Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-28 / 43. szám
2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Mindennemű ruhánemüek, csipkék) feilöltök, függönyök, térítők, sző* nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés ! ! Heüfíel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö es vegyitisztitó Nagykárolyban. Kblcsey-utca I. sz A rom. kath, templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59 ármely kényes szinü és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. a*~ Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek W Nem is hisszük, hogy abbeli felszólalásunk, miszerint jó lenne a kézcsók szokásával is felhagyni — meghallgatásra találjon. De ekkor, mikor a ragályos betegségek: kolera, vérhas, sőt pestis is fenyegeti az emberiséget, nem tanácsos dolog-e kerülni mindazt, ami járvány terjesztésére alkalmas ? És a kézcsók nem inozdilhalja-e elő a járvány terjesztését ? Hiszen a kézcsóknál a ba- cillust legkönnyebben megkaphatjuk ajkunkra, vagy legkönnyebben átadhatjuk ajkunkról annak, akinek kezét megcsókoljuk 1 Van e tehát a bacillus terjesztésére alkalmasabb, mint a kézcsók ? Tessék csak megnézni, hogy aránylag a legtöbb kézcsók a társadalom magasabb rétegénél fordul elő s azok, kik kezet csókolnak, legnagyobb részben az alacsonyabb társadalmi rétegekből kerülnek ki. Nem vagyunk barátjai az osztály különbségeknek, de azt meg kell állapítanunk, hogy a ragályos betegségek ellen a magasabb társadalmi rétegek jobban óvakodnak és tudnak óvakodni, mint az alacsonyabb társadalmi rétegek, ha tehát ez áll, akkor nagyobb veszély háramlik az alsóbb társadalmi rétegek részéről a felsőbb társadalmi rétegekre, mint viszont. Anélkül tehát, hogy a társadalmi osztályok között különbségeket akarnánk tenni, meg kell állapítanunk, hogy a ragályos betegségek az alsóbb társadalmi rétegekből inkább terjedhetnek felfelé, mint a magasabb társadalmi rétegekből lefelé -- minthogy pedig a kézcsóknál is ugyanezen sorrend mutatkozik rendszerint — bárha a kézcsók egyenlő társadalmi rétegeknél is szokásos — megállapítható, hogy a kézcsók is nagyon alkalmas tényező a bacillus terjesztésére s igy ez is lehetőleg mellőzendő. Ha valaki iránt tiszteletet akarunk nyilvánítani, elegendő lesz ha a kézcsók perfektuálása helyett a „kezét csókolom“ kifejezést használjuk s ezzel nem ártottunk senkinek mégis udvariasak voltunk, holott bizony sokszor megtörténik, hogy egy kézcsók után a kéz tulajdonosa siet a kezet megmosni, vagy alkohollal leöblíteni, hogy a tisztelet kifejezése nyomot ne hagyjon maga után. Jól tudjuk, hogy ezen fontos társadalmi kérdéseket máról holnapra egy újságcikkel elintézni nem lehet, azonban a helyes újítás mégis megkívánja, hogy az üggyel foglalkozzunk, miért is melegen ajánljuk ezen közegész- I ségügyi tekintetben ilyen fontos eszmét a meg- ! szivlelésre. HÍREK Uj orvos. Dr. Sternberg Ferenc, Dr. j Sternberg Géza közkórházi igazgató főorvos fia f. hó 24-én a fővárosban az utolsó orvosi szigorlatát is kitüntetéssel letette és ugyanaz j nap orvossá avattatott. Dr. Sternberg Ferenc! az északi harctéren teljesített katonai szolgálatot, s egy havi szabadságot kapott, hogy utolsó szigorlatát letehesse. Hősi halál.' Bukovszky Péter a 29-ik népfölkelőezred századosa a déli harctéren Jago- dinnál f. hó i-én 38 éves korában hősi halált halt. Ép akkor érte a golyó, mikor rohamot j vezényelt. Özvegye szül. Lucz Berta és egy j leány gyermeke gyászolja elhunytát a kiváló | derék századosnak és családapának, ki sok éven át. szolgált városunkban és köztiszteletnek örvendett. Az elhunytat katonai pom- j pávai Zavornikban kisérték örök nyugalomra bajtársai cs katonái, kik rajongó szeretettel viseltettek iránta. Nyugodjék békében, ki meghalt, hogy éljen a haza ! — Kitüntetés a halál után. A király az ellens *g előtt elesett Bukovszky Peter budapesti 29-ik honvédgya- logezredbeli századosnak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül, a hadi- diszitményes katonai érdemkeresztet adomá-1 nyozta. He igyunk többé francia cognacot! A Polgári Olvasókör könyvtára teljes rendben van, Braneczky József tanár, a kör volt alelnöke hozta rendbe. Az utolsó könyv- jegyzék 1896-ban jelent meg, s igy a könyvtár rendezése: a hiányos és piszkos könyvek ki- selejtezése, uj könyveknek nagyobb mennyiségben való beszerzése, ezeknek, s a megmar^d- taknak szakok szerinti elrendezése, uj számozása nagyon szükséges volt. A könyvjegyzék ára 30 fillér és a mai naptól kezdve a rendes könyvtári időben : vasárnapon 9—12, hétköznapon 10—12rig a kör könyvtári helyiségében Feren- czy könyvtárosnál, aki szintén sokat dolgozott a könyvtár rendezésében, megvehető. Itt jegyezzük meg, hogy a könyvtárt csak a kör tagjai használhatják. Uj tagok bármikor léphetnek be ; tagsági dij 8 korona. Adomány. Reimann Ferenc dragonyos zászlós Hunfalvárol szives volt szerkesztösé- günkhez 5 korona adományt küldeni a Vörös- Kereszt Egylet nagykárolyi fiókja javára. A kegyes adományt rendeltetési helyére juttatjuk. Gyászeset. Istennek kifürkészhetleii bölcsessége mélységes gyászbaborilotta Lukovits Endre in. kir. állami elemi népiskolai igazgatót, hitvesének s két kis leánykája édes anyjának, hirtelen történt elhunytával. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében mély fajdalommal tudatják, hogy a forrón szeretett nő, anya, testvér, sógornő és rokonnak : Lukovits Endrené szül. Horátius Idának folyó évi október hó 21-én délután 5 órakor életének 29-ik, boldog házasságának 5 ik óvébén rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 22-én d. u. 4 órakor fog a róm. .. kath. egyház szertartásai szer.nt a Kishajdu- város 5. számú gyászházból a róm. kath. sir- kertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 23-án reggeli 8 órakor lesz a helybeli róm. kath. templomban az Egek urának bemutattatva. Nagykároly, 1914. évi október hó 21-én. Áldás és béke Bizony két éve már, hogy ő katonáéktól, Margit az intézetből hazajött s ő majd egy éve készülődik megmondani azt, amit mind a ketten tudnak, mindenki lát, csak ők magok hiszik mély titoknak. Ez a júliusi alkonyát nyilasra késztette az ő szivöket is, ott a szomorú Marechal-Niel alatt. A frissen vágott tarlóról vérbizsergetőleg paráholt az álomra készülő mező lehellete, de Iványi Pista nem érzi azt. Ő csak annak a marechal rózsának az illatát érzi, amelyiket Margit arról a rózsafáról leszakítva gomblyukába tűzött s egész lelke megtelik annak a hosszú csóknak az emlékével, amit arról a forró, puha ajakról szitt. Olyan volt az, mint a perzselő naptól nyílásra kényszeritett rózsának a szirma, amely mohón szívja magába az esteli harmatot, hogy reggelre mézzé varázsolja. Csak akkor neszeit fel, mikor a lova otthon a világos verenda előtt megállóit. Anarcsyéknál voltál Pista ? Honnan gondolja édes anyám ? Az arcodról, meg arról a sárga rózsáról, felelt mosolyogva édes anyja. Igen édes anyám ott voltam, de holnap együtt megyünk át, hogy megmondjad az öreg Anarcsynak, hogy Margittal októberben szeret- nők megtartani az esküvőnket. Hála Isten édes fiam ! Ennél nagyobb örömhírt nem mondhattál volna. A tekintetes urfinak ez a sürgős levele jött — szól belépve az öreg huszár. Pista felbontotta s elhalványodva olvasta a : kék papírra Írott behívó parancsot. No édes anyám! — szólalt meg végre Iványi fátyolozott hangon — nem megyünk holnap leánykérőbe, hanem Boszniába, a háborúba. Én már nem beszélhetek Margittal, de te mond meg neki, hogy ... Ej! bolondság, nemondj semmit, csak menj és csókold meg helyettem. De mégis súgd meg neki, hogy inig az a marechal-niel rózsa nyílik — ő tudja melyik — : tegyen el róla mindennap egy-egy félig kinyílt bimbót. Az lesz nékem hozzá a mindennapi üzenetem. A harmat sűrűn szállt le a kertre, még sűrűbben hullott a drágább anyakönny a buza- virágszin attillára. 11. Az Iványi Pista százada csak éppen, hogy keresztül esett lent Bosznia-szélén a tűzkeresztségen, már az első csetepaték után telvitték az orosz ellen. Az Anarcsy Margit kertjében hiszen sok rózsa nyílott, de nem tudott annyi bimbót, sőt levelet hozni, mint ahány jó huszár megitatta ott fenn jó piros vérével Galicia szomjas homokját. Hűvös szeptemberi est jött. Az Iványi százada ott tanyázott a borókás domb alatt, mely a túlsó lejtőn szelíd hajlással egy fenyvessel szegett mezőre hajlott. A domb gerincén elrejtett ágyuk csövébe, mint pajzán gyermek, bele-bele dudált a hold feljöttét megelőzni szokott szél, mely az erdő felől jőve, megborzongatta a merően figyelő huszárokat. Na minket ugyan kár vót Boszniából ide- fárasztani muszka strázsának — dörmögé őrmester Kovács az Iványi fülébe. Már egészen elgémberedtem ebbe' az ácsorgásba. Hát még a szegény bakák ott a földön hasalva. Még dér lesz reggelre, meglássa hadnagy ur. Csak otthon ne volna — sóhajtott fel Iványi. Akkor nem fog nyílni tovább a rózsa. De még a tengeri sem érik be — suttog vissza Kovács. Nekünk meg itt mind cinkét | fog az orrunk. Hogy az Ur Isten irtsa ki a muszkáját, otthon azt mondták, annyi van m.nt a fűszál. Itt meg még csak irmagul sem j látunk, ha csak magunk fel nem verjük. Hirtelen, mintha parancsszóra jött volna, zugó-taszitó bugással vágott be az erdőből a huszárok közzé az első- srapneltüz, mig oldalról úgy pattogott közzéjek a gépfegyver, mintha az ördög mátkája pattogtatna kuko- J ricát. A trombita attaquera recsegett, a huszárok elszántan csaptak oldalra, a kozák és gyalogcsapatot nekiszoritották a vízmosásos völgynek, ahol az őrmester által imént megsajnált bakák vártak rájok. A huszárcsapat pedig vakmerőén neki az erdőnek s mire a meglepett magyar üteg megszóllalhatott volna, a huszárok az orosz üteget elfoglalták s a futó ellenséget messze megüzve diadallal nyitottak utat az egész seregnek Oroszország felé. A dér vastagon megeste a bokrokat, füveket, nagy foltokon tarkázva a kiömlött meleg vértől. A dérülte mező, a piros vértócsák s a zöld fenyőerdő oly szépen kiadta annak az országnak a szinét, amelynek egyik huszárhadnagya átlőtt karral lázálmában mindig valami sárga rózsáról beszél. III. Az anarcsi kert rózsafái egy szeptemberi reggelen rozsdabarnán csöngették alá virágaikat. A levelök még zöld, de a rózsájok dér- ütötten hajtják le fejőket. Anarcsy Margit busán jár közöttük, hiszen ezek voltak a tanúi édes boldogságának. Félve, bizakodva megy végre a terebélyes Marechal-Nielhez, s ime annak lombjai közt ott mosolyog rá egy kicsi bimbó, mely csak tegnap nyílott. Üde,
