Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-14 / 2. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 14. 2. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ..................................8-— kor. Fél évre.......................................4-— „ Ne gyedévre.........................2- — „ Egy es szám............................—'20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3.' — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérroentetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 59 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Kenyér nélkül. A múlt tavaszon a hideg, a fagy, a nyáron az árviz retienetesen pusztított ebben az országban. Elvette a nép munkájának bérét s elsodorta az eddig megtakarítóit vagyonkáját. Minden, minden elveszett és nincsen már semmi, amihez nyomorában s más szükségében még folyamodni, vagy nyúlni tudna. Az egyik járás szolgabirája azt kéri a kormánytól, hogy függesszék fel az Amerikába való kivándorlás tilalmát, hadd vándoroljon ki a nép, mert itthon úgy is ében kell vesznie. Egy másik járás szolgabirája meg egyenesen felhívja a kormányt, hogy ezt a tilalmat necsak hogy felfüggesszék, hanem egyenesen gondoskodjék a kormány arról, hogy az a tize/er ember, mely járásában már is az éhhalál előtt áll, mihamarább eljusson — Amerikába, hogy ott kenyeret találjon. így áll az ország nép.1. Panaszkodik, sir, jajgat keserves sorsa, nyomorult nincsetlensége miatt. Itlhon még sincsen senki, aki segítene a szükölködőkön, alnincsetleneken, az éhező és nyomorgó népen. A nép pénzét, vérét, ami csak van, elszedik s elviszik, de ;t mikor a nép szorul meg s szüksége volna,. segélykiáltásaira s jajgató fájdalmára senki se hallgat. A kormánynak volna kötelessége, hogy e bajokon segítsen. .Hogy a munkanélkülieknek műnkéit s az éhezőknek kenyerek adjon. A Tisza-kormány azonban a maga legszemélyesebb üzleteivel s őt vakon követő embereinek provízió- és sápszerzéseivel van elfoglalva. Ami üzletet a kormány és pártja csinál, az mind a nemzet, a nép bőrére megy. A néptőt szedik, veszik el a milliókat, hogy saját önző céljaikra használják fel azokat. A nép hadd éhezzen, hadd pusztuljon, ha ezrek, J tízezrek vagy százezrek is. A várpalotai vásárra milliókat dobott oda a Lukács-kormány a — a nemzet kasszájából. A magyar banktól milliókat vett be a kormány — pártja kasszájéiba annak árában, hogy ez a bank a sóárusitást elkapta az államtól. A nemzet kasszájából vonták el ezt is Lukácsék, mert nyilvánvaló, bogy ez a pénz is a nemzetet illette volna. A margitszigeti játékbarlangot is két millióval fosztotta ki a kormány jó előre, hogy azzal is pártja kasszáját szaporítsa. A nemzet hatalma nevében követte el a kormány ezt a tettét is, mégis ezt a két milliót is nem a nemzet javára, hanem éppen a nemzet ellen használja fel a kormány. Mit soroljuk még tovább az iszonyú | bünlistát, melynek minden betűje azt ! kiáltja, hogy — semmit a népért s RUBLETZKY KALMAN uoi- és ■■■idivat-artliás.a NAGYKÁROLY, l»cák-tér IS. jpgr*Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és jeliér damast asztalteritékekben. TÁRCZA.-emmeVERSEK. Irta . FEHÉR ÁKOS. I. Hangulat. Valalci sir .. . Sir halkan, zokogón, csendesen, Két sötét mély üregből folynak a könnyek, Két kopár, hervadtas arcon peregnek végig, S a mély barázdák között egy hömpölygő ár lesz. Valaki nevet, nevet szilaj jó kedvében, Hogy a szive majd megszakad bele, Két rózsás arcán örömmámor pírja, S a szive, a lelke dallal van tele. Valaki szépen sorban elsírja minden könnyét, I S hervadtas arcáról csak felszárad a könny — A szivkatlanban majd ellobog a láng És dúsgazdagon megy tovább, — ha a vég jön. j Valaki addig, csak örömkönnyet hullat Es nem tudja meg soha: mi a fájdalom, S bár mosolyogva szalad a boldogság felé: A szive, a lelke üres lesz, szegény lesz nagyon. II. Levél. Tenéked irom ezt a levelet, Belesirom az egész lelkemet. Nem bírom már tovább titkolni Ó, de jó volna már meghalni . . . Elvinni mindent-, bánatot, gondot, Sok bohó, tarka, színes álmot Feledni örökre, temetni örökre. Tenéked irom ezt a levelet Mondjon el mindent, mindent Tenéked;' Mondja el, milyen gyászos a sorsom, Hogy á sok terhet már nem bírom . . . Úgy szerelném, ha tudnék pihenni, Ha eltudnálak örökre feledni: Egyetlen, igaz, szép szerelmesem. Tenéked irom ezt a levelet, Köszönöm neked e drága könnyeket. Nem tudtam soha örülni, sírni; Forró, sejtelmes csodákra várni, Csak amióta megismertelek, Csak amióta telkemből szeretlek Hallgatag, csalfa szép szerelmesem. Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ! ! Minta után való festés I I Haúffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59. Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvró. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek i
