Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-17 / 24. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 914. junius 17. 24. szám. NAGYKÁROLY ÉS T ÁR S A D AL M I_HETI L Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fé l évre..................................4-— „ Ne gyedévre .... . . 2- — „ Egyes szám . '....................—‘20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Rérmentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 51 fill. Kéziratok nem adatnak Yissza „Nagykároly iparkamarai kiküldöttei.44 Nagykároly, 1914. junius hó 15. A Kereskedő-Társulat elnöke a múlt héten fen tirt cimü vezércikkünkre vonatkozólag kérte a szerkesztőséget, hogy adjunk helyet helyreigazító sorainak. A kérelmet kész örömmel teljesítettük, bár nem a helyreigazítás címén, hanem azért, mert a kérdés tisztázásához minden adatot szívesen fogadunk. A Kereskedő-Társulat elnökének válasza igazolta pontról-pontra azt, amit mi állítottunk, hogy Nagykároly város kereskedői és iparosai általuk választott képviselőket nem küldenek a kamarába és épen ezért a város kereskedőinek és iparosainak érdeke ott megvédve nincs. A felvilágosítás szerint, Nagykároly szavazás szempontjából Szatmárhoz van csatolva „amely jogával azonban a nagykárolyi Kereskedő-Társulat nem él.“ Valóban különös kijelentés egy magyar kereskedő-társulat részéről: hogy nem él jogával, midőn úgyis alig-alig van már valamihez joga. Ez a kijelentés és büszke magatartás mindaddig jogosult lett volna, mig a képviselet iránt folytatott törekvés permanenciában volt. De midőn látta a Kereskedő-Társulat, hogy az ő súlya nem elég ezt a kemény diót feltörni, úgy inkább ment volna szavazni oda, hová beosztva volt, s esetleg ott keresni olyan jelöltet, kinek megválasztásával esetleges vívmányokat elérhetett volna. A Kereskedő-Társulat azonban már feladta ezt a küzdelmet, erről tanúskodnak legalább a kamara jegyzőkönyvei, melyeket egyelőre két évre visszamenőleg átnéztü nk, s ott semmiféle nyomát nem láttak, nem olvassuk annak, hogy ezt a sérelmes kérdést a nayykárolyi Kereskedő-Társulat a kamara teljesülése elé vitte volna, mint pl. tette Püspökladány kereskedő világa. Nagykároly város e sérelmén úgy segített, enyhített a kamara — mint a válaszcikk mondja — hogy kinevezett levelező tagokat egy kereskedő, s egy iparos személyében. Aki a kérdést ismeri, aki a kamarai intézmény szervezeteve! tisztában van, az nagyon jól tudhatja e megbízatás jelentőségét értékelni, épen ezért ezt az ellen- szolgálmányt a szenveded sérelemért elfogadni egyáltalában nem lehet. A kamarai érdekekkel való nemtörődömség valóságos epidémia Nagykárolyban. Olvassuk ugyanis a kamara 1914. évi február hó 25-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből, hogy milyen fásultság van e kérdésben még a törvényhatóságban i). A törvényhatósági-ipartanácsok megalakításáról referálva ezt olvassuk az emlüett jegyzőkönyvben: A törvényhatósági ipartanácsok tagjainak felét a kamara a maga részéről megválasztotta, s az egyes törvényhatóságok is — Szatmármegye kivételével — megejtették a választásokat. A kamara a maga részéről a folyó évre Schuszterich Ferencet és Bekker Orbánt választotta meg. Szatmárvármegye törvényhatósága nem tartotta szükségesnek ezt a jogát érvényesíteni. Talán ez is jelen cikk Írójának a hibája? Vagy talán nem kellett volna érdeklődni a Kereskedő-Társulatnak, az Ipartestületnek, hogy ha már képviselve nem vagyunk a kamarai rendes tagok között, legyünk legalább képviselve a ka- marai ipartanácsban, nem kinevezett, de innen küldött tagokkal is? A „Nagykároly és Vidéke“ nem hivatalos lapja a Kereskedő-Társulatnak, hanem bátor és szókimondó harcosa minden olyan ügynek, mely Nagykároly vá/os összes kereskedőit és iparosait érinti akár szellemi, akár anyagi téren. Nem célunk ellentéteket felidézni, de épen ellenkezőleg: közös munkára serkenteni. Egy-egy kisebb kudarc el ne csüggesszen senkit. Egyesíteni kell az erőket és a siker el nem maradhat. Fogjon össze Nagykároly város kereskedőkara és iparossága és kezdje újból ez ügyben való agitációját. Hova-tova üt a tizenkettedik óra! ez az idő a legalkalmasabb vívmányokat elérni! Kossuth Ferencné — Nagykárolyhoz. Tudvalevő dolog, hogy Nagykároly város közönsége részvétiratot intézett özv. Kossuth Ferencnéhez, Kossuth Ferenc elhalálozása alkalmából. Az özvegy most a város polgármesteréhez intézett levélben köszönte meg a kifejezett részvétet. A levél szövege a következő : Igen tisztelt Polgármester Ur! Feledhetetlen, jó férjem — Kossuth Ferenc elhunyta alkalmából a város tisztelt közönsége nevében kifejezett jóleső részvétért, kérem fogadja a Polgármester Ur és tolmácsolja a város közönsége előtt is, legőszintébb köszöneté met. Tisztelő hive özv. Kossuth Ferencné. E levelet a vasárnapi közgyűlésen, a tárgysorozat tárgyalása előtt olvasták íel és vettek tudomásul. Az összes tavaszi kelmeni donsásfokboi -*aiJ 1 gyönyörű választékkal szolgál RubletzkyKáimándivatáruházalVa gy károlyj
