelgő hangjával és csengő nevetésével rabjává teszi Szelistyei főhadnagyot, ki a hang és kacagás után rajzol magának egy szőkehaju, kékszemü,' fehér arcú ideált és ilyent imád, mert ilyennek gondolja telefonáló pártnerét. De mikor ez sok-sok rimánkodás után a találkára kitűzött időnél csak azért, hogy a főhadnagy igaz szerelméről meggyőződhessék, 25 perccel előbb jelenik meg a főhadnagy lakásán, Szelistyei nem ismeri meg. Ezért 2 felvonáson keresztül bűnhődik. Közbe ideális szerelme minden túlzásával egy tréfából lakására küldött éjjeli táncosnőt halmoz el, mert ez az ő önrajzolta bálványához Kisded Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról.
