Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-01 / 26. szám
*• f XXXI. évfolyam. Nagykároly. 1914. Julius 1. szám. yC NAGYKÁROLY ÉS VIDE TÁRSAD AL M I__H E T I L A P. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre ........ 8'— i,o>. Fél évre ........ ' .t 4-— „ Negyedévre .........................T — „ Eg yes szám . . . . . . . -r*-20 . Tanítóknak egész évre . . 6‘—■ „ Főszerkesztő : ■ Felelős szerkesztő : Dv. Adler Adolf Rédei Károly. Laptuiíijdo:: ■ As kiadó : a „Nagykárolyi Petofi-nyon.da Részvényíarsasag“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 R. [•íi'.eoii'iíeii |.'veteket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Ny .Ittér sora 50 üli. Kéziratok nem adatnak vissza A TRÓNÖRÖKÖS HALÁLA. Magyarországot és a monarchiát súlyos veszteség érte: Ferenc Ferdinand trónörökös S a rajevő ban gazmerénylet áldoz ttává esett. Borzalmasabbá teszi ezt a mélyen megrendítő tényt az, bogy ugyanakkor feleségéi, a szép cseh asszonyt is elpusztította a gyilkos golyó. Ezzel azután a gyünyörü szerelmi történet mintegy glorifikálva lett. Szerelem a sírig és együtt a halálba. Ennek a sötét merényletnek lehangoló hangulatát, színezését, következiné- nyeit talán leghívebben Apponyi Albert gróf fejezte ki, midőn a megrendítő hírről nyilatkozott:-- Hogyha a magam és a saját lelkiállapotom után akarom megítélni a közönségnek benyomásait — mondja Ap- j ponyi Albert gróf — akkor azt kell mondanom, hogy ebben a pillanatban mindenki csak az iszonyú esemény megrendítő hatása alatt áll, anélkül, hogy képes lenne annak politikai motívumaival vagy következményeivel foglalkozni. A dolog természete szerint megjön ennek a mérlegelésnek az ideje is, de ma a lelkeken uralkodik egy iszonyú tragikumnak az átérzése, amidőn egy tetterős, uralkodásra nagy ambícióval és nagy akarattal készülő férfiút hirtelen elnémítja egy elvetemült fickó merénylete, vagy pedig egy borzasztó összeesküvésnek sötét munkája és midőn a merénylő az asszonyt sem kíméli, aki semmivel sem szolgált senkinek a gyűlöletére, ha csak azzal a szeretettel nem, amelylyel férjén csüggött. Érezzük mindannyian, hogy valami rettentő dolog történt, aminek rettentő háttere van. Érezzük azt is, hogy ezt a hátteret tisztázni kell, de főleg érezzük, hogy e sötét háttérnek minden veszély ellen van egy feltétlen biztosságot nyújtó vára és ez a magyar nemzeti gondolatnak mentői teljesebb, mentői erősebb érvényesülése. Bár e várnak falai közt keresnének menedéket és ebből indulnának ki hatalmuk biztosítására és fejlesztésére azok a tényezők, amelyeket a legközelebbről érint a sarajevoi gyilkos golyó. Nagy jelentőségű, mélyen átgondolt szavak ezek, melyek a gyász feketeségében is utat találnak a lelkekhez. E percekben azonban, midőn tisztán az emberi érzések lenyűgöző hatása alatt állunk, nem akarunk e kérdés és szomorú tény konzekvenciáival foglalkozni. A magyar lélek tradicionális jellemével őszinte fájdalommal merengünk el e megdöbbentő tény feleit és igaz gyásszal hajtjuk meg a szomorúság, az őszinte részvét fekete lobogóját. ÁÜja a magyarok Istene, hogy a népek sorsát intéző, felettünk uralkodó végzet, hogy e kettős simulom felett reszkető megdöbbenés mihamar eloszoljön az azuros levegőbe, s viruljon ki felette a megértés, a béke hótiszta, fehér liliom virága . . . r ■■ ■■ A TRONOROKOS halálhíre NAGYKÁROLYBAN. — Saját tudósítónktól. — Vasárnap délután érkeztek az első: magánhirek Nagykárolyba a trónörökös és hitvese szörnyű haláláról. Különböző verziókban szállott a hir a merényletről, mely végre is a vármegye főispánjához érkezett távirati értesítés alapján azután biztos megállapítást nyert. A vasárnapi hangulatban szórakozó társaságok elcsendesültek és az általános beszédtéma a megrendítő, bűnös merénylet volt. A vármegye alispánjához hétfőn reggel érkezett a hivatalos értesítés. Az egyebekben szűkszavú távirat szövege szősze- rint igy hangzik: ö császári és királyi Fensége Ferencz Ferdinánd főherceg ur és Fenséges hitvese Hohenberg Zsófia hercegnő junius hó 28-án a déli órákban Sara- jevoban bűnös merénylet áldozatául estek. Erről a megrendítő, országos gyászesetről a vármegye közönségét a legnagyobb megilletődéssel értesítem. Belügyminiszter. A vármegye közönsége nevében Ilos- vay Aladár alispán a következő szövegű sürgönyt küldte a belügyminisztériumba : Belügyminiszter Ur! Ü cs. és kir. Fensége, Ferencz Ferdinánd és neje meggyilkolása alkalmából a vármegye közönsége nevében kifejezett hódolatteljes részvétemet és megbotránkozásomat a trón legfelsőbb zsámolyánál tolmácsolni méltóz- tassék. Alispán.Nagykároly város külsőképpen is meglátszik a nagyjelentőségű eset felett érzett gyász. A vármegyeháza, a városháza, a ! pénzügyigazgatóság, az összes iskolák ormán ott leng a fekete zászló az igaz gyász jeléül. Magáról a merényletről — szemtanuk előadása után — röviden a következőkben számolunk be. Egy hölgy, aki szemtanúja volt a második merényletnek, a következőket beszéli : — Én és egy barátnőm a Ferenc József-utcában egy üzlet előtt állottunk fel; kevéssel azután, hogy az első merénylet megtörtént, három fiatal suhanc jött az utcába, akik közül az egyik puha nemezkalapot, a másik fekete keménykalapot és a harmadik keskeny karimáju könnyű kalapot viselt. Mind a háromnak ruhája elég kopott volt és külsejükről ítélve munkásoknak látszottak. Gomblyukaikban a szerb trikolort hordták. Kevéssel rá egy fiatal leány csatlakozott hozzájuk, aki néhány szót suttogott a fülükbe. Ez a leány, akit épp úgy, mint a fiatalembereket nem ismertem, odajött hozzánk, kézen fogott bennünket és igy szólt: — Menjünk haza, ez a három fickó nagyon gyanús! Körülnéztem és feltűnt nekem, hogy az a fiatalember, akinek kemény feketekalap volt a fején, folytonosan a nadrágzsebében tartja a kezét. Mire igy szóltam kisérömhöz: — Ezt az embert tulajdonképp meg kellene mutatni a rendőrségnek !
