Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-05 / 31. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 3 A nagy számban megjelent polgárok­hoz Csaba Adorján intézett magas szárnyalásu; szivekbe markoló lelkes felhívó szózatot. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után kimondották a nemescélu bizottság megalakulását, s annak vezetőségét egyhangúlag meg­választották : Elnök: Csaba Adorján főispán. Alelnökök: Ilosvay Aladái alispán, Debreczeni István pol­gármester. Titkár: Dr. Vetzák Sándor ügyvéd. Jegyző: Dr. Shusteritsch Béla várm. 1b. al­jegyző. Pénztáros: Lukács Mihály iparisk. igaz­gató. Ellenőr: Patek Béla polgári isk. igazgató. Bizottsági tagok : Berger Ármin, Csilléry Dávid, dr. Cukor Lajos, Kacsó Károly, Kaufmann Jenő, Lukácsovits Jáno:, Madarassy Gyula, Nonn Gyula, Patek Béla, dr. Péchy István, Péchy László, Reök Gyula, Récsey Ede, Rédei Károly, Róth Karoly, dr. Sternberg Géza, Schönfeld Lázár, N. Szabó Antal, id. Vetzák Ede, dr. Vetzák Ede. Á helybeliek részére az iroda a városháza emeletén Huszár József jegyző volt irodahe­lyiségében, a vármegyei pedig a vármegyehá­zán dr. Péchy István várm. főjegyző hivatalos helyisége melletti szobában van. Hivatalos óra d. e. 9—11-ig, d. u. 3—4-ig. Ez ideig a következők voltak szívesek ado­mányozni : Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület 1000 K, Vetzák Ede bankigazgató 500 K, Szent Antal perselyből Récsey házfőnök 500 K, Kossuth Lajos Asztaltársaság részéről Drágus 260 K, Csaba Adorján főispán 200 K, Csaba Adorján főispán 10 métermázsa gabona, Deb­reczeni István polgármester 100 K, Patek Béla polg. isk. igazgató 100 K, Lukácsovits János 100 K, Hitelszövetkezet 100 K, ifjú Gindele Ignác 20 K. A bizottság ez utón is felkéri a közönsé­get adakozásra, melyek úgy a kibocsátandó iveken, mint a hivatalos irodában bejelent­hetek. Adományok pénzben és élelmiszerekben egyaránt hálás köszönettel fogadtatnak. HÍREK Előfizetőinkhez és olvasóinkhoz! Az általános mozgósítás folytán, a mi nyomdánk személyzete nagy részé­nek is be kellett vonulnia a katonai szolgálat teljesítésére. Ennek következ­tében lapunk nem jelenhet meg a ren­des terjedelemben. Tisztelettel kérjük ezért előfizetőink és olvasóink szives elnézését. Egyben értesítjük a közönsé­get, hogy nyomdai megrendeléseket to­vábbra is elfogadunk, s azokat a kö­rülményekhez képest a lehető leggyor­sabban eszközöljük. Segítsünk az árván maradt gyerme­keken, s a nélküléssel küzdő csaladokon. Az általános mozgósítás javában folyik, viszik nemcsak a fiatalságot, hanem a családos embereket is. Ennek következ­tében sok-sok szegény, a mindennapi ke­nyér nehéz gondjával küzdő, sok apró gyermekkel megáldott család a legrette- nesebb nyomornak néz elébe, mert nincs vagy már a legközelebbi napokban nem lesz kenyere, élelme. Vannak bizonyára teljesen árván maradt gyermekek is, kik­nek egyedüli támaszát, az édes apát el­viszik az általános mozgósítás folytán. Mindezen itthon maradottakról a legsürgő­sebben gondoskodni mindnyájunknak kedves és szent kötelességünk. Valamit tennünk kell. Ingyen tejet, kenyeret, sza­lonnát kellene kiosztani, számba venni a nélkülözőket és éhezőket és gondozni őket rendszeresen. Ajánljuk e komoly hazafias ügyet a nemes város jóakaratu polgárainak szives figyelmébe. Ha mi egyesek gyengék vagyunk a sok nyomor enyhitésére, együttesen sokat megbirunk. Kérjük figyelemmel elolvasni felhívásun­kat. Az adófelszólamiási bizottság mű­ködése. A Szatmárvármegye és Szatmár szab. kir. város területére alakított adófőlszólamlási bizottság e hó 4 én kezdte meg működését. A pénzügyi administració folytonossága s a be­érkezett felebbezések nagy száma teszi szük­ségessé — a háborús állapotok közepette is — a bizottság működését. Mint illetékes for­rásból értesülünk, a bizottság az adózóközön­séggel szemben a legmesszebb menő előzé­kenységgel és lojalitással kivan eljárni. Azon adózók helyett, akik személyes megjelenésre lesznek idézve, azonban ennek védkötelezett- ségük teljesítése miatt eleget nem lehetnek, hozzátartozóik vagy más megbízottaikat min­den különös meghatalmazás nélkül megbízottként elfogadja, észrevételeiket meghallgatja, s a tár­gyilagos tényállás gondos mérlegelése alapján állapítja meg az adótételt; azoknak érdekeit pedig, akik egyáltalán meg nem jelenhetnek, hivatalból a kellő védelemben fogja részesí­teni. Tartalékosok családjának segélyezése. A „Nagykárolyi Nöegylet“ vasárnap délelőtt gyűlést tartott, amelyen kimondotta, hogy meginditja az akciót a tartalékosok csa­ládjának segélyezése iránt. Dr. özv. Ál­dor Adolfné indítványára erre a célra 1000 koronát szavazott meg, ugyancsak R >oz S tmunéaz izr. nöegylet alelnöknője 100 K-át ajánlott fel a nyomor enyhitésére. Megnyílik a népkonyha. Az „Izraelita Nőegylet“ vasárnap délután tartott választ­mányi ülésén, a „Vöröskereszt-Egyesület“ felkérésére kimondotta, hogy a népkony­hát a szükséghez képest megnyitja. Vármegyei gazdasági egyesületi anar­chia. Igazán resteljük, hogy ilyesmi megtör­ténhetett nálunk. A mozgósítás miatt Csaba, Bö­szörményi, Falussy alelnökök a választást 29-ről bizonytalan időre elhalasztották. Joguk volt hozzá és helyesen tették. Többen azonban szerdán (Szuhányi-pártiak) összegyülekeztek s minden elnöki, titkári stb. vezetés nélkül, szó­val a formalitások teljes mellőzésével, hamaro­san megválasztották egyhangúlag Szuhányi Ferencet elnökké. Kende Zsigmond hiába til­takozott ellene, hangsúlyozván, hogy ez ér­vénytelen, sőt maga Szuhányi is hiába ma­gyarázta, hogy ez lehetetlen, a lelkes Szuhá- nyi-pártiak kikiáltották az elnököt, mint egykor a köznemesek Mátyás királyt s mint akik jól végezték dolgukat, szétoszlottak. A másik elnökjelölt pedig ugyanakkor jelentkezett a katonaságnál, hogy megy a harctérre ő is, ott kíván küzdeni hazájáért, tartotta a lelke­sítő szónoklatokat a főváros népéhez s talán eszébe sem jutott, hogy micsoda trükköt csi­nálnak ellene éppen akkor „szülővármegyéjé­ben.“ Mi úgy hisszük, hogy Szuhányi sem fo­gadna el egy ilyen alkotmáoytalan, dicstelen elnökséget .s azért egészen bizonyosra vesszük, hogy békés időben meglesz az igazi választás, amikor mi is ott leszünk. Akinek pénzintézeti betétje van, az legjobban teszi ha háborús időben ki nem ve­szi a pénzét onnan, mert ott legbiztosabban őrzik. Persze ebből egyesek gseftet csinálnak, megriasztják a jóhiszemű egyszerű embereket, azután mikor kivették a pénzüket, akkor va­lami utón — s módon elcsiklandozzák tőlük : úgy hogy se pénz — se posztó lesz belőle. Erre vonatkozóan Nagybánya város rendőrkapitánya e héten egy bölcs figyelmeztetést adott ki s azt falragaszokon meghirdette. Hangzik pedig a figyelmeztetés eképen : Tudomásomra jutott, hogy egyes lelketlen izgatok a háborús híreket felhasználva, célzatosan arra izgatják a népét,’ hogy megtakarított pénzüket vegyék ki a pénz­intézetekből, hogy azt a legkülönbözőbb címe­ken tőlük elcsalhassák! Figyelmeztetem a lakosságot, hogy éppen a háborús időben leg­biztosabb helyen van a pénze a szolid pénz­intézetekben, ahol azokat nemzetközi szerző­dések védik és garantálják, mig a magánféltől A kulturasszonyok lelkesek és bátrak, ál­talános nézetük: „Ha a férjein megy, én is megyek betegápolónak.“ Dr. Mészáros Gyuláné, a nagynevű ifjú tudós és a gyönyörű török versek méltó műfordítójának szépséges neje még vasárnap be is iratkozott a Vörös- keresztbe! De a „szép“ asszonyok csoportja elsírja magát, haza ide-oda, ha elviszik az urát. Ma láttam egy anyát, tisztes ősz fejét lehajtva siratta egyetlen fiát s a vigasztaló szavakra fel felnézett veresre gyulladt kék szemével. Istenem, akiért az anyai szeretet kér kegyelmet a seregek urától, de erős an­nak a vértje! Lassan haladok hazafelé az éjben; az iv- lámpák pazar, nappali világosságot szórnak, mindenki az utcán, mintha dél lenne. Egy rendőr szól a másikhoz: Már érzik a vérszag tä levegőben . . . Minden sarkon ifjak csoportja énekelve, kis nemzeti zászlókat lobogtatva. Iparos if­jak . . . „Éljen a 84 éves király 1“ kiáltja a vezető tfju. „Éljen“, ordítják szívből. „Éljen a háború!“ Ujrá egyhangú éljen s éneklik szivvel-lélekkel nem a Marseillaise-t, hanem a Kossuth-nótát. Újra tömeg jön, ütemes kiáltások hallat­szanak s ugyanabban a rythmusban lóbálják az újságot kezükben. Mikor közelebb érnek, ki lehet venni a szavukat: „Vesszen Szerbia!“ Valami frappánsul hangzanak a monoton han­gon ismételt szavak s szinte egyöntetű kézlő- bálás, mintha pogány Hadúrnak oltára körül vallástáncot járnának. S a kávéházból kihallik 1 a nóta: „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos.“ (Huzza a cigány, énekli ezer torok; mintha vaskéz szoritná össze szivemet. Ma — szerdán — már alig akad „civil“ az idősebb emberek között, de a lelkesültség s a düh ellenségünk iránt nem változott. A városháza előtt ember ember hátán, — a ka­tonajelentkezők. Mindmegannyi becsületes ma­gyar arc, meg sem érdemli a gyilkos horda, hogy a csizmájukkal a képükbe rúgjanak. A Népopera előtt a már behivottak tanyáz­nak, az óriási Tisza Kálmán-téren egy gom­bostűt nem lehetne elhelyezni, úgy zsúfolva van. A Rottenbiller-utcai községi iskola előtt szép sárga bakancsokat, csukaszürke blúzokat hajigáinak le. Katonaság van elszállásolva az iskolában. Puha szalmán feküsznek, talán hogy búcsúzzanak a hazai föld drága ajándékának halódó testétől, amit — a Bánát gazdag éle­tét — testökkel mennek védeni. A Duna partján az utászok pakolóznak se­rényen. Ki tudja, mire e sorok nyomdafestéket látnak, talán már Belgrád alalt lesz hid abból ű sok szálfából, amit most csomagolnak. A főpostán emberfeletti munkát végeznek, szekérderékkal van a távirat-restancia minden­kor és 15 órás szolgálatot is szenved egy-egy tiszt. A bizalom nagy: „A muszkától sem fé­lünk“, mondta egy komoly iparos ember ne­kem máma. Nem hencegett, egész nyugodt önbizalom sugárzott arcán. Az utca változatlan lelkes, de az élelmi­szerek ára felszökött s egyebet sem lehet látni, mint lisztet s más fűszert cipelő asszonyokat. Mint a hangyák, úgy rakja meg mindenki az ő kicsi kamráját, hogy az „emberének“ tudjon főzni, mert az „kimerült“ szegény. Bizony az ! Akár tisztviselő, akár „gyakorlatozik“, 8—10 napig még „elviszik“. Az államvasutak óriási szövetkezetében ma reggelre már nem volt liszt, sem szalonna. De nem baj! Eázünk krumplit (30 fillér ki­lója), csak a „fiuknak“ legyen mindenük. Szól a telefon : „Belgrádot elfoglaltuk.“ Künn az utcán harci dalt énekel a fiatalság s itt a szomszédban egy gyermek sir, az ap­ját'':! búcsúzik . . . iKe. |! TTlakay TTíiklós I 9 I « * r ■ a rr , 1 1 1 1 I » 1 1 1 oki. építőmester Tlagykároly, Gr. Károlyi Gy.-tér 28 Elvállalja: épüle-| tek tervezését, fel­építését és építke­zések ellenőrzését. Kőműves és ács- meSteri vizsgára biz­tos sikerrel előkészít f I I i { { f { f , ______________i

Next

/
Oldalképek
Tartalom