Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-10 / 23. szám

NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ • Homoki njborliterenként72fillérértkapható Kisded Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. A tiszavidéki ev. lelkészegyesület estélye. Csak kivételesen élvezhető, magas műélvezetben volt része a választékos, szép közönségnek, mely e hó 3-án zsú­folásig megtöltötte a Városi Színházat. A jótékony cél érdekében szívesen egybe- gyült hallgatóság szinte meglepetéssel fo­gadta a nagyon tartalmas műsor egyes számait. Paűlik János nyíregyházai lelkész el­nöki megnyitója mindjárt igen kellemes benyomást keltett azzal a szép szavakban kifejezett gyöngéd gondolatával, hogy szeretetteljes köszönetét mondott a meg­nyilvánult nagy érdeklődésért. S még en­nél is sikerültebb szereplése volt, amikor utóbb a műsor két számát fiatalos len­dülettel, aranyos kedélylyel bekonferálta úgy, hogy e conference nemhogy — mint gyakran szokás — a kabaré szintjére nyomta volna le az estélyt, hanem in­kább irodalmi magaslatra emelte azt. Ezen a magaslaton állott Duszik Lajos szatmári ev. lelkész nagyszabású elő­adása is. A műsor szerényen „elmélke­désnek“ nevezte ez előadást, amely azon­ban szónoki beszéd volt a legjavából. Krisztust, mint a legmagasabb emberi ideált rajzolta meg erőteljes vonásokkal, meggyőzően fejtegetve, hogy ő az az eszmény, kiben az értelem, érzelem és akarat teljessége kulminál. Magával ra­gadó, tüzes szónoklatát még azok is gyönyörűséggel hallgatták, akik talán más filozófiai világnézet hívei s a mélyen szántó gondo'atmenet tartós hatást keltett minden komolyabb hallgatónál. Olyan szerencsések voltunk e klasszikus mun­kát lapunkban való közlésre megnyer­hetni.*) Andrássyné H. Ilona és Demidor Ignác egy Beethoven-duettet, majd And­rássyné még egy magánénekszámot adott elő Vitek Károly harinónium kísérete mellett, ügy tetszik nekünk, hogy And- i rássyné úrnő ezúttal szebben énekelt, mint valaha s ennél nagyobb dicséretet alig lehetne mondani róla, akinek gyö­nyörű hangját és énekmüvészetét mindig gyönyörűséggel hallgatjuk. A figyelmes rendezőség virágcsokorral, a hálás kö­zönség 1 zajos tapssal hódolt a művészi éneknek. Partnere Demidor Ignác volt, kinek kellemes' hangú kísérete csak emelte az összhatást. Sz. Gáspár Nica három Chopin etudet játszott. Róla voltaképen elég lenne any- nyit mondani: tudjuk, hogy ő már nem dilettáns, hanem hivatásos művész, aki ha zongorához ül, életet és lelket önt a hangszerbe. Ö hozzá már csak szerény kérelemmel lehet járulni: tegye meg érettünk, kik a magasabb zenéhez ele­gendő muzsikáiig képzettséggel nem bi­*) Lapunk legközelebbi számában közöljük. runk, tegye meg, kérjük, hogy legalább ráadásképen valamivel könnyebb zenét is adjon, olyan zenét, amiben — melódia is van. A telt ház valósággal ünnepelte a virágcsokrokkal is elhalmozott ifjú művésznőt. Matyuga Kamill püspöki missziói lelkész nagy drámai érövéi s mély átérzéssel szavalta a „Boszorkány dalát.“ A nehéz költemény minden változatát kihozta kellemes, haj­lékony orgánumával. Nagyon szépen éne­kelte Egyed Aladár búcsúdalát is. Ugyancsak Egyed Aladár müve a gyö­nyörű ima, melyet Boska Tivadar éne­kelt együttérző művészettel. A Kölcsey-Egyesület zenei szakosz­tálya és a Városi Dalárda gondosan be­tanult s nagyon szépen előadott zene- és énekszámokkal keltettek őszinte hatást s emelték az estély sikerét. Különösen nagy hatást tett a hallgatóságra a „Közel hozzád Uram, mind közelebb“ kezdetű dal, melyet a Titanic elsülyedésekor éne­keltek a merülő hajó utasai. A Kölcsey- zenekarnak (nevezzük röviden igy!) újab­ban kitűnő erőssége Gábor Inka, - akinek temperamentumos játéka szinte viszi az egész zenekart. Az estély fényes sikeréért s a szer­zett nagy műélvezetért a szereplők mel­lett Rédei Károly ev. lelkészt (szerkesztő ur ne figyeljen ide!) illeti a hála és di­csőség. A műsor összeállításától a sugó- lyukban botorkálásáig s a zongora tolo­gatásig mindenre kiterjedő figyelemmel tett tanúságot hatalmas rendezői talen­Legszebb ruhatiszt i tás Vegyileg száraz utón Hú fin Jer M*úi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagy k á r o l y, Széchenyi-utca 43. szám. de szomorú, vágyat kifejező tekintete megha­zudtolta szavait. — Ide hallgass, Paul — szólt egy napon a férjéhez. — Tiniéreék báljára okvetlen kell egy gyöngysoromnak lenni. Legjobb barát­nőimtől egyebet sem hallok: „Drágám, miért nem visel gyöngyöt?“ — De, szegény kicsikém, hiszen az egy va­gyonba kerül. — Tudom. Épen ezért hamis gyöngyöket veszek. Este az ilyesmi nem tűnik szembe s a gyöngyöket egyébként is felségesen utánozzák manap. Van egy kis megtakarított pénzem. Majd megveszem magam. — Jól van, kedvesem . . . S a kis Frésniéresné még az nap elsietett Tationhoz, a Pleuve-utcai nagy ékszerészhez. Kissé pirulva mondotta el, hogy mit kíván. — Bravo! — kiáltotta Tation — igazán boldog vagyok, hogy végre vevőmnek hódítot­tam. Szinte szomorú volt ilyen gyönyörű asz- szonyt ékszer nélkül látni. — Istenem, csak nagyon szegényes vásár­lást csinálhatok. Egy hamis gyöngysort kérek. — De asszonyom, ön talán nem tudja, hogy itt Saintplantban nagyon dívik a hamis gyöngy ? — Lehetetlen! — Ha mondom, asszonyom . . . Licorne márkiné gyöngysora hamis ... Bratinde báró­nőé hamis ... Truffelande grófnőé hamis. Igen, igen, asszonyom ... Itt minden csak szemfény­vesztés ... a pénz a fényűző ebédekre, bálokra kell... Minden csak a szemnek! Igazi, drága ékszerekre nem akad vevő ! Az ékszerész haragosan, megvetőleg be­szélt. — Mutasson hát, kérem, egy hamis gyöngy­sort . . . olyat, mint a többi asszonyé. — E pillanatban nincs raktáron — szólt némi habozás után Tation — de ma estig be- szerzem. Talán kegyeskednék holnap reggel is­mét eljönni. — Szívesen. S másnap reggel ezer frankért egy pompás, hamis gyöngysort vásárolt Tationtól/ amellyel Tiniéreék bálján méltó feltűnést keltett. Licorne márkinét különösen boszantotta a pompás ék­szer megpillantása. — Ah! hamis a hires gyöngysora 1 — szólt megvetőleg a többi asszonynak. — Természetesen — viszhangozta Truffe­lande grófné — ugyau kivel is fizettethetne va­lódit. S fölényesen játszadoztak a nyakukban csil­logó gyöngyökkel, amelyek ugyancsak hamisak voltak. Bratinde bárónő másnap bridge-estélyt adott. — Ez a kis Frésniéresné — szólt bizal­masan Licorne márkinéhoz — szörnyen bo- szant a hires gyöngysorával, amely négy lyu­kas soust sem ér. Majd kellő leckében része­sítem. Ma este jelen lesz egy jó barátunk, Blackstein, Páris legelső ékszerésze, ügy fo­gom rendezni, hogy Frésniéresné mellé kerül­jön ... A többit majd meglássák... ügy is történt, amint megjósolta s a szép Frésniéresné a bridge asztalnál a milliomos ékszerész szomszédja volt. A háziasszony egy­szerre felkiáltott: — Oh, Blackstein ur, ön, aki e dolgokat oly mesterileg érti, nézze csak, milyen felsé­ges Frésniéresné gyöngysora. Fogadok, hogy ön sem adhat el szebbet Parisban. Gyönyörű ! Igazán remek! — Oh, asszonyom — dadogta mélyen el­pirulva Frésniéresné — az öné százszorta szebb .. . — Dehogy! Szó sincs róla! Ugy-e, Black­stein ur, Frésniéresné gyöngysora tökéletes ? — Megengedi, asszonyom? — S a nagy ékszerész közelébb hajolt s figyelmesen vizs­gálta a gyöngyöket. — Csakugyan gyönyörű ! A gyöngyök kifogástalanok. Én ötvenezer fran­kon alul nem adnék el egy ilyen gyöngysort. Hercegi módon ajándékozta meg a férje, asz- szonyom. — Milyen udvarias, lovagias embert ! — gondolta hálásan Frésniéresné — nem akart kínos zavarba hozni... De a háziasszony titkon kifaggadta Black- steint: — Ugyebár, Frésniéresné gyöngyei ha­misak ? — Hamisak ? ... Felségesek. Amint az. imént is mondom, legkevesebb ötvenezer fran­kot érnek ... Ennyire gazdagok ezek a Frés- niéresék ? — Semmijük sincs! — és sietett elmon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom