Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-13 / 19. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE 7 állapotban volt, hogy a különben tágas nagy udvaron annyi helyet, hol a gyermekek egy kis sétát, szabadabb mozgást végezhettek volna, találni nem lehetett. A természet által nevelt és gondozott bokrok, sürü bozótok, a többnyire görbén nőtt, földig hajló, s már kihaló félben levő akácfák száraz, korhadt ágai miatt a 10 percnyi szünetek alatt a gyermeksereg alig-alig mozoghatott. Szóval az épületekkel körülvett szép, pompás nagy udvarnak sem tere, sem pedig friss szabad levegője nem volt. Egy kis pusztuló őserdőhöz hasonlított inkább, mint iskolai udvarhoz. És mert 600—650 gyereknek mozgásra, illetve területre van szüksége, ezért vált feltétlenül szükségessé az udvarnak rendezése. így történt azután, hogy az a néhány öreg akácfa, mely nem „hatvanhét“, de valószínűleg 90-100, sőt több év óta „hozta a fürtös virágot“ és amelynek sok kihalt, száraz, vastag ága agyonütéssel fenyegette a gyermeksereget, — szintén kivétetett. Tehát nem a nemzeti kegyeletet kívánták megsérteni ez akácfa kidobásával azok, kiknek jogilag hatalmukban állott azokat kivágatni, hanem tették a már említett okból és tették azért is, hogy az újabb tantermek kellő világosságot nyerjenek, továbbá, mert az elsiratott fák — melyeket közérdeki „K“ ur életükben talán meg sem nézett, — sajnos — nagyon is megérettek arra, hogy emberi kezek és nem a dicső természet által, mely nevelte és gondozta, döntessenek ki, mely utóbbi esetben, esetleges szerencsétlenségnek okozójává is válhattak volna, ;— iskolai udvaron. Perfeze, ha azfárí egy-két év múlva, vagy bármikor is — ki tudhatja mikor — valamely akácfa, vagy annak hatalmas ága agyonsujtott volna néhány gyermeket, akkor kit tettek volna felelőssé ? Ezt olvasva, mosolyognak a kegyelet őrei! De szerencsétlenség esetén verték volna a nagy dobot: micsoda könnyelműség, mekkora felületesség; nincs fegyelem, nincs ellenőrzés stb. . . . Tagadhatatlan, hogy kedves és felette értékes emlékek fűződtek a kérdéses akácfákhoz, de nem a kegyelet ültette,"n e m a kegyelet ápolta és nevelte azokat, ennélfogva a kegyelet megsértését csak erőltetett és átvitt értelemben lehet — ha ugyan lehet — beállítani. Petőfi nimbusza nem szorult arra, hogy sértő stílusgyakorlatokkal védelmezzék emlékét; mit pedig a nemzeti kegyelet állított neki, azt az emléket a nemzeti kegyelet „K“ ur nélkül is meg fogja tudni őrizni és védeni. És elhiheti tisztelt közérdeki „K“ ur, hogy az- akácfa tövisei, melyek a gyereket mezítelen lábait megsebezni elég kegyetlenek voltak, sokkal érzékenyebben hatnak, mint azok a szellemi tompa tövisek, melyeket uraságod egyesek felé irányozni kegyes volt. Különben pedig, hogy bánatos szivének kínzó gyötrelmeit enyhítsem, megjegyzem, miszerint van még akácfa a kérdéses telken, van a Petőfi akácfájából is. Meghagyták a legszebbet, a legegészségesebbet — emléknek. Öreg, nagyon öreg már szegény, ez sem lesz örök életű, de hatalmas, edzett koronáján még valószínűleg lesz „fürtös virág“, élő öreg ágainak üde levélzete pedig fog nyújtani annyi árnyékot, hol az úgy vélt sértett nemzeti kegyelet védelmében kifáradt fejét olykor-olykor pihenőre hajthassa. A mi pedig a gyümölcsfákat illeti, — hát bizony azok ott vannak. Várják szegénykék az éltető tavaszi enyhe esőt, mert mint szomorúan tapasztaljuk, a gyerekek gondos ápolása, öntözgetése, melyet pedig igazán szívesen és szerettei végeznek, nem elégíti ki őket. Ne tessék kérem őket bántani; van azoknak elég bajuk. Ha ön is pedagógus volna, elhiszem, hogy ennél jobb sorsra érdemes! és a vallás- és közokt. miniszter vonatkozó rendeletét is ismerné, talán megértene minket is, megértené e fákat is. Petőfit én is imádom, emlékét tisztelem és áldom, bárha nem is tüntetek ezzel. Miután pedig kötekedni és sértegetni sem nem kenyerem, sem nem természetem, kijelentem, hogy ez alkalommal sem vol! szándékom senkinek a személyét sérteni, csupán egyéni felháborodásomnak adtam kifejezést azon a körülményeket bizonyára nem ismerő, s igy felületes értesülés alapján megirt, de támadó — mondjuk — cikkel szemben, amely ép azért, mivel alaptalan^ éppenséggel nem érhette és érheti el azt a célt, mit mindenáron elérni óhajtott: a hazafias kegyelet megsértése tényének megállapítását és ostorozását. Lukovits Endre, áll. isk. ig. tanító. Hivatalos rész. Hirdetmény. 3994—914. k. sz. Érlesitte- tik a város közönsége, hogy á cs. és kir. közös hadsereg és a in, kir. honvédség legénységének átvonulása alkalmával a szállásadók részéről kiszolgáltatott étkezéséért a katonaság által fizetendő térítési összeg Nagykároly várost illetőleg az 1914. .évre 64 fillérben állapíttatott meg. Nagykároly, 1914. április 28-án Deb- reezeni István polgármester. Hirdetmény. 2930—1914. K. sz. Értesit- tetik a város közönsége, hogy a gépkocsi vezetőket kiképző VIII. tanfolyam 1913. ápril 11-től junius 3-ig, a IX. tanfolyam junius 15- től aug. 3-ig, a X. tanfolyam aug. 17-től október 6-ig tartatik Budapest. Aki a tanfolyamon részt venni kíván, annak bővebb, felvilágosítással a város közigazgatási hiva-! tala, vagy a rendőrkapitányi hivatal szolgál, j Nagykároly, 1914. május 6. Debreczeni, polgármester. Hirdetmény. 3496—1914 k. szám. Az 1914-1915 iskolai év kezdetén (szeptember hó 16- án) a fiumei hadtengerészeti akadémiában előreláthatólag 95 hely és pedig 30 egészen ingyenes és féldijmentes kincstári hely továbbá { 35 fizetéses és alapítványi hely fog betöltetni. Felvételnek az első évfolyamban van helye a második évfolyamban csak kivételesen. A fel-; vételi feltételek a főjegyzői hivatalban megtekinthetők. A kérvények legkésőbb junius 30-ig a cs. és kir. hadügyminisztérium tengerészeti osztályába adandók be. Nagykároly 1914. április 23-án, Debreczeni, polgármester. Hirdetmény. 3936/1914 k. szám. Értesittetik a város közönsége hogy a cs. és kir közös hadsereg katonai nevelő és képző intézeteiben magyar honos ifjak részére fentartott és az 1914/15 tanév kezdetén betöltendő kincstári magyar állami alapítványi, magán alapítványi és fizetéses helyekre vonatkozó és a Budapesti Közlöny hivatalos részében is megjelenő pályázati hirdetmény a városházánál a főjegyzői hivatalba megtekinthető az érdeklődők a katonai akadémiák bővebb ismertetésére szolgáló tájékoztatókat a honvédelmi minisztérium segédhivatali főigazgatójától a folyó évben is díjmentesen kaphatják. Nagykároly 1914 évi április 27-én. Debreczeni, polgármester. Adófizetés iránti megintés. 596—1914. aü. szám. Nagykároly rt. város adóhivatala ezennel felszólítja mindazokat az adózókat, akiknek évi állami adó előírása a 200 koronát meghaladja és akik az 1909 évi XI. t.-c. 26. §-a értelmében a folyó év II. negyedévi adótartozásukat folyó hó 15-éig be nem fizették, ' hogy azt járulékaival együtt a jelen hirdetmény I közhírré tételétől számított 8 napon belül, vagyis e hó 17-ig Nagykároly r. t. város pénztáránál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal fog indíttatni. Kelt Nagykárolyban, 1914 év május hó 12-én. Nagy aü. tanácsos. Hirdetmény. 1365—914. rend. Nagykároly város területén f. évi május hó 2-án egy drb 1 éves fekete tarka szőrű üsző borjú bi- tangságban találtatott, jogos tulajdonosa f. május hó 24-ig hivatalamnál átveheti. Nagykároly, 1914. május hó 11. Demidor Ignác rendőrkapitány. Szabályrendelet Nagykároly r. t. város tiszti-, segéd-, kezelő- rendőri- és szolgaszemélyzete, valamint azok özvegyei és árvái nyugdíjellátásáról. Nyugdijszabályrendelet. III. FEJEZET. Az özvegyek ellátásáról s a gyermekek neveltetési járulékairól. 33. §. Özvegyi nyugdijat lehet engedélyezni a 16. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott özvegye részére is abban az esetben, ha a férj életét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset, vagy más hirtelen, idobelileg pontosan meghatározható, viszony- | lúgosán rövid időszakon belül beállott rendki- vüli esemény következtében vesztette el és ha a 30. szakasz a.), b), c) és d) pontjaiban meg- J kívánt feltételűk, meg. vannak. Ez a határozmáuy az olyan alkalmazottak özvegyeire is kiterjed, akik a jelen szabály - I rendelet alapján beszámítható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik, életévüket már betöltötték volt. (Folyt, köv.) Kiárusítva lesz olcsó árban különféle alakban és színben = 30 napi: Nagykárolyban. Népmozgalmi kimutatás. — 1914. május 5-töl 1914. május 12-ig. — Születtek: Rombay Sándor molnár leánya Olga r. k. Vigh Kálmán szobafestő leánya Juliska ág.h.ev.Pásztor József csizmadia fia ref. Kínál János földmivcs leánya Anna r. k. Szabó Leona fia Sándor ref. Hohágyi Károly cseléd leánya Terézia g. k. Skót István gépész fia István r. k. Berki Erzsébet leánya Erzsébet r. k. Lubás Rifki fia Jenő izr. Gel- lisz Jakab kereskedő leánya Fáni izr. Ripszky József nyomdász leánya Margit r. k. Jurán. György vasúti őr fia Péter g. k. Brief Dávid. r
