Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-18 / 7. szám

XXXI. év-folyam. Nagykároly, 1914. február 18. 7. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a^atykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. V* Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fé l évre..................................4-— „■ Ne gyedévre.........................2* — „ Egyes s zám . . . . . . . —'20 „ Tanítóknak egész évre . . 6-— ,, Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárcyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérroentellen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 5) öli. Kéziratok nem adatnak vissza Megterhelik az unokákat is. Irta. Búza Barna. A magyar kormány úgy tesz most, mint az a kereskedő, aki meg akar bukni, s még a bukása előtt mohón vesz fel kölcsönöket, s vásárol hitelbe portékát, amennyit csak tud. Az adósságokat majd fizes.-e a nagy harang, meg a tö­meg gon dm k. A hideg fut végig az ember testén, mikor olvassa, hogy négy esztendő alatt ezerötszázmillió korona uj kölcsönt vett fel a munkapárti kormány. 1867. óla csinált összes államadósá- gunk a munkapárt kormányrajutása ide­jén valamivel több volt ötezermillió ko­ronánál, de hatezermilliót már nem tett ki. Negyvenöt év alatt hatezermiliiő adósságot csináltak a magyar kormányok, Tiszáék pedig négy év alalt ntásfélezer- milliót. Ez a roppant nagy adósság, ez az irtózatos uj teher mind a magyar nem­zet vagyonára nehezedik. Mind a magyar föld, a magyar gazdasági élet lesz majd kénytelen ezt a rengeteg pénzt kiizadni. Ennyivel kevesebbet ér most a vagyo­nunk, mint amennyit ezelőtt ért. Nem csak az államvagyon, — minden egyes embernek a vagyona is. Mert az egyes emberek vagyonának a jövedelméből kell majd azt a kölcsönt visszafizetni. A magyar állam eddigi kölcsönei leg­nagyobb részben rendes beruházási köl­csönök voltak. Önmagát fizeti tulajdon­képpen a kölcsönökből szerzett közva­gyon. Ez az alapelve s jogos indoka min­den helyes és reális államkölcsönnek. Tiszáék másfélmilliárdos uj kölcsöné­ből csak elenyésző csekély rész ment befektetésekre. Legnagyobb részét a fegy­verkezésnek, a háborús állapotok roppant költségeire furditotlák. Tisza nem szerzett a kölcsönökből uj vagyont az utódok számára, hogy aztán igy joga lehessen a kölcsönök törleszté­sét is .íz utódokra hárítani. Ö egysze­rűen elköltötte már most előre az utó­dok jövedelmét is. Amit majd tiz, busz, harminc esztendő múlva fog teremni a magyar föld, ö már azt is elhasználta. Lekölötte a magyar föld jövedelmet, hogy évlizedek múlva is azt fizessék be­lőle, amit ő most elpocsékolt. Hogy halhatatlan lesz a magyar tör­ténelemben Tisza István, azt, öt magát kivéve, senki se hiszi. ; De azt már biztosif .itta, hogy sokáig, évtizedekig fogják a vét emlegetni. Felvett most 500 millió uzsoraKot- csönt, és kötelezte magát (dehogy magát! Ö magát sohase kötelezi semmire. Az ő adósságait mindig mások fizetik ki), kö­telezte a magyar államot, hogy 1919-től kezdve 60 éven át fizesse vissza részle­tekben ezt az adósságot. Rásózza ezt az adósságot az unokákra, mint ahogy 1905-ben is a párt adósságát rá-ózta Kristőffyra. Ennek az 500 milliónak legnagyobb rész i a tavalyi háborús készülődésekre ment el. Tehát, amit a múlt évben el­költötték fegyverkezésre, azt 1919-töl kezdve 60 éven át fogják fizetni keser­vesen a magyarság jövő nemzedékei Van-e tékozlás, van-e merénylet a jövő nemzedékek ellen, ha még ez sem az ? S ilyen tékozlása mellett a kormány­nak, a magyar gazdaság, a magyar kul­túra elhagyottan, vérszegényen nyomorog. Az nem kap a nagy kölcsönből .semmit. De mikor Bécs kíván valamit, arra Tisza István ázt feleli, amit Calonne felelt a tékozló életmódjára pénzt kérő Mária An- toinettenek: — Ha nehéz, amit felséged kivan, akkor már megvan, ha lehetetlen, akkor meglesz. S a pénz az udvari kedvtelésekre mindig megvolt, inig Calonne kezelte az állampénztárt. De meg is lett aztán az államcsőd is, a nép szörnyű Ínsége is, ős ezekből a nagy forradalom is. Hát a magyar Calonne vájjon hová fogj i még sodorni őrületes tékozlásaival ezt a szerencsétlen országot? Szénamázsát állítson fel a város. Minden nagyközség és város, amely szeren­csés földrajzi fekvésénél fogva nagy vidék vá­sári központját képezi, arra lörekszik, hogy megfelelő s kellően felszerelt vásártere legyen. Az utóbbi kellék azért is fontos, mert a gyors adás-vevést felette megkönnyíti. Ezt a célt szolgálják a többek közt a hivatalos városi mázsák Isi A mi városunk is szerencsés fekvésénél fogva nagy vidéknek, a körülöttünk levő sok kisebb-nagyobb községnek vásári köz­pontja. — Ami a mi vásártérünk nagy­ságát illeti, az kifogás alá pem eshet. A vásár­terek oly nagyok, hogy panaszról szó nem lé­ét. Hogy azután milyenek e terek, kellően gondozottak, kellően szabályozottak é, hogy pl. esős időben a viz gyors lefolyása a megfelelő szabályozás által biztosítva van-e, nehogy viz- és sártenger nehezítse meg a közlekedést s a vásári kereskedelmet — ez a kérdés méltán vita tárgyát képezheti s bizonyára fontos fel­adatát képezhetné a városi mérnöki hivatalnak is. De erről, legalább most, nem óhajtunk szólani, hanem igenis a kellő felszerelésről. Ezek közé tartoznak" a városi hivatalos már zsák is. A mi városunk vásárának egy tekintélyes részét a szénavásár képezi. Ha egy-egy piaci napon végigtekintünk a nagypiactér keleti ré- | szén, a szénával rakott kocsiknak egész nagy táborát látjuk. Itt azonban — az adás-vevést te­kintve — a legnagyobb fejetlenség s a legna­gyobb lelkiismeretlenség uralkodik — a mázsa I hiánya miatt. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a szénát — miután mázsa nincs — kocsiszámra, csak ugv l szemmérték után árulják és veszik. Az ügyes gazda már most a lehető legnagyobb ügyes­séggel úgy rakja a szénát kocsijára, hogy szé- ! nája soknak, nagyon soknak lássék, dacára annak, hogy ő —■ s ebben leledzik a lelkiis­meretlenség — csak nagyon,de nagyon keveset ! óhajt s tényleg rak is szekerére. A kocsi raká­RUBLEJZKY KALMAN női- és i/©i* MS* Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom