Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-23 / 38. szám

2 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. I ! Minta után való festés I ! Haüffel Sámuel villany- és gőzerőre herendezett ruhafestö és vegyitisztitó Nagykárolyba^ Kölcsey-utca I. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utoa 59 ármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvré. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek A búcsúzó nagykárolyi honvédeket gyönyörű selyem lobogóval ajándékozta meg Néma Gusztávné úrnő, városi fő­jegyzőnk neje. Nagy megelégedéssel és igaz örömmel látjuk a honszerelem ilyen kedves megnyilatkozását. Volt ilyenre már történelmünk folyamán többször példa s jól esik látnunk, hogy ez a gyöngéd női figyelem, mint adja az együttérzés jelét a harcba induló vitézeknek. Ide iktatjuk azon lelkes henleányoknak a neveit is, kik a zászló kidolgozásában, hímzésében a nemeslelkü úrnőnek segítségére voltak, hogy az ö példájuk buzdítson másokat is hasonló szép tettekre : Néma Emma, Néma Erzsébet, Szabó Esztike, Csernyi Tériké, Orosz Etus, Benedek Bözsike. Ennek a zászlónak felavatása folyó hó 10-én történt a helybeli ref. templomban. Bevezetésül a Hymnus hangzott el a templomot betöltő közönség ajkárúi. Olyan busán, olyan reménységgel tele, mint talán még soha e szentelt falak között. Elhangzása után Kürthy Károly ref. val­lástanár mondott rövid elöfohász után mély érzéstől és igaz lelkesedéstől átha­tott magasszárnyalásu beszédet. Majd a közönség könnyei között az itt következő avató imát mondta: Háromszinü zászlót: szép színekben játszót hoztunk templomodba, hogy lekö­nyörögjük áldásodat rája, magyarok Is­tene, népek nagy királya! A Te áldásod nyugszik bujdosó föl­dek termő kebelében, sárguló mező dús kalásziban, futó fellegek viselös méliében, sok szemű ég rezgő sugáriban. Égnek csillagot adsz fénylőn mosolygni, tarka virágot zöld ruháju rétnek; bokor ár­nyat az erdő dalosának, hótakarót az égbe nyúló bércnek! 8 gyermekidnek szentséges szép hazát, amely ápolja és majd eltakarja; családi tűzhely fénylő melegét, melynek boldogságát munkálja karja; szivet, mélységes szeretettel telve, mely hőn dobog a béke idejében; erős két kart, amely zászlót lobogtat a há­ború véres fergetegében! Vérpatakban fürdik sóhajunk szárnya, midőn tró­nodhoz felszállani készül; vértengerben igazság tüze lángol, eged csapkodva vi­láglón, merészül! . . . Harsona szóban Te haragod reszket; lengő zászlóban szabadságod lelke: szivet csókoló szuro­nyok hegyén erős két karod büntető intelme! S lobogó zászló sereginknek élén csodás mind, mint szivárvány Ívelése s örökre él, mint az — tengőn lobogva, ha világ ujul vagy dől semmiségbe! Egedre is azért csókoltad csak fel e szint megtörve az aranysugárban, hogy biztató jel legyen itt a földön, fájdal­mak között, mennydörgés zajában! Pirosló színe szivednek szerelme, I mint kisdedek álma hófehérsége s tenger j zöldjében aggódó szülőnek, siró gyermek­nek győzelmi reménye. E jelben áldjuk meg e harci zászlót; e jelben adjuk át erős kezekbe; e jel­ben szálljon csatáröl csatára, egyik di­adalról másikra menve. Anyáknak, édes gyermekeknek csók­ját viszi a távol messze, messze tájra úgyis réges rég nem csókolhattak már mézédes csókot kedvesük ajkára. Vigyázzon rá szentséges jobb kezed, mint vigyáz anya édes gyermekére: csókoljon lelked dicső diadalt háromszinü szép suhogó selymére. Védjed: ki hordja, védjed : kikért hordják, hogy ne remegjen kezük harcra szállva s váljon valóra reszkető remé­nyek, váljon valóra szivek édes álma! Hogy mi virág nő a magyar mező­kön, mind rá akasszuk győzelem jeléül. Isten ! hallgasd meg reszkető fohászaik, s felelj kegyes válasszal fenn, az égbül. Amen. Az ima elhangzása után Isten áldását kérve, megáldotta a zászlót. A Szózat hatalmas hangjai csengültek erre meg a közönség ajkáról. Bevégzése után Néma Gusztáv városi főjegyző a honleányok nevében mély átérzéstől szinte remegő hangon mondott gyönyörű beszéd kísé­retében átadta a zászlót a honvédség képviselőinek, hogy mint ö mondá : „hozzák vissza azt bárha megtépve is, de mocsoktalanul.“ Lélekemelő jelenet volt rá a válasz. A honvédség képviseletében Bónis Gábor tart. tiszt, vette át a zászlót s kivont karddal tett fogadást a templom szent falai közölt, hogy utolsó csep vérükig megfogják védeni. Zokogott mindenki. S a lányok, asszonyok csókjaikkal halmoz­ták el a lobogó selymét. Nem is fogják ezt a jelenetet elfelejteni soha, akik jelen voltak. Elkísérte a búcsúzokat a közönség szeretete, hozza vissza az Isten kegyelme! Vág.­Mióta a hadsegélyző-hivatal fölhívása meg­jelent, sok ezer szorgalmas női kéz fáradozik az országban azoknak a ruhanemüeknek az el­készítésén, amelyekre szükségük van a hadba- vonult katonáknak. Most már nagyon is elkel­nek ezek a holmik és ezért elérkezett az ideje az összegyűjtésüknek. Azok, akik ily cikkek előállításával foglalkoztak, küldjék be haladék­talanul a már kész dolgokat, hósipkákat, has- melegitőket, térd- és lábszárvédőket, flanellin- geket a hadsegélyző-hivatalhoz (Budapest, IV., Váci-utca 38. szám.) A csomagokat teljesen díjtalanul szállítja a posta. Miután megállapították, hogy hósipka, ér- melegitő és térdvédő még körülbelül hatszáz­ezer darab szükséges, fölkérik a hölgyeket, je­lentsék be sürgősen, hogy milyen mennyiségű pamutot kívánnak vásárolni és ezen az alapon azlán a hadsegélyző-hivatal megküldi a szük- í séges mennyiséget az illetékes megyei, vagy városi központi bizottságának. A pamutot nagyban való beszerzési áron bocsátják hölgyeink rendelkezésére. Egy hósip­kára tizennégy, egy pár ermelegitöre hét és egy pár térdvédőre tizenkét deka pamut kell. Szükség van ezenkívül ötszázezer darab has- I kötőre és ötszázezer pár kapcára. A magyar nők ajándéka fogja megvédeni de­rék harcosainkat az időjárás viszontagságai ellen. Jellentkezzék tehát minden magyar nő sürgősen, hogy mielőbb megindulhasson az ál­dásos munka. Az alábbiakban összefoglalóan leírjuk a szükséges cikkek elkészítésének módját. Hósaj/Jca. Készüljön világosszürke gyapjú- fonálból (berlini pamutból), ennek hiányában világos bjrna (kakiszinü), szóval olyan szinü fonálból, amely hasonlít a katonák csukaszür­kének nevezett ruhájához. I A hósapka kötésének alakja 44 szem nyitva. a o O Ú © eq 50 szem iO U9 50 szem ti > ■M ■ H >5 s a 0 © 01 1 CG > X 9 m >2 o m <n O A ® 9 N 10 M 4> N 9 (3 O o s ► • 9 V! H«» C* < 144 szem ©i o 5 <n P sr < 9» i Kezdjük a munkát úgy, mint a harisnyánál s vegyünk négy tűre összesen száznegyvennégy szemet. Mintázzuk a kötést felváltva, két sima és két fordított szemmel és figyeljünk különö­sen arra, hogy ez a sorrend akkor se zavar­tassák meg, amikor egy tűről átmegyünk a másikra. Az első sort dupla fonlálal kell kötni, a munka szimpla fonállal folytatandó. Harisnya- szerüen kössünk tizenöt centiméter magasságig, j Ezután ne kössünk többé köröskörül, hanem oda-vissza, hogy nyílást nyerjünk. így folytat- I juk a munkát húsz centiméter hosszban, min- | den fogyasztás nélkül. Ha a húsz centiméter | nyílással elkészültünk, vagyis, ha az egész munka harmincöt centiméter magas, akkor ! mindkét oldalon ötven-ötven szemet végezzünk be. A közepében megmaradt negyvennégy | szemmel pedig tovább kötünk húsz centiméter magasságig, úgy, hogy az egész darab legyen ötvenöt centiméter hosszú. Ezzel végleg befe­jeztük a kötést s ugyanazon a pamuttal varrva formáljuk a fejtetőt s a homlokot, amely utóbbira hat centimétert számítsunk. Ha az első sapka elkészült, próbáljuk azt valamelyik férfi fejére. A sapka akkor kifogástalan, ha a nyitás széle köröskörül szorosan tapad a hom­lokhoz, archoz és állhoz. A hósapka úgyis köt­hető, ahogy a Hadsegélyző Hivatal levélileg terjesztette, mert ez a minta is kifogástalan. Flanellből ne készítsünk hósapkát, mert ezek kevésbbé felelnek meg a célnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom