Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-09 / 49. szám
2 A folyó ovi költségvetés egyes tételeinél lulkiadás, egyes- tetelein pedig megtakarítás mutatkozván, a költségvetés keretén belül a hitelátruházást engedélyezte. Tudomásul vette a képviselőtestület azt a jelentést, hogy az adók kellő mértékben való be nem fizetésű folytán a már előzőleg adott engedély alapján a város törzsvagyonát képező alapokból 30000 korona kölcsönvétetett a f. kiadások fedezésére és elrendelte, hogy a háborús állapot megszűnte és normális viszonyok helyreállta után ezen összeg 5"/u-os kamatával együtt az alapnak visszafizettessék. Jóváhagyólag tudomásul vette polgármester abbeli jelentését, hogy a villamosúm felügyelő- bizottsága javaslatához köpést a villanyvilágítást korlátozta, hogy áram csak délutáni 4 órától esteli 11 óráig bocsáttatik a közönség rendelkezésére. A további teendők tekintetében pedig Recsei Ede és Fézer János felszólalása és polgármester felvilágosítása után névszerinti szavazással 38 .szavazattal, s ellen tehát 37 szótöbbséggel felhatalmazza a városi tanácsot, hogy a villamos világítás további korlátozása és a feltételek ideje a villanyáram ára, ennek felemelése, kedvezmények mérséklése vagy megszüntetése tekintetében intézkedjék és határozatait azonnal hajtsa végre és ezek megtörténtet a képviselőtestületnek utólagosan jelentse be. A villamosam felügyelő-bizottsága javaslata alapján polgármesternek 500, főjegyző, főszámvevő és főmérnöknek 400—400, pénztárnok és ellenőrnek 300—300 kilovalt áram ingyenes fogyasztását engedélyezte kimondva azt, hogy az ezen felüli, valamint a nem világilás céljaira fogyasztott áram és az árammérő dijat megfizetni lesznek kötelesek. A városi hatóság kezelése alatt álló és a gyámpéuztári pénzek pénzintézeti elhelyezésére vonatkozólag a feltételeket megállapította és elhatározta, hogy ezen pénzek a helybeli pénzintézeteknél ezek alap- és tartaléktőkéje arányában helyeztesáék el. A városi ingatlan forgalmi pótilletékről alkotott és a városi villamosmüre vonatkozó módosított szabályrendelet törvényhatóságilag jóváhagyatván, ez tudomásul vétetett és a szabályrendelet kihirdettetett. ßemutattatott a í. évi november hó 27-én tartott pénztárvizsgálat eredményéről szóló jelentés, s minthogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forgott, a jegyzőkönyvét irattárba helyezni határoztatott. A hadi szolgáltatásért járó térítést megállapító bizottságba a tanács tagjait és Lucz György gazdasági tanácsost kijelölte és Aíba- nézi Mihályt, Borostyán Istvánt, Fézer Jánost, Komódy Lajost, Luczay Jánost, SchiffDeck Károlyt, Schuszterits Ferencet és Strohmayer Ferencet megválasztotta azzal, hogy a szükséges számú tagokat polgármester hívja meg. Nyusztay Lajos városi Írnokot saját kérelmére évi 1080 K nyugdíjjal és 280 K lakbér illetménnyel, Grandi Ede városi Írnokot polgármester előterjesztésére évi 1224 K nyugdíjjal és 320 K lakbér illetménnyel a képviselő- testület nyugdíjazta. A hivatásos tűzoltók, hajdúk, kézbesítők és közegészségügyi szolga fizetés javítási kérelmét a képviselőtestület úgy intézte el, hogy elhatározta, miszerint azok kiknek dotációja az évi 700 koronát felül n#m haladja, ha egynél több 14 éven aluli gyereke van minden egyes felüli gyerek után fejenként és havonként 3—3 korona rendkívüli segélyben részesitendők. Riskó György és társainak a városi nyug- dijszabályrendelet módosítására vonatkozó indítványára azon határozat hozatott, hogy amennyiben ezen kérdés országos rendezése van tervbe véve, ép úgy mint Demidor Ignátz rendőrkapitány idevonatkozó indítványa érdemleges tárgyalása 1915. évi szeptember hó 1-ig halasztassék el, s azon ideig a szükséges adatok befognak szereztetni. A közgyűlést 24 órával megelőzőleg indítvány be nem adatván, polgármester a közgyűlést befejezettnek nyilvánította, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kun István, Papp István, Sándor György, Albanézi Mihály és Janitzky György képviselőtestületi tagokat felkérvén a közgyűlést berekesztette. Ne vegyünk többé angol szövetet! Színház. Még csak a kezdet kezdetén állunk. Csak i egy hete, hogy megnyíltak színházunk kapu1 s az elmúlt hót alatt csak három-négy előadást I volt módunkban végig nizni. i Ezek a darabok azonban részint technikai í okokból, ruszint pedig a személyzet kevés volta miatt, nem lehettek olyan jók, olyan gördü- j lékenyek, mint ahogyan azt, illetve azokat Neményi Lipót színtársulatától megszoktuk. | Azonban megvagyunk győződve, hogy ez csak az első pár napon lesz igy, miután azóta már díszleteinek legnagyobb része megérkezett, azonkívül pár nap alatt két-harom értékes taggal fog szaporodni a mostani színi gárda s igy bizton hisszük, hogy a legkényesebb izlé~ siiek szórakozása is ki lesz elegilve s csak a szinpártoló közönségen fog állni, hogy ezt az áldozatkészséget a mai korszakalkotó korban méltányolja is. Sokan vitatkoztak már a fölött, hogy egyáltalán helyes-e most színházba vagy hangversenyekre járni? Szerintünk — ha a művészet szempontjából latolgatjuk a kérdést, — csak „igen“-nel felelhetünk, mert a művészét ápolása, minden időkben kötelességünk, ha számot tarlunk arra, hogy bennünket, mint kulturországot, kulturállaanot ismer-I jenek. A művészet abszolút fogalom, amelyet még a háború borzalmainak sem szabad kiöini a telkekből, a szivekből. S hogy a kultur ember lelkűből még a háború borzalmai sem képesek kiölni a művészet rajongás isteni szikráját, fényes adattal igazolta a közelmúlt. A hadverö német katonák messze hazájuktól, jól bent Frankhonban, a lövész-árok nyújtotta kényelemben, még a pihenésre szánt időt is a művészetnek szentelik. Ugyanis egy művész katona, akinek már Párisban is sok fényes és meleg estéi voltak csellója húrjain, üres idejében visszasírta azt a ragyogó lénypompát és tapsot, amelyből még 6—8 hónappal előbb bőven volt része a revans eszméktől megittasult Párisban. A csellónak szomorú hangjai eljutottak az alig pár száz lépésre lévő francia lövész árkokig is. És aini ezután történi, felségesen szép volt. Először úgy hangzott az éjji csendben és sötétben, mintha millió kartács, vagy gépfegyver kattogása lenne a felelet a szép meiiódiákra, de gyorsan tisztázva lett a helyzet: odaát, alig pár száz lépésre, ezer kérges tenyér verődött össze a sötét lövészárkokban, s ezer francia katona tapsolt a j német művésznek; annak a német művésznek, aki diadal szárnyán magával vitte isteni tehetségét, ihletet még a lövészárkokba is. És ez az : a művészetnek mindenkor lehet tapsolni, amig az művészet marad, még az ellenségünknek is addig, mig a Hazáról nincsen szó; de amikor ennek léte, vagy nem léte forog kockán, akkor még ez sem képezhet válaszfalat, vagy akadályt, mert azok a fegyverforgatástól durvára tört kezek is csak az abszolút művészetnek tapsoltak a löveszárkok- ban s éppen olyan könyörtelenül némitották el, — ha utjukba került — hideg lándzsájukkal azt a művészi szivet, mint amilyen igazán tapsoltak percekkel előbb művészetének. Ezzel az epizóddal pedig csak azt akartam illusztrálni, hogy igenis, mennyire szüksége van kultur-embernek a művészetre és hogy mennyire kötelességünk ma is a művészet is- tápolása, most, amikor érzelmi motívumok a mozgató rugói mindennek, ami részt kér magának ebből a gigászi korból: különös figye- j lemmel tartozunk lenni mindnyájan erre a korra és ha nem is iparkodunk az idegen művészi termékek után kapkodni, de mindenesetre tartsuk kötelességünknek kultiválni azt, ami nemzeti, amiből olyan sok van parlagon, elfeledve, eltemetve. Kerüljenek elő sirjukből a már rég feledett magyar irodalmi termékek, amelyeket nagyobb részt a gombamódra elszaporodott francia trágárságok szorítottak ki a magyar színpadokról. Van ezekből bőven. S most különösen, amikor a direktor olyan szép és dicséretes dolgot valósított meg, hogy estenként 25—30, városunkban ápolás alatt lévő sebesült katona részére utal ki ingyenjegyeket, — fontos dolognak tartjuk a nemzeti vonatkozású daraboknak színre hozatalát. Mert csakis igy válik a szerencsés ötlet olyan gyönyörű ténnyé, amely NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ kulturmisszól van hivatva teljesíteni, s csakis az ilyen darabok tudnak szerencsésen elhelyezkedni ebben a fenségesen szép és nagy históriai miliőben es csakis ezekkel lehel szép kui- turmissziót teljesíteni. Dicsérjük a szép eszmét és kérjük Neményi igazgatói, hogy a megválasztandó, s előadásra szánt daraboknál is ilyen körültekintéssel járjon el, mert akkor neki sem lesz panaszra oka, Nagykároly varos áldozatkész és hazafias közönsége akkor, méltányolni fogja a nemes törekvést, különösen akkor, amikor tudja, hogy egyes előadások alkalmával befolyt bevétel 10 százalékát a helybeli Vörös kereszt céljaira átengedni. Mint tudjuk, a színi direktor e hét folyamán egy rövid lejáratú b'rietet nyit meg, amelyre felhívjuk ezúton is lapunk olvasóinak figyelmét. Akinek a bérlet vásárlás módjában áll, nyugodt leikismerottel válthatja meg, mert ezzel kettős celt szogál: egyrészt elősegíti a kulturmisszió ápolását, másrészt pedig gyarapítja a helybeli Vörös kereszt kórház jőve-, dehnet. Az elmúlt színházi hétről röviden itt számolunk be : Szerdán Kis király ment. Pénteken Ferenc/. József azt üzente. Szombaton Kabaré, teljesen uj kifogástalan műsorral. A sikerült számoknak a kis számú közönség lelkesen tapsolt. Vasárnap este Czigánypriinás, teljesen üres ház előtt. Jó alakítást mutatott be a címszerepben Virág, Sebestyén Irma pedig méltó kis leánya volt az öreg Rácznak. Kedden H. Keroul és Á. Daré énekes bohózata a „Leni néni“ hozott egy kis élénkséget, egy csomó temperamentumot a heti lagymatag esték után. Az egész-darab üreg semmiség ugyan ; egy csomó hatásra Íródott, de a szereplők minden egyes tagja lelkesen játszott és sikerült is állandó derültségben tartaniok a botrányosan kevés számú közönséget. Különösen jók voltak : H. Szeléoyi Ilonka a szim-sznő. Szendrö a szülész, Sebestyén Irma Gilberte szerepében, mig Virág, a hülye Dutiileul szerepűben igazán elsőrangút produlált. F. Á. HÍREK. Advent. Csodás advent, Krisztus varasának áldott ideje, csakhogy megérkeztél ! . . . Vártunk, mint anya harcba szállt fiát, s szivünk kitárva sietünk eléd . . . Vagy te jössz hozzánk tisztán, hófehéren ? Hirét hozva világgyözelemnek ? ... Te, te jössz hozzánk s mi veled megyünk . . . Bűn táborának háborút üzenni, csaták viharát veled küzdeni, pokol kapuján diadahnat venni! ... Te, te jössz hozzánk s mi veled megyünk. Karácsony éji csillagot nézni, angyali éneket hallgatni, béke királyának tiszteletet tenni, ha sírva, ha zokogva is, ha a gyász ruhájába öltözve is, de veled megyünk ! Adventi üzenet! Zengő szózatodba bömbölő ágyuk torka sir . . . Adventi üzenet! hófehér zászlód vérrel itatott!... Adventi üzenet! megcsendül-e vért szomjazó barázdák durva, kemény rögén ? . . Igen, igen ! . . . Zengő szózatod visszhangozza hegyek hófödte orma, sárguló erdők avarja, temetők bus csendje, templomok harangja ! Zengő szózatod égi szent jele az a mosolygó fényű csillag is, mely ott ragyog kis Betlehemnek boldog éjjelében!.. Akiért fénylik, jön szegényesen, jászol bölcsőjében születni meg. Szenvedni a hideg világ bűnét. Keresztet hordozgatni gyönge vállán . . . Jön a szivében megújító ragyogással. Jön a szemében köny- nyek záporával. Jön a bünbocsánat égi zálogával! . . . Jön könnyet sírni velünk. Jön gyászt hordozni velünk. Jön a
