Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-08 / 14. szám
XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. április 8. 14. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: Egész évre . .' ....................8’— kor. Fé l évre..................................4-— , Negyedévre . ... . . T — „ Egyes szám.........................—-20 Ta nítóknak egész évre . . 6‘— „ Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Luptulajdonos és kiadó: a „Nagykárclyi Petöfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentellen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 511. Kéziratok nem adatnak vissza Feltámadott az Ur! .Mit keresitek a holtak között az élőt ? Nincs itt, feltámadott “ Lukács ev. 24, 5. Húsvét, a keresztyén egyház legdicsőbb, legboldogitóbb ünnepe: az Ur diadalmas feltámadásának magasztos emlékünnepe. Rontsátok el a templomot és én harmadnapra felépítem azt “ Az Ur ezen szavaival már előre jelezte, hogy az ő diadalmas feltámadása leend az a szilárd fundámentom, amelyen az újszövetség örök temploma felépül s amelyen a pokol kapui sem vehetnek soha diadalmat. S úgy történt. Nagy Konstantin, az első keresztény császár, nagyszerű templomot építtetett a Krisztus sírja fölé: „a szent sir templomát.“ Ámde az egész keresztény egyház is a Krisztus sírja felett épült fel, mert annak szegletköve a feltámadott Jézusban való rendíthetetlen hit. Hiszen 1 ha Krisztus fel nem támadott volna, ha a nagypénteki történet, a koporsóba- helyezés, s a sírkő hivatalos lepecséte- lése egyszersmind az evangéliomnak is zárpontjat képezné, akkor az emberiség reménye, üdve ma is ott porladna az arimathiai József kertjében; akkor Krisztus nevét legfeljebb csak a tudósok iskoláiban emlegetnék még, de a nagyvilág rég elfeledte öt már; akkor nem volna apostol, akkor nem ünnepelnénk sem Karácsony, sem Husvét, sem Pünkösd ünnepét, mert akkor nem is volna ke resztyén egyház. Jól tudták azt keídettöl fogva az evangéliom ellenségei, hogy az egyház üdvépülete a feltámadás szilárd oszlopán nyugszik, azért ennek megdöntésére irányozták minden igyekezetöket. Azt mondják: tisztelettel hajolnak ők meg a názáreti nagy próféta, az emberiség lángeszű tanítója előtt, aki tisztább vallási eszmékkel ajándékozta meg a világot, s a szeretet nagy parancsát irta a szivekbe; sót magasztos tudományáért vértanúi halált is szenvedni kész volt; ámde feltámadása csupán szép hitrege, gyenge idegzetű ' asszonyok álomlátása, rajongó tanítványok képzelődése, agyrém, melyet a keleti fantázia kigondolt; avagy csupán képies értelemben veendő, ameny- nyiben Jézus tanítása, szelleme feltámadott és él még ma is közöttünk. Ha igy van, akkor ő is csak ama nagy férfiak egyike volt, akik a világtörténet folyamán felléptek, s nyomtalanul elenyésztek; akkor állítsunk neki Jeruzsálemben diszes emlékkövet, véssük rá hallhatatlan érdemeit. s azzal hengeritsünk újból követ sirja fölé. Mert legyünk őszinték. Ha Krisztus csakugyan ott ama sziklasirban fejezte be pályafutását, akkor mi okunk volna hozzá még ragaszkodni? Akkor, ha még olyan magasan áll is felettünk, csak ember volt ő, de nem istenember; akkor magasztos példaképül lebeghet szemeink előtt, akivel szemben a magunk gyarlóságát mélyen érezzük, de nem lenne RUBLETZKY KÁLMÁN iioi- es uri4livat-ái*t <liá%a MA€i¥ftAAOL¥, lleak-téi* 18* Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- müekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA.-3»KS/ Nagyhéten! Zöldet, virágot hint eléd A nép, ruháját teríti szét, Hogy lobod a földet ne érje, Üdv rivalgásnalc nincsen vége Se hossza — Hozsanna! Ruhád szegélyét érinteni, Csókolni akarja mindenki! Te mosolygsz e szereteten Szomorúság kél szivedben, Kálváriád kezdete ez, — Mikor királyának nevez 1 A vének féltik dicsőségedet, Mond Beád halálos ítéletet! Számlálják az árulás diját, Fejedre fonják a töviskoronát. Még hozsánnát kiált, S készíti a gunyruhát! Te ezt előre tudod mind — Érzed azt az iszonyú kint, Mely vár Beád a keresztfán Bűnünkért feláldoztatván ! Mégis szelíden áldod meg: Kik keresztre feszítenek ! Zöldet, virágot hint eléd A nép, ruháját teríti szét, Hogy lobod a földet se érje Üdv kiáltásának nincsen vége Se hossza — Hozsanna! Hagy Irma. Megváltás. Izzón süt a nap, és az olajfáknak nincsen árnyékuk. A lég tikkasztó, és a hegynek nincs egyetlen forrása. Golgotha csúcsa siváron mered az égnek s oldalát szürke gyászba vonja a megperzselt avar és az áthevült kőtörmelék. sürü könyhullatással, vesztett reményekkel A nehéz kereszt nehezen közeledik a tető felé. Jajgató asszonyok rongyba burkolt férfiak kisérik a drága fát. Alant a városban mulat a synedrium, het- venkedik a római katona, tombolnak az Írástudók és dőzsöl a bűn. A kereszten végig csorog a Megváltó vére. „Egy ujitóval, egy elégületlennel kevesebb“ — mondják az Írástudók. „Egy példányképpel, egy eszménnyel több“ — mondják a hivök. „Meghalt; és vele eltemetjük a századok minden alkalmatlanságát“ — mondják a hatalmasak. „Feltámad; és feleletet kér a szenvedő nőért, az elhagyott gyermekért és a megigázott népekért“ — mondják a jók. „Pihenjünk! Nincs immár veszély,“ — mondják a trónuson. „Reméljünk! Ez a példa szabadságra tanít“ — mondják a katakombákban. Bartha Miklós. Mindenféle szöi'me tárgyalt Tisztítása és molytalanitása Hú fiú Jer Púi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Széclienyi-utca 43. szám.
