Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-10 / 23. szám
NAGYKÁROLY ES VIDÉKÉ • Homoki njborliterenként72fillérértkapható Kisded Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. A tiszavidéki ev. lelkészegyesület estélye. Csak kivételesen élvezhető, magas műélvezetben volt része a választékos, szép közönségnek, mely e hó 3-án zsúfolásig megtöltötte a Városi Színházat. A jótékony cél érdekében szívesen egybe- gyült hallgatóság szinte meglepetéssel fogadta a nagyon tartalmas műsor egyes számait. Paűlik János nyíregyházai lelkész elnöki megnyitója mindjárt igen kellemes benyomást keltett azzal a szép szavakban kifejezett gyöngéd gondolatával, hogy szeretetteljes köszönetét mondott a megnyilvánult nagy érdeklődésért. S még ennél is sikerültebb szereplése volt, amikor utóbb a műsor két számát fiatalos lendülettel, aranyos kedélylyel bekonferálta úgy, hogy e conference nemhogy — mint gyakran szokás — a kabaré szintjére nyomta volna le az estélyt, hanem inkább irodalmi magaslatra emelte azt. Ezen a magaslaton állott Duszik Lajos szatmári ev. lelkész nagyszabású előadása is. A műsor szerényen „elmélkedésnek“ nevezte ez előadást, amely azonban szónoki beszéd volt a legjavából. Krisztust, mint a legmagasabb emberi ideált rajzolta meg erőteljes vonásokkal, meggyőzően fejtegetve, hogy ő az az eszmény, kiben az értelem, érzelem és akarat teljessége kulminál. Magával ragadó, tüzes szónoklatát még azok is gyönyörűséggel hallgatták, akik talán más filozófiai világnézet hívei s a mélyen szántó gondo'atmenet tartós hatást keltett minden komolyabb hallgatónál. Olyan szerencsések voltunk e klasszikus munkát lapunkban való közlésre megnyerhetni.*) Andrássyné H. Ilona és Demidor Ignác egy Beethoven-duettet, majd Andrássyné még egy magánénekszámot adott elő Vitek Károly harinónium kísérete mellett, ügy tetszik nekünk, hogy And- i rássyné úrnő ezúttal szebben énekelt, mint valaha s ennél nagyobb dicséretet alig lehetne mondani róla, akinek gyönyörű hangját és énekmüvészetét mindig gyönyörűséggel hallgatjuk. A figyelmes rendezőség virágcsokorral, a hálás közönség 1 zajos tapssal hódolt a művészi éneknek. Partnere Demidor Ignác volt, kinek kellemes' hangú kísérete csak emelte az összhatást. Sz. Gáspár Nica három Chopin etudet játszott. Róla voltaképen elég lenne any- nyit mondani: tudjuk, hogy ő már nem dilettáns, hanem hivatásos művész, aki ha zongorához ül, életet és lelket önt a hangszerbe. Ö hozzá már csak szerény kérelemmel lehet járulni: tegye meg érettünk, kik a magasabb zenéhez elegendő muzsikáiig képzettséggel nem bi*) Lapunk legközelebbi számában közöljük. runk, tegye meg, kérjük, hogy legalább ráadásképen valamivel könnyebb zenét is adjon, olyan zenét, amiben — melódia is van. A telt ház valósággal ünnepelte a virágcsokrokkal is elhalmozott ifjú művésznőt. Matyuga Kamill püspöki missziói lelkész nagy drámai érövéi s mély átérzéssel szavalta a „Boszorkány dalát.“ A nehéz költemény minden változatát kihozta kellemes, hajlékony orgánumával. Nagyon szépen énekelte Egyed Aladár búcsúdalát is. Ugyancsak Egyed Aladár müve a gyönyörű ima, melyet Boska Tivadar énekelt együttérző művészettel. A Kölcsey-Egyesület zenei szakosztálya és a Városi Dalárda gondosan betanult s nagyon szépen előadott zene- és énekszámokkal keltettek őszinte hatást s emelték az estély sikerét. Különösen nagy hatást tett a hallgatóságra a „Közel hozzád Uram, mind közelebb“ kezdetű dal, melyet a Titanic elsülyedésekor énekeltek a merülő hajó utasai. A Kölcsey- zenekarnak (nevezzük röviden igy!) újabban kitűnő erőssége Gábor Inka, - akinek temperamentumos játéka szinte viszi az egész zenekart. Az estély fényes sikeréért s a szerzett nagy műélvezetért a szereplők mellett Rédei Károly ev. lelkészt (szerkesztő ur ne figyeljen ide!) illeti a hála és dicsőség. A műsor összeállításától a sugó- lyukban botorkálásáig s a zongora tologatásig mindenre kiterjedő figyelemmel tett tanúságot hatalmas rendezői talenLegszebb ruhatiszt i tás Vegyileg száraz utón Hú fin Jer M*úi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagy k á r o l y, Széchenyi-utca 43. szám. de szomorú, vágyat kifejező tekintete meghazudtolta szavait. — Ide hallgass, Paul — szólt egy napon a férjéhez. — Tiniéreék báljára okvetlen kell egy gyöngysoromnak lenni. Legjobb barátnőimtől egyebet sem hallok: „Drágám, miért nem visel gyöngyöt?“ — De, szegény kicsikém, hiszen az egy vagyonba kerül. — Tudom. Épen ezért hamis gyöngyöket veszek. Este az ilyesmi nem tűnik szembe s a gyöngyöket egyébként is felségesen utánozzák manap. Van egy kis megtakarított pénzem. Majd megveszem magam. — Jól van, kedvesem . . . S a kis Frésniéresné még az nap elsietett Tationhoz, a Pleuve-utcai nagy ékszerészhez. Kissé pirulva mondotta el, hogy mit kíván. — Bravo! — kiáltotta Tation — igazán boldog vagyok, hogy végre vevőmnek hódítottam. Szinte szomorú volt ilyen gyönyörű asz- szonyt ékszer nélkül látni. — Istenem, csak nagyon szegényes vásárlást csinálhatok. Egy hamis gyöngysort kérek. — De asszonyom, ön talán nem tudja, hogy itt Saintplantban nagyon dívik a hamis gyöngy ? — Lehetetlen! — Ha mondom, asszonyom . . . Licorne márkiné gyöngysora hamis ... Bratinde bárónőé hamis ... Truffelande grófnőé hamis. Igen, igen, asszonyom ... Itt minden csak szemfényvesztés ... a pénz a fényűző ebédekre, bálokra kell... Minden csak a szemnek! Igazi, drága ékszerekre nem akad vevő ! Az ékszerész haragosan, megvetőleg beszélt. — Mutasson hát, kérem, egy hamis gyöngysort . . . olyat, mint a többi asszonyé. — E pillanatban nincs raktáron — szólt némi habozás után Tation — de ma estig be- szerzem. Talán kegyeskednék holnap reggel ismét eljönni. — Szívesen. S másnap reggel ezer frankért egy pompás, hamis gyöngysort vásárolt Tationtól/ amellyel Tiniéreék bálján méltó feltűnést keltett. Licorne márkinét különösen boszantotta a pompás ékszer megpillantása. — Ah! hamis a hires gyöngysora 1 — szólt megvetőleg a többi asszonynak. — Természetesen — viszhangozta Truffelande grófné — ugyau kivel is fizettethetne valódit. S fölényesen játszadoztak a nyakukban csillogó gyöngyökkel, amelyek ugyancsak hamisak voltak. Bratinde bárónő másnap bridge-estélyt adott. — Ez a kis Frésniéresné — szólt bizalmasan Licorne márkinéhoz — szörnyen bo- szant a hires gyöngysorával, amely négy lyukas soust sem ér. Majd kellő leckében részesítem. Ma este jelen lesz egy jó barátunk, Blackstein, Páris legelső ékszerésze, ügy fogom rendezni, hogy Frésniéresné mellé kerüljön ... A többit majd meglássák... ügy is történt, amint megjósolta s a szép Frésniéresné a bridge asztalnál a milliomos ékszerész szomszédja volt. A háziasszony egyszerre felkiáltott: — Oh, Blackstein ur, ön, aki e dolgokat oly mesterileg érti, nézze csak, milyen felséges Frésniéresné gyöngysora. Fogadok, hogy ön sem adhat el szebbet Parisban. Gyönyörű ! Igazán remek! — Oh, asszonyom — dadogta mélyen elpirulva Frésniéresné — az öné százszorta szebb .. . — Dehogy! Szó sincs róla! Ugy-e, Blackstein ur, Frésniéresné gyöngysora tökéletes ? — Megengedi, asszonyom? — S a nagy ékszerész közelébb hajolt s figyelmesen vizsgálta a gyöngyöket. — Csakugyan gyönyörű ! A gyöngyök kifogástalanok. Én ötvenezer frankon alul nem adnék el egy ilyen gyöngysort. Hercegi módon ajándékozta meg a férje, asz- szonyom. — Milyen udvarias, lovagias embert ! — gondolta hálásan Frésniéresné — nem akart kínos zavarba hozni... De a háziasszony titkon kifaggadta Black- steint: — Ugyebár, Frésniéresné gyöngyei hamisak ? — Hamisak ? ... Felségesek. Amint az. imént is mondom, legkevesebb ötvenezer frankot érnek ... Ennyire gazdagok ezek a Frés- niéresék ? — Semmijük sincs! — és sietett elmon-