Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-11 / 45. szám
I S NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE lesz befizete.idő olyképpen, hogy 40 százaléka az aláirási felhívás közzétételétől számított egy hónapon belül. Az ez aláíró, aki az általa jelzett kötvényeket zárolja s »zárolási öt éven át fel nem oldatja, a kötvényen alapuló követeléseket legkésőbb 1919. évi november hó elsején ettől a naptól számított egy évre névértékben leendő visszafizetésre felmondhatja magának a jogot, hogy három havi felmondás mellett a kölcsönét egészben vagy részben névértékben visz- szalizelhesse. A felmondás azonban 1920. évi november hó elsejét megelőző időre nem fog eszközöltetni. A kölcsönre történő befizetésekre a felmondási idő betartatásával átutalás utján igénybe vehetők az 1914. ávi augusztus hó elseje előtt betéti könyvre vagy folyó számlára elhelyezett egyébkét moratorium alá eső betétek is és azok, akik a befizetésre ily betétjeiket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összege erejéig az illető intézet követelésével jegyezhetnek s ezek az intézetek, amennyiben nem hivatalos aláirási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket a hivatalos aláirási helyek valamelyikével fogják elszámolni. A kibocsátandó kötvényekre és pedig úgy a szabad, mint a zárolt darabokra az Osztrák- Magyar Bank és a Hadi Kölcsönpénztár a mindenkori hivatalos váltóleszámitolási kamatláb mellett, amelyik jelenleg 5Vs°/0, fognak kölcsönöket nyújtani. Ily kedvezményes kamatlábat legaláb egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak kedvezményes, vagyis a szabályszerűnél fel százalékkal alacsonyabb kamatláb mellett, tehát jelenleg az áll mpapirok legnagyobb részére 5 és fel, más megíelelő értékpapírokra 6 százalék kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az intézetek, amennyiben a felveendő összeg az uj kibocsátás jegyzésére szolgál. Annak elérése végett, hogy a kizárólag hadi Célokra szolgáló kibocsátásnak jegyzése a kisebb , embereknek is lehetővé tétessék, a legkisebb köt . vény névértékc ölven koronában fog meg állapi- . ttalnij. Jegyezzünk a nemzeti hadi kölcsönre ! Egy máramarosszigeti apáca levele csanálosi rokonához. Szeretett jő Ferenc Bácsi! Az rátelt izgalmas napok után, melyeken a háború borzalmait szemeink előtt láttuk, felkeresem soraimmal kedves jó Bácsikámat, hisz ttudom velünk együtt aggodalmas szívvel félnek a netalán oda is betörő ellenségtől. Igazán nehéz napokat éltünk át két hétig. Egész nap és éjjel mind szállították a sok katonaságot föl a galíciai határhoz. Nem gondoltunk biz akkor, hogy egész idáig he fog törni az orosz. Szeptember vége felé már oly nagy volt a nyugtalanság, hogy Szigeti öl is a legtöbb lakosság elmenekült. Nem csoda, hogy a veszély közeledtével minket is elfogott a menekülési vágy. De az engedelmesség parancsszava reánk nézve az Isten akarata volt, itt mílradtunk az Isten olLalmábun bízva. Habár az emberektől védetlenül maradtunk is. Mert a vészéiv idején mindenki elmenekült, a városi elöljáróság, a kórházi urak is mind. Csak a nővérek maradlak itt a szegény elmebetegek- ikel együtt. Most is előttem van az a rémes éjszaka. Október 1-én fél 12 órakor csengetyii szóra felriadt az egész ház. A sebesülteket szállító altiszt jött jelenteni, hogy a magyar sereg Kallón csatát veszteti; meneküljünk, mert két óra múlva itt az ellenség. Éjszakának idején vitték a szegény sebesülteket hordágyon a vonathoz. Mi mindnyájan a jó Tiszt. Főnöknőhöz menekültünk. 0 vette át ennek a nagy háznak gondiát. Ü bátorított és nyugtatott meg mindenkit. A nővérek mind a kápolnában gyűltünk össze, hol közösen imádkoztunk, kérve a jő Isten oltalmát mind nyájunkra, de főleg a veszni indult szegény hazánkra. Szomorú szívvel láttuk okt, 2-án este, hogy, ami táborunk egy ágyú nélkül menekülve áthaladt a városon. Többet a sebesültek kórházában bekötöttek sebeiket és a csapattal tovább vonultak. Másnap reggel október 3-án jött be az orosz Szigetre. Kitűztük a fehér lobogót, s remegve vártuk a tört'nendökel. A plébános ur, a gör. kath. vikárius és a káplánok kereszttel, a helyettes városi elöljáróság fehér zászlóval mentek az orosz csapat elé. Azt mondjak, hogy a hadvezér megcsókolta a keresztel, rövid beszédet mondott; azután reá zenditett a csapata a himnuszra, úgy vonultak végig a vámsunkon zeneszóval, nagy diadallal lobogtatva az ő zászlóikat. Soha nem éreztem úgy a hazaszereletet, mint abban a pillanatban, mikor az orosz kezébe kerültünk. Négy nap volt városunk megszállva. A kórházat nem bántották, minket sem, inkább sajnáltak, hosy itt hagytak magunkban a sok szerencsétlen elmebeteggel. A városban sokat raboltak, leginkább oly helyeken, ahonnan elmenekültek, ott betörtek és rongáltak mindent, amit láttak. Kedves Bácsikám! Nem lehet azt leírni, mily szomorú volt minden. Nem lehetett hallani vonatot, még egy kocsizörgést sem az utcán, olyan volt körülöttünk minden, mintha ki lenne hallva a város. Csak a kozákokat láttuk jönni-menni. Itt is volt néhány elszállásolva a kórház udvarán. Bizony megsirattuk a szép magyar hazánkat mikor az oroszok hatalma alatt voltunk. Úgy néztek ki azok a kozákok, mint a valóságos rablógyilkosok. Három-négy sorjában volt a mellükön kirakva a töltény. Oly büszkén mondogatták: 2 nap múlva Szat- már, két hét Budapest, azután Wien, ott adunk a Deutsnak. Kérdezték tőlünk, hogy nem félünk ? A kápolnába is eljöttek, velünk imádkozták a rózsafüzért, még szent misét is hallgatott egyik-másik közülök. A konyhánál étkeztek, s a sebesültjeiket a kedves nővérek ápolták. Október 4-én egész csapat magyar katona foglyot kísértek a városon végig. Óh mennyire sajnáltuk őket. A jó Isten nem engedte, hogy ami magyar hőseink kiontott vere hiába áztassa hazánk földjét. Megjött a várva-várt szabadulás. Október 6-án délben a megerősödött magyar sereg váratlanul megtámadta az orosz bandát, 5 óra hosszat szünet nélkül hallottuk a puska ropogását és az ágyú dörrenését. Sziget melletti hegyekről láttuk ami katonáinkat cirkálni. Oly erősen szóit az ágyú, hogy a szoba ablakai reszkedtek és az ágyuk füstje behatolt a szobába. Úgy cikkázott az ágyuk tüze, mint a villám, soha sem fogom elfelejteni ezt a délutánt. Valóságos itelet volt. Szaladtak az oroszok, ahogy bírtak, ki merre látott. Nem volt idejük a foglyaikat elvinni. Itt maradtak ami katonáink, s másnap fegyverbe állva ütötték őkel. Az ágyúikat sem volt idejük magukkal vinni, másnap a szigeti gazdák ökör szekérrel húzták he a városba. Már éjjel 11 órakor a magyar katonák csapatja vonult be a városba és másnap egész estig tartott a bevonulás ; a kórház utcáin végig álltak a muni- ciós szekerek. Két katona bácsi bejött a konyhába meleg ételt kérni. Ami jó Tiszt. Főnöknőnk azonnal keszitteletl jó forró tejet, kávét és kenyeret osztatott ki. Volt is öröm. Óh mily hálásak voltak mindnyájan. Volt köztük csanálosi, kál- mándi, nagykárolyi is. A szaniszlói doktornak a fia : Lang doktor volt a katona orvosuk. Itt is maradt egy hétig a kórházban, mert sok betegeket hoztak, két nap alatt megtelt a kórház betegekkel. Szegény katonáink magukkal hozták a kolerát. A legtöbb 2 hét óta még kenyeret sem evett, az éhség leverte lábukról. Égy este 33 at hoztak egyszerre, mind népföl kelők, családos emberek. A jó nővérek egész odaadással ápolás alá vették őket, akiket lehetett meggyóntattak, utolsó kenetet vettek és a szent áldozás után sokan meghaltak. Óh mily látvány volt egy olyan kórszobában, hol 4—5 haldokló feküdt egyszere. Még fél órával a halál előtt mindegyik a családját említette, hogy az ő gyermekei már soha nem fogják őket látni. Szomorú látvány, sokan voltak köztük nagykárolyiak, de hála a jó Istennek most már nincs oly súlyos beteg, ezek megfognak gyógyulni. A kórház nagy zárlat alatt van, bárom szuronyos katona őrzi a kapuit. Kedves Ferenc Bácsi ott is féltek a muszkától? Ugy e bár sokan elmentek a rokonaink közül katonáékhoz ? Itt a kórházban is volt sok sebesült, mielőtt bejött az orosz, de leginkább galíciaiak, nagyon kevés magyar van köztük, sokan meggyógyultak, a többit mind elszállították. Egy ecsedi magyar huszár itt halt meg a kórházban, szegény borzasztó tűzben lehetett, mielőtt meghalt azt kérte, hogy csak j Nagykárolyig vigyék, s onnét az édes apja I haza viszi . . . Szép temetése volt. Kettőt temettek egyszerre. Katonák vitték a koporsókat, szépen fel volt koszoruzva. Nagy csapat katonaság kisérte ki a temetőbe. Kedves jó Bácsikám tudták-e ott, hogy itt bennt volt a muszka ? Tessék elhinni I én magamért soha nem féltem, én csak i a szegény katonákat sajnálom. Óh hány : hagyja életét ott a harctéren, vagy a j hegyek között. Óh mily borzalmas a háború. Bár adná a jó Isten, hogy ennyi magyarnak vére ne folyna hiába. Óh bár valósulna meg a rég óhajtott béke. Adja a jó Isten, hogy ezen események, melynek szintere a világ nagy része, mindenkinek lelki üdvére váljék. Kedves jó Bácsikám, vájjon ami két öcsénk hol van ? Talán őket is besorozták katonáékhoz? Mi nem tudunk semmit róluk. Most végzem levelemet. Sokat lehetne még írni. Bízom a jó Istenben, hogy a jövőben is megőriz minden bajtól. Leveleinkre haclsegély-bélyegeket ra gasszunk! hírek Hadisegély-bélyegek. Annak idelyén hirt adtunk arról, hogy a postaigazgatás az özvegyek és árvák részére külön hadisegély-postabélyegeket hozott forgalomba, még pedig egyenlőre 5 és 10 fillér értékben oly formán, hogy ezek mindegyike után az eladás alkalmával a frankójegy értékén ki- vül a vevőtől még két fillér beszedendő. A szóban levő jótékony célra a posta igazgatás az árv zbélyegek elnevezése alatt ismert bélyegeket használta fel. Amint értesülünk, a szóban levő árvizbélyegek felhasználásával kiadott 5 és 10 filléres hadisegély bélyegeken kivül most az árvizbélyeg többi órtékfajai is mint hadisegely bélyegek kerültek forgalomba. Ezekre is a „Hadisegély özvegyeknek és árváknak kettő (2) filier“ jelzés van nyomva. Mig az 5 és 10 fiilléres hadisegély-bélyegeket minden posta- hivatal és értékcikkárus köteles árusítani, addig a többi értékfajokat csak a postahivataloknál kapni. Használjuk tehát, hadisegély-bélyegeket Gondoljunk derék katonáink hátramaradottjaira s ne sajnáljuk azt a két fillér többletet, amellyel e nemes cél eléréséhez hozzájárulunk ! Ne felejtsük el, hogy nemcsak a 100 és 1000 koronás adományok biztosítják a magyar társadalomban megindult jótékonycélu akciót, hanem tartsuk szem előtt, hogy épen ez a két fillér, amely még a szegény ember zsepét sem terheli meg, óriási összeget tehet ki, ha milliók és milliók gyüllik! \ __ Ka tonai előléptetések. Tunárhy Béla ezredes, ki egy időben zászlóaljunknak volt parancsnoka, vezérőrnaggyá — Jármy Andor százados városunk fia pedig századossá lép- tettetett elő. Kinevezés. A járásbíróságunknál Gailléry Dávid itelőtáblabiró nyugdíjaztatásával megüre- dett bírói állás helyére egy albirói állás szerveztetek, s erre az állásra pályázat mellőzésével dr. Vámos Adolf budapesti gyakorló ügyvéd neveztetett ki. Eljegyzés. Reszler Antal helybeli kereskedő eljegyezte Páll Mariskát, Páll János nyugdíjazott vasúti hivatalnok leányát Kolozsvárról. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 26-án tartja meg rendes őszi közgyűlését. Előző nap délutánján állandó választmányi ülés lesz. Gyászeset. Lapunk múlt számában megemlítettük, hogy városunk egyik népszerű polgára Bunda Miklós elhunyt. A temetése múlt csütörtök délután nagy részvét mellett ment
