Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-13 / 19. szám
1 XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 13. 19 szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 914 V 15 T A R S A D AJ. MIJÍETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. 'W-** Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre .............................81— kor. Fél évre.............................. . 4-— „ Neg yedévre .... . . 2- — „ Egyes szám . .....................—’20 „ Ta nítóknak egész évre . . 6-— „ Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó: a „Nagykárolyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-uteza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentil nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 53 öli. Kéziratok nem adatnak vissza Városi politika. JjM. Ki) K. és V.“ politikai jellegeik fneg^Hteével e helyen a politikai irányú cil-kHttit más irányú közérdekű cikkek váltják fel. Ezen sorok írója elvből ellensége a vidéki politikai lapoknak, azért örömmel üdvözli.az irányváltozást. Hagyjuk az országos politikát a fővárosi sajtónak, a vidéki sajtó szolgálja első sorban a helyi politikát. A magyar városokra mind nagyobb, s nagyobb hivatás vár, úgy kulturális, mint gazdasági téren. A helyi sajtó kötelessége, hogy e nemzeti munkából kivegye részét. Minden város kulturális és gazdasági központja az ország egy-egy részének. A város ügyeivel való állandó és tárgyilagos foglalkozás, melyet e lap vezető helyén, kizárólag a polgárság érdekében folytatunk, a nagy közönség sorai között is élénk érdeklődést keltett. Ennek visszhangja mai vezércikkünk is, melyet lapunk egy élesszemü megfigyelőjének tollából hozunk. Hozzá fűződik a kisebb-nagyobb körzetre terjedő vidék érdeke. Nem szorosan helyi, hanem országos érdek tehát, midőn I a vidéki sajtó a város ügyeivel, városi politikával foglalkozik. Az országos politikában igen sokszor a pártpolitikai, hatalmi szempontok dominálnak, a városok politikájának pártok felett kell állnia. Az országos politikában igen nagy szerepet játszik az egyéni érvényülésre való törekvés, a városi politikában -az egyéni érdekek kevésbbé nyerhetnek kielégítést, azért a városi közügyek önzetlen vezetőket kivannak. A városok nemzetfenntartó, magasabb szempontoktól áthatott hivatását minden kormánynak támogatni kell. Ez a magasabb szempont hívta életre a városfejlesztési törvényt, melynek hatását azonban, sajnos, eddig csak a városi tisztviselők fizetésének nem a város anyagi erejét meghaladó módon való felemelésében érezzük. A városi politika a közügyek oly sok ágára terjed ki, hogy e$ek megvitatása a helyi sajtót bőségesen elfoglalja. Különösen nagy feladat vár városunk sajtójára, mert alig van még város Magyarországon, melynek helyzete a mienkhez legyen hasonló. Mig más város összes erejét fejlesztésére fordíthatja, nekünk erőnket a védekezésre kell fordítani, évtizedek ! óta meglevő intézményeink megmaradásáért kell rettegnünk. Ily visszonyok kö^ zött nem csoda, ha nem haladunk oly arányban, mint sok más város. A testvérváros sajtójának egyik orgánuma, mely pedig egy egész egyházmegye s nem csak Szatmár város érdekét van hivatva szolgálni, legutóbb is az erdélyi forgalomnak Nagykároly felé való terelése felett siránkozva,' kétségbe vonja városunk életképességét. Ha Szatmár saját erejére támaszkodva, úgy bizik élet- képességében, akkor ne fájjon úgy sajtójának feje mi miattunk. Nagykároly városa életképességét bebizonyította eddig, ; ez után is élni fog, csak hagyják élni. űe- Az összes tavaszi kelmeui donsásrokból -«a gyönyörű választékkal szolgál Ruble tz ky Kál mán di vatárnháza^ agykároly TARCZA. Találkozás. — Irta: Fehér Ákos. — A „Nagykároly és Vidéke“ eredeti tárcája. Égbe nyúló kopár csúcsaival, mint valami vénhedt, kiélt ember állt egykedvűen Sólyomkő hegység, — honnan gyönyörű kilátás nyílt egy természeti gyönyörökben bővelkedő völgyre. A természet, mintha az ellentéteket akarta volna fölállítani egymással szemben, azért alkotta olyan kopárnak, olyan pusztának Sólyomkőt, hogy annál szembeötlőbb legyen az a festői kép, amelyet Sólyomkővel szemben állított fel. Turisták gyakorta pihentek kietlen, sivár csúcsain, hogy a festői kép szemlélésen mélyédjenek el s ezért hálásak is voltak a jó öreg Sólyomkőhöz. Természet alkotta hatalmas kőóriások fehérlettek vénhedt testén, miket helylyel-helylyel zöld mohával vont be az idő. Egyik oldalán egy meredek szikla csúcs emelkedett az ég felé, melynek koronáj n földi ember csak ritkán tapodott, s mellette függőlegesen, mint valami világitó udvar a nagy felhőkarcoló épületekben — egy nyilas volt, honnan a bátrabb turisták sokszor szembe néztek a halállal, mert hátborzongatás nélkül még a legbálrabb ember sem nézhetett le a pokol fenekére. Pedig alant, pici tavacska foly- dogált szelíden, csendesen, álrnodozóan s ügyet sem* vetett arra, hogy fölötte sok száz méter magasságban, milyen véleménnyel vannak róla az emberek. Kádár Kata ott állt a meredek szélén s még csak egy kis hátborzongatást sem érzett, I amikor szembe nézett a halállal. — Hisz oly ; sokszor tette már ezt. — ügy hordozta az életét, mint valami szomorú, tikkadt vándor az Oázis nagy útvesztőiben. Olykor-olykor megnyugodott ugyan a változhatatlanon s meg- j nyugvással vitte tovább a terhet, de amikor i valami régi képek tűntek tel emlékezetében: megdöbbentő valóságában állott előtte a gyötrelemmel telt mult, a siralmas jelen, s a reménytelennek látszó jövő. Valami rettenetesnek látszó elszántság látszott az arcán, ami j a mellette közel álló férfinak fejébe kergette minden cseppnyi vérét s ijedten, könyörgően kérte a leányt: — Kata, az Istenre kérem, miért játszik Jlyen könnyelműen az életével? Milyen meggondolatlanságot követ el sokszor. Igazán azt kell hinnem . . . — Jogában van, kedves Sárándi bármit
