Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-03 / 22. szám
/ NAGYKÁROLY ES VIDÉKI Homoki ujborliterenként72fillérértka.pható Kisded Sándor fűszer kereskedésében Nagykároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. részére iskolát állítottak fel, amelyet a nép lelkesedéssel fogadott és elnevezte a menyasszonyok iskolájának. A menyasz- szonyok iskolájában az első hat hónapon át sütnek, főznek, a másik hat hónapban a lakás higiéniájával ismerkednek meg, a harmadik félévben megint sütnek, főznek, a negyedik félévben mosnak, vasalnak, ruhát varrnak, foltoznak, baromfiudvart gondoznak, kertet növelnek, az ötödik félévben az intézet mellett lévő gyermekmenhelyen gyermeket ápolnak és nevelnek. A göteborgi példa Svédországban olyan tetszetős, hogy mintájára már a legközelebbi jövőben több ilyen célú iskolát állítanak fel, mert az iskolától Svédország népe egészségi, gazdasági és erkölcsi viszonyait véli megjavíthatni. Valami meghatottság, a távoli északi nép iránt való tisztelet fakad lelkűnkben, mikor ez uj iskolájukra gondolunk. Ha ebben a müveit, hazánknál, kedvezőbb egészségügyi viszonyok között élő országban meglátják szükségességét a menyasszonyok iskolájának, mit szóljunk, mi magyarok, ahol a hazai temetőkben év- röl-évre több apró sirgödröt ásnak s a gyermekek ezrei az anyák tudatlansága miatt halnak meg. Mi, akik tudjuk, látjuk, milyen a nép táplálkozása, lakása, hogyan él, tudjuk mérlegelni a svéd menyasszonyok iskoláját. Oak azt sajnáljuk, hogy nem minálunk nyitották meg ezt az iskolát. Pedig itt volna reá igazán nagy szükség. Itt Magyarországon, ahol kuruzslók gyógyítanak, itt, ahol a nemtörődés olyan nagy, hogy emiatt a hat éven aluli elhalt gyermekek száma több millió. Valahogy ide kellene telepíteni a svédek iskoláját, mert itt, ebben az any- nyi bajjal sújtott országban volna a menyasszonyok iskolájára igazán nagy szükség. Mi azonban csak panaszkodunk, sírunk, jajgatunk, de nem gondoskodunk a jövő nemzedék hivatása biztosításáról. Közönyös teljesen előttünk, mi nem gondoskodunk a jövő nemzedék hivatása biztosításáról. Közönyös, hogy a paraszti ember menüje az örökös krumplileves, nem nagyon igyekezünk, hogy a putri házak aszaló levegőjéből kiragadjuk a tüdővészre hajlamos emkerek ezreit. A svédek egészségügyi viszonyai kedvezőbbek, mint a mienk, orvosokban is gazdagabb ország, mint mienk, korcsmáit sem nyitja ki vasárnap, mint mi szoktuk, de azért, igen helyesen: fölállította a menyasszonyok iskoláját. Vájjon ezt nem lehetne-e nálunk is intézménnyé tenni? Szüksége, rendeltetése kétségtelen, azon már túl vagyunk, hogy ezen vitatkozzunk. Csak az a kérdés, micsoda módozatok mellett lehetne ilyen célú iskolákat létesíteni. Városok, társadelmi erőik segítségével, felállíthatják , a menyasszonyok iskoláit, ahol egyelőre az esti órákban tanítanák ä jövő anyáit, falvakon akár az állam, akár a közművelődési egyesület élén az Országos Közművelődési Egyesülettel, meghonosíthatnák az iskolát. A nép, ha előbb idegenkednék is az uj iskola adófilléreitöl, mihelyt tudatára ébred annak, hogy tulajdonképpen az ő érdekében nyílt az, később ő is meghozná áldozatát örömest. Lelkes úrasszonyok agitációjára volna szükség, akik, ha e jő ügyben összefognak, a svédországi eszmét Magyarországon is meglehet valósítani. A statisztika képe rögtön megváltoznék. Nem ásnának annyi sirt a temetőkben, nem volna annyi babona, balhit, a gyermeknevelő anyák lelkében a gyermekek ezrei testben és lélekben egészségesen nőnének fel, egészen más levegő, tisztaság töltené meg a szülői házat, ahol a nép gazdasági, kulturális, erkölcsi he'yzete javulna. Ezt ne csak óhajtsuk, hanem valósítsuk is meg. A sebeket régen fölfedtük, ne hagyjuk elüszkösödni. Amig a gyógyító orvos jöhet, biztos orvossággal, addig csak elő azzal az orvossal. V J. * holmi—Egymás. Ki volt az első ember? A szatmári elemi iskolában kérdik a nebu- í lótól: Ki volt az első ember? Kohn ! — feleli határozottan ! — Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Húfiújer Púi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában Felvételi üzlet: N a g y h á r o l y, Széche n y i-utca 43. szám. — Nem tudom, mire gondolsz. — Zavaromban nem tudom magamat jól kifejezni, illetőleg attól félek, hogy a kérdést, mely majdnem vulkánikus erővel ki akar belőlem törni, nem veszed-e sértő indiscretiónak. — De Ella, minek ennyi ceremónia mi köztünk ? Talán Szibériában utaztál az egész idő alatt, inig távol voltál és Szibéria hó- és jégmezői megfagyasztották lelkedben irántam való .szeretetedet és barátságodat ? — Szibériának még tájékán sem voltam. De ha ott lettem volna, de ha beutaztam volna is e fagyos országot és ráadásul az egész északi sarkot, az összes jeges tengerek jégmezőinek szellemi beutazása nem lenne képes az irántad érzett szeretetemnek melegét egy ezredrész fokkal is lehűteni. Ezen hosszú hevezetés után kérlek, elégítsd ki kiváncsiságomat, mert ha még sokáig tart, attól félek, hogy explodá- lok attól a nagy kíváncsiságtól, mely utam utolsó részében gyötört. Mond, miért szakítottál olyan hirtelen Friedwalddal, ki neked három évig oly kitartóan udvarolt és akit te is egész lelkeddel szerettél és miért mentél olyan gyorsan Kunossyhoz feleségül, akit azelőtt figyelmedre sem méltattál és aki nem is igen törte magát kegyeid után ? — Édes apám hallani sem akart arról, hogy Friedwald felesége legyek. Akármint. igyekezett is, nem tudta tetszését megnyerni. Minden könyörgésemre azt az ellenvetést tette, hogy Friedwald életmódja, szokásai, vagyoni viszonyai nem nyújtanak elég biztosítékot arra .nézve, hogy azt a jólétet megtalálhassam a j család1 körben, amelyhez otthon a szülői házban hozzá voltam szokva. — Ebben igaza is volt édes anyádnak. Friedwald keveset keres, sokat költ, szereti a vidám társaságokat, a gazdagon terített asztalt, a jó borokat, a kártyát és a lóversenyt. — Majd leszokott volna mindezekről! — Tévedsz, Judit. Elismerem, hogy két szemed messze földön ritkítja párját szépségében. De nincs a világon olyan két szép női szem, melynek kedvéért a férfiak ezekről a dolgokról lemondani tudnának. — Én azt hiszem, hogy igaz szerelem mindenható. De hát hiába minden, édes apámat nem tudtam meggyőzni. Aztán nem is akartam súlyos betegségét lelki szenvedéssel sulyosbbitani, nem akartam utolsó napjait elkeseríteni. Szegény apám biztos kezekbe akarta eltenni a jövőmet és szinte borzadott attól a gondolattól, hogy én esetleg szegénységbe jussak, nélkülözéseket szenvedjek. Nem tudtam volna lelkiismeretemre venni, hogy e félelem közepette hunyja le örök álomra szemeit. — Nem is lett volna érdemes. Látod, Friedwald nagyon hamar talált vigasztalást. Amint hallom, a vörös Krucsay Sárival jár :ogy,. sn, — szil kitolta öt félbe Ella. — Legyen vela- held eg.! Azonkívül mindig szemem előtt lebeg szegény Annának példája. 0 édes atyám akarata ellen nyújtotta kezét Vörösnek. Ismered szegénynek szomorú sorsát. Most azt sem tudjuk hol van, él-e, meghalt-e? Csak annyit hallottunk, hogy férje ütötte, verte, | kinozta, megalázta, utoljára nagy nyomorban I elhagyta kis lánykájával együtt. A beszéd fonala nagyon szomorú oldalra gombolyodott. Ella pedig a természettől vidám lóvén, nem szerette a társalgás e nemét, valami kifogással búcsút vett barátnőjétől. fi. Kunossy az esküvőről meleg fészkükbe hazaérve. í(Judit kívánságára sem lakomát nem rendeztek, sem nászutra nem mentek) szerelemmámortól ittassan átakarta ölelni bájos nejét. Judit indulatosan, nyersen, kifejtette magát az ölelő karokból és kétségbeesett indulátossággal kiáltott férjére : — Hagyjon békét 1 Kunossy ismerte Judit szerelmi történetét, mert felesége maga feltárta előtte beteg szivének sebzett állapotát, tudta, hogy csak atyja akaratának engedelmeskedve kötötte a sorsát az övéhez. Rövid mátkaságuk alatt Judit nem engedte meg a legkisebb bizalmasságot sem. Kunossy tudta, hogy feleségét előbb meg kell hódítani, de ismerte saját lelkét, jellemét és hóditó férfiasságát, nem kételkedett abban, hogy előbb-utóbb győzni fog Judit hidegségén. Azért nagy örömmel fogadta Juditnek amaz indítványát, hogy a mátkaság idejét lehetőleg rövidítsék meg és tartsák meg minél előbb az esküvőt. Az egyházi szertartás után lakásukba érve, megszéditette, magfosztotta önuralmától az a tudat, hogy ezt a gyönyörű, minden kiváló testi és szellemi tulajdonságokkal felruházott
