Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-01 / 26. szám
NAGYKÁROLYÉI VIDÉKE 3 Minden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavásárlást tenni. Minden munkáért szavatosság vállaltatik. Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel NEMES FERENCZ oki. kovács- és kocsigyártó műhelyét Nagykrolyban (Majtény-utca) TMfi ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó árért és kedvező feltételek mellett vehet vagy rendelhet. Raktáron vannak: féderes kocsik, vagy igás és kis futó leesös szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa-és vasb róna, Kilián Sándor-féle vasekék, mindenféle kész famunkák, uj szekerek, vagy ahoz való kidarabolt rúd, oldalcso, küllő, talp, lőcs, sárhányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és e szakba vágó munkák. 10. Szitovszky Antal esperes, pápai t. káplán, nagykállói lelkész. 11. Mihalovics József érd. esperes, sajó- szögcdi lelkész. 12. Gönczy Antal esperes, szatmárnémeti-i lelkész. 13. Zapotoczky Endre érd. esperes, sajó- petri-i lelkész. 14. Szabó Miklós esperes, bökönyi lelkész. 15. Újhelyi Andor hajdudorogi lelkész. 16. Mihálka János tb. espeies, szatmárzsa- dányi lelkész. 17. Fenczik Győző érd. esperes, sárospataki lelkész. 18. Balogh Szilárd tokaji lelkész. 19. Id. Rojkovich Sándor esperes, hejőke- reszturi lelkész. 20. Szabó Ignác esperes, nagylétai lelkész. 21. Papp János tb. esperes, hajdúböszörményi lelkész. 22. Melles Géza pápai t. káplán püspöki irodaigazgató, titkár. 23. Boér Ariur esperes, nagykászoni lelkész. A szentszéki ülnökökből álló tanácsot he- tenkint-kéthetenkint hívja össze a püspök. Ennek az előkelő testületnek a legelső szereplése már a legközelebbi jövőben megtörténik. Az egyházmegye szervezésének további munkája az uj főesperesek, köztük a székely- földi vikárius kinevezése lesz, továbbá a címzetes kanonokok kinevezése. E közben a magyarosítás munkáját lankadatlanul folytatja tovább Miklóssy püspök. Elrendelte ugyanis, hogy az egyházmegye területén az anyakönyveket magyar nyelven vezessék a lelkészek s elrendelte azt is, hogy a hivatalos levelezéseket szintén magyar nyelven folytassák. Holmi—Egymás. A) Nem lenne nálam boldogabb ember, ha f lányom lenne! . i. B) — Hát nincsen ? A) — De — igen — kilenc. Nászuton : Pincér fizetek! Pincér: 2 bornyu 4 korona, 2 saláta az 80 fillér, volt kenyér is kérem ? Férj nejéhez: Ettél galambom kenyeret is ? Uj asszony: Igen — egyet. Pincér: Egy kenyér hat, egy galamb kettő korona, összesen hat koróna 86 fillér. * * ♦ Freiter ur Kopányi: Ropták önkéntes urak ! Fussik végig a szemük a front lénián, mert jön a her generál major ur! oszt olyan egy forma légyik az a lípis, mintha pogácsa szaggatóval vón kiszaggatva ! íí * t*. .. * Kis hirdetés. A meggazdagodás köriyve cimü tízkötetes munka, hirtelen támadt pénzavar miatt olcsón eladó. * * * Egy berúgott kis existencia monológizál. — Ha én berúgok, akkor azt mondják, hogy részeg-disznó; ha a nagyságos urak rúgnak be, akkor azt mondják, hogy ez szerény alkoholmérgezés. * *• Kofa: lessék valamit venni nagyságos asz- szony ! Nem egészen fiatal hölgy: Nem vagyok asszony még, lány vagyok! A kofa resteli a dolgot s jóvá akarja tenni, igy szól: — Még nem asszony? Ejnye-enye, pedig már régen megérdemelte volna! * * * Még nem volt Mezöteremre köves ut, mikor az utbiztos hivatalosan kiszállott. Dömötör jegyző virágos hangulatban, de nem elég szilárd léptekkel fogadta. Bemutatkozik : Nevem A utbiztos ! Dömötör: Kérem nekem nem utbiztos — hanem biztos ut kellene. Azóta el is készült a biztos ut! * * * Mint biztos forrásból értesülünk: a Somos erdőn lévő 16 ülő padot a grófi intézőség i szaporítani akarja ! A tavasszal ott járt küldöttségnek úgy látszik meg volt a kellő nyomatéka! * * ♦ '■"n Nincs külömbség. Igaz, hogy Firkászy szerkesztő meg Szőllössy bortermelők együtt ültek ? Igen ... A szerkesztő valami sajtóügy miatt. — Hát amaz? — Amaz meg valami borsajtóügy miatt. IMKÍIII Vl£ *i ■ fölerakata és egyedárusága a „Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál“ HMjjjjf*- Kívánatra szívesen speciális ajánlattal szolgál. -“TffigQU w ■ bőrbe bujt sárkánynak, oh, jaj, bocsásd meg, ha valamikor rosszat fogtunk vala rád! A darabontok tizedese utat tört a néptömegen át. A kofaasszony ezalatt felre vonta a holttestre boruló lepelt, hogy megcsókolja kiengesztelés okáért. De mintha fejbe ütötték volna, a lepedő a földre csúszott s ő fájdalmasan fölorditott. A halott férfi volt, az ő fia, Misz- lókai, a fiatal kovácsmester, aki oly remek rózsákat tudott vasból kalapácsolni, a minőkre az ötvösök is büszkék lehettek volna. Az utcán zajongó tömeg hirtelen meghunyászkodott. Nem tudták mire vélni e szomorú esetet. Csak a Kovács-utcában lakók fejében derengett némi fény. Régóta törik azon fejüket, miért sántulnak meg minduntalan Herceg István lovai, töredezik le egy-egy vaspánt kocsijáról s miért ül mindig a szépséges fiatal asszony is a bőrpárnás ülésen, miközben a derék szál kovácsmester szerszámaival ott sürög- forog körülötte ... A hallottvivők befordultak a Kovács-utcára nyíló sikátorba, a nyomukban baktató Miszlókainé panaszos jajgatása mindinkább elhalt. A szenátor cselédei révén nyilvánvalóvá lett az igazság, az emberek némán széledtek hazafelé s a városban ismét csöndes lett minden. * A lélekharang megkondult. A piacon harsány hangon hirdette a kikiáltó törvényszolga, hogy Lignicz Klára, Herceg István szenátor hitszegő felesége beismerte bűnét. A városház nagytermében lehúzták a himes takarót a szenátorok asztaláról, akik immár harmadszor ültek össze csukott ajtók mögött, 1 hogy a megfontolt tanácskozás után végérvé- j nyes Ítéletet mondjanak. Ismételten fölhangzott j Szambsdorfer István szelidlelkü főbiró kérlelő ! szava, ki a tisztségénél fogva mellette ülő Herceg Istvánt kegyelmet adó jogára figyelmeztette. — Ne bűnhődjék egy szenátor felesége a halál legundokabb nemével. Változtassák meg az Ítélet szentenciáját fejvesztésre. A büszke ember azonban hajthatatlan maradt. A legrettenetesebb halálra szánta az asz- szonyt, akiről a főbiró névünnepén még oly lelkesedéssel beszélt, mint valami szerelmes diák, aki pedig ezalatt rutul megcsalta. Bűnhődjék érdeme szerint, amiért férje becsületét kockára tette s megszegvén Istennek tett esküjét, a magáét mindhalálig elvesztette. Temessék el elevenen, mások elrettentő példájára, amiért a kovács céh legderekabb mesterét hálójába szédítette s ezáltal romlását, hir- | télén halálát okozta. Az Ítélet kimondatott. A terem nehéz tölgy- fifíjtaját fölnyitották s két alabárdos ör között lépve a szenátorok elé járult a bűnös asszony, utána a hóhér s a vallás lelki vigaszt nyújtó szolgája. A rozoga lépesöház recsegett az előcsarnokba tóduló nép lábai alatt. A prékó csöndet kért s mindenki veszteg maradt. A főbiró fölolvasta az Ítéletet s Lingnicz Klára arczárói tovatűntek a mosolygó rózsák, amelyekért a halvány kassai nők legjobban irigyelték. Irgalomért esedező szemeit a birák sorában álló férjére vetette, de annak kemény vonásai meg sem rezzentek ... Ismét megszólalt a lélekharang s a szó moru menet, élén a két legfiatalabb szenátorral, megindult az alsó kapu felé ... A város falain kívül hajnal óta dolgoztak a hóhér legényei. Az elevennek ásott sir ké- [ szén volt. A négy cölöpöt is beverték fenekére. Pár lépésnyi távolságban vidám tűz lobogott. Az akasztófadomb lejtőjét ellepték a kiváncsi bámészkodók, lenn a sir körül draban- tok sorakoztak. A meglepetés moraja zúgott végig a tömegen, amikor a delikvens kíséretével odaért : a két szenátor mögül föltűnt Herceg István vállas, merev alakja. Bosszúért lihegő szive nem rettent vissza a gyötrelmes halálra kárhoztatott nö vergődésének nézésétől. Közönyös maradt, amikor a hóhér ketté hasította felesége köntösét. A szép asszony, akit néhány nap előtt odaadó szerelemmel szorított szivéhez, ott állt övig meztelenül a néptömeg mohó szemeinek prédájaként, miglen a pribékek durván megragadták s a sir fenekére lökték. Kezét, lábát odakötözték a cövekhez, a hóhérmester szivére illesztette a faradat. Legényei sietve hányták rá a földet; a feje szabadon maradt s Alvincy Péter, az ékesszavu prédikátor, föléje hajolt. De az asszony nem igen hallgatott szavaira. Szép arca iszonyúan eltorzult s melle tompán hörgött az egyre súlyosabban ránehezedő földtömeg alatt. A hóhérmester intett legényeinek. Két pri- I bék földdel teli teknőt vett föl, hogy a vonagló i főre borítsák. A harmadik harapófogójával ki- 1 vette a tüzből az izzó végű karót s a sirból
